: Hagyományos tavaszi játékok és népszokások

2020. április 13., 13:29
Ádám Gyula fotója
Böjti gyermekjátékok

A hamvazószerdával kezdődő böjti időszak nemcsak a testi böjtöt jelentette, hanem a lelki mértékletességre, önmegtartóztatásra is kiterjedt. Ilyenkor tilos volt szórakozni, zenélni, táncolni, énekelni, viszont a felmelegedő időjárás, kizöldülő természet mégis szabadtéri időtöltésre, játékra szólította a gyerekeket és fiatalokat. Ezekből a böjti játékokból szeretnénk néhányat bemutatni.

1) Csülközés: füves réten, mezőn földbe szúrt fadarabot, csülköt állítottak fel, amely köré nagy sugarú kört jelöltek ki. A legényeknek egy saját, kisebb fadarabbal, bottal kellett a körön kívülről a csülköt megdobni, eltalálni és felborítani. Egymás után, a sorrendet kiszámoló mondókával megállapítva dobtak. Akinek sikerült a csülköt eltalálnia, annak járt a pont. Egy legénynek, az állítónak kellett a csülköt felállítania, amikor ledöntötték. A játék nehezített változata szerint a felállítás után minden résztvevőnek sietnie kellett gyorsan egy botot felvenni a földről, mert aki a leglassabb volt és bot nélkül maradt, következő körben ő lett az állító.

2) Mancsozás: a csülközés kicsinyített, úgymond kézi változata, ezt leányok is játszották. Az egyik játékos rongyból vagy szőrből készített labdát dobott a magasba, ezt kellett a másik játékosnak a mancsozóbottal eltalálni. Akinek nem sikerült, kiesett a játékból. A mancsozás udvarlásra is kiváló alkalmat nyújtott, ugyanis a legények cifra mancsozóbotot faragtak az általuk kiszemelt lánynak.

3) Ugyancsak az udvarlás gesztusára épült a sajbózás: böjti vasárnapok estéin a falu határában hatalmas tüzet raktak. A legények fából karikát készítettek, amelyet megtüzesítettek és a magasba dobtak, miközben annak a leánynak a nevét kiáltották, aki a kiszemeltjük volt. A játékot az a legény nyerte, akinek a sajbója – mely kifejezés a német Scheibe, azaz korong szóból származik – a legmagasabbra repült.

4) Néhány böjti leányjáték kis mértékben mégis megengedte a táncot és éneket, ilyen volt például a karikázás: a leányok zárt, szoros és szabályozott körben táncoltak meghatározott táncrend szerint. Általában lépő és futó, csárdás és futó, vagy mindhárom lépésrend sorra került, az ismétlések száma mindig változott. A karikázást hangszer nélküli, egyszólamú ének kísérte. A karikázás egyik változata a cickomozás vagy szinalázás volt, amely a menyasszonytánc maradványaként is értelmezhető: a kör közepén álló leány behívta magához az általa kiszemelt legényt és táncolt vele. A Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod? kezdetű népdal ismertebb, most inkább a szinalázás kísérő énekét közöljük:

 

Hej, széna, széna, széna szakadékja,

Benne vagyon kis menyecske,

Öleld, akit szeretsz! Ezt ölelem,

Ezt csókolom, akit én szeretek.

 

Hej, dánom, tulipánom,

Gyönyörű virágom!

 

Nagyhéti és húsvéti játékok és népszokások

A nagyhéti és húsvéti ünnepkör kezdetét virágvasárnap jelzi. Ezen a napon szokás volt a kiszézés vagy talalaj: a fiatal leányok díszes ruhába (bizonyos helyeken menyasszonyi ruhába) öltöztettek egy szalmabábut, a kiszét. Közrefogták azt, és végigvonultak vele a falun, majd a folyóba dobták, vagy ahol nem volt folyóvíz, elégették. Közben ezt a mondókát kántálták:

 

Haj, ki, kisze, kiszőce,

A másik határba!

Gyere be, sódar,

A mi kis kamránkba!

Kivisszük a betegséget,

Behozzuk az egészséget,

Haj, ki, kisze, haj!

 

Hasonló gyerekjáték volt a pilátuskergetés: zöldcsütörtökön (nagycsütörtök elnevezése, mert ilyenkor friss zöld levelekből készült ételeket ettek, például spenótot, csalánt vagy sóskát) a fiúgyermekek zajongva, kiabálva, kerepelve üldözték ki a szalmabábut a faluból, hogy aztán a falu határában elégessék.

Nagypéntek és nagyszombat napja viszont csendben telt. E két napon kiemelt szerepet, mágikus erőket tulajdonítottak a tűznek és víznek. Nagypéntek reggelén a gazdasszonyok úgy mentek ki a kútra, hogy egész reggel, sem az útjuk alatt egy szót sem szóltak. A vizet, amit így hoztak, aranyosvíznek hívták, és ebben mosakodott meg az egész család, ugyancsak szótlanul, hogy egész évben egészségesek legyenek. Nagyszombat éjjelén tűzszentelésre került sor, majd ezt követte a határkerülés: körbejárták a falu és a hozzá tartozó termőföldek határát, hogy a gonosz erőket távol tartsák, illetve a kutakat, forrásokat is megtisztították.

Húsvét vasárnapja a templomlátogatás és az ételszentelés napja volt, húsvéthétfőn pedig sorra kerültek a vidám húsvéti játékok, népszokások is. A locsolkodáson kívül szokás volt a koccintás (a főtt tojásokat összeütötték vagy egymásnak gurították, és akié hamarabb eltörött, az lett a vesztes), a szélmalmozás (a kifújt tojásokat szalmaszálon fújva táncoltatták), a tojásütés szitával (egy szegletbe tett tojást kellett szitával összetörni) és a kakasütés is: kamaszlegények dramatizált kakasbúcsúztató játékot adtak elő a falu népének, majd versenyre keltek egymással, hogy ki találja el legpontosabban a kakas alakú céltáblát. A győztest királlyá nevezték ki és neki jártak a kakaslakoma legfinomabb falatjai.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 4-i számában.)