L. Takács Bálint: Boszorkányok némafilmen

2020. május 01., 07:32

1922-ben járunk, a némafilm virágzásának utolsó éveiben. Berlinben levetítik a közönségnek az első hangosfilmet. Benjamin Christensen dán rendező pedig épp harmadik filmjén dolgozik. Éveket töltött a feudális hiedelemvilág, kiváltképp a boszorkányüldözések tanulmányozásával, miután egy berlini antikváriumban a kezébe akadt a Boszorkánypöröly. 

Häxan (1922) Forrás: Swedish Film Institute

A rendező olyan inkvizíciós panorámát akar filmjében megjeleníteni, amely könyörtelen részletességgel fedi fel a modern ember számára az ősök babonáiból fakadó végzetes következményeket. Történészek, pszichológusok, orvosok segítségét kéri, de azok mind elfordulnak a projekttől: félnek, hogy ebből a kompromisszummentes filmből nagy botrány lesz. Christensen végül mégis össze tudja szedni a pénzt minden idők legdrágább skandináv némafilmjére, és megszületik a Häxan.
A Häxan műfajilag nehezen besorolható. Egyfelől dokumentarista kinyilatkoztatás, informatív, már-már tankönyvszerű inzertekkel, egyfajta objektív prezentáció, mindeközben fiktív rekonstrukciókat is tartalmaz, különböző korokból villant fel egymással csak tematikusan összefüggő vignettákat. Ezek a kis puzzle-darabok minden korabeli speciális effektust és kameratrükköt, rengeteg változatos és kidolgozott díszletet, jelmezt és sminket felsorakoztatnak. A túlvilági, rémálomszerű atmoszféra az egész filmet belengi, és elég sok kendőzetlen jelenetet láthatunk kínzásokkal, rituálékkal és meztelen nőkkel.

 

 Benjamin Christensen: Häxan (1922). Teljes film, angol felirattal

Mindezek mellett Christensen leghíresebb és legelismertebb munkája a 20-as évek egyik legszórakoztatóbb filmje. Nemcsak az üzenete maradt releváns a mai napig, de kreatív eszköztárának, és a nonlineáris történetvezetésének hála végig dinamikus és érdekfeszítő marad. A gótikus horrorhangulat időtálló, sőt ennyi év távlatában talán még félelmetesebb, a zene pedig gyönyörűen olvad egybe a szintén kifogástalan alapossággal megkomponált vizuális alappal.

A film a premiert követően azonnal óriási botrányt kavart. A kritikusok irtóztak az explicit erőszak ábrázolásától, a cenzorok pedig a legtöbb helyen – például az egész Egyesült Államokban – azonnal betiltották, a cenzúrázatlan változat pedig majd ötven évet pihent a vágóasztalon. De az idő a Häxannak dolgozott, és megjelentettek egy vágatlan verziót, William S. Burroughs narrálásával, majd 2016-ban egy nagy felbontású digitális restaurációt is kapott, az eredi zenével, kommentár nélkül. Ezt tekinthetjük a definitív kiadásnak.
A kritikusoknak sok időbe telt beismerniük, hogy nemcsak Christensen legjobb filmje, de a 20-as évek egyik legmeghatározóbb alkotása is a Häxan, ami bármilyen ínyencnek ajánlható, aki szívesen leporolna egy felejthetetlen filmtörténelmi gyöngyszemet.