12. 05. Ma megpróbáltam Gabi néni kedvére tenni, és szépen írtam le a füzetbe a tollbamondást.
„Most lebuktál! Így is tudsz írni? Ilyen külalakot szeretnék látni a füzetedben mindig!” – ezt írta rá, és egy mosolygós ötöst.
Julcsi, a kishúgom mindig cumizik, hogy megnyugodjon. Elkértem tőle a cumit, hátha megnyugszom én is. Most már akkor örök életemben szépen kell írni?
Ma este jön a Télapó!
12. 06. Itt volt a Télapó! Nem kopogott be az ablakon úgy, mint tavaly, mert biztosan értesült arról, hogy akkor frászt kaptam. Az úgy volt, hogy arra ébredtem, hogy Anya ott áll az ágyam mellett és szólongat, hogy valaki már régóta kopog az ablakomon. És nem láttunk mást, csak egy sötét árnyat a teraszon. És akkor elkezdtem sírni- sikítani, mert azt gondoltam, rabló. Anyu bátor volt, megnézte, ki az, és azt mondta, hogy nem is rabló, hanem a Télapó járt itt, hozott nekem mindenféle ajándékokat. Nem tudtam örülni neki, mert féltem, hogy visszajön, és megint rám kopog. Így is lett. Másnap, amikor nyugodtan játszottam a szobámban, csöngettek.
– Nyisd ki az ajtót, kisfiam! – szólt Anya.
Szaladtam kinyitni az ajtót, és akkorát kiáltottam, de akkorát! Mert ott állt az ajtóban a Mikulás! És egy pizzát tartott a kezében. Ő is nagyon megijedt, nem csak én, de aztán megkérdezte, tudok-e valami szép verset. Én meg elbújtam Anyukám mögé, és onnét kiabáltam, hogy: „Nem!”
Anyu pénzt adott a Télapónak, elvette tőle a pizzát, becsukta az ajtót, és azt mondta nekem, hogy picikét gázos a viselkedésem, mert a télapóruhás pizzafutár most azt hiszi, dilinyósak vagyunk, és miért kellett ordítani? Miért-miért? Mert én tudom, hogy rossz fiú vagyok, és tegnap annyi ajándékot kaptam az ablakba, hogy azt gondoltam: visszajött, és most kapok a sok rosszaságomért… mert biztos látta azt is, amikor összekevertem a polcokon a termékeket a boltban…
Mostanában néha behunyom a szemem, és máris elém ötlik Papika, az Indián. Nem volt igazi indián a nagypapám, viszont mégis az volt, mert egyszer indián harci kiáltással kergetett végig a tóparton, és minden horgász minket nézett. Papika cserkész volt, olyan parancsnokféle, aki mindenféle dolgokat kieszelt a többi cserkésznek, akik ugyanolyan öreg bácsik voltak, mint ő. Szóval, ha behunyom a szemem és elém ötlik, akkor tanácsokat szoktam kérni tőle, és mindig megmondja, hogy mi a helyes. Mondjuk a boltban, amikor összekevertem a polcokon a termékeket, pont nem jutott eszembe.
Játszottunk a húgommal a kádban. Folyt a víz a csapból, és ő meg akarta fogni. Mutattam, hogy nem tudom neki odaadni, mert átfolyik az ujjaim között. Julcsi nagyon jó játszótárs ahhoz képest, hogy baba. Szeretem, ha kacag, mert szeretem, ha boldog. Ha ő boldog, én is az vagyok.
12. 10. Gabi néni azt mondta, hogy holnap mindenki oda ülhet, ahová csak akar. Nem lenne jó, ha Aletta elmenne mellőlem. Választottam neki a polcomról ajándékba egy picike lovat, odaadom neki, hátha velem marad. Ha így lesz, ünneplek. Veszek egy fazékba hétfőt, megsózom keddel, belemetélem a szerdát, megkeverem csütörtökkel, összefőzöm péntekkel, beborítom szombattal és megeszem vasárnap.
Az osztályban mindenkinek van mobiltelefonja, csak nekem nincs.
12. 11. Aletta ma elült mellőlem a barátnője mellé. Tetszett neki a lovacska, és mégis. Pedig ha bánatos vagyok, ő az, aki megvigasztal és megsimogat. Olyankor azt érzem, hogy velem van és megvéd. És most elült mellőlem, én pedig megint egyedül vagyok a padban.
Az osztályban mindenkinek van mobiltelefonja, csak nekem nincs. Ezen sírtam egy kicsit. Anya azt mondja, hogy minek egy ekkora fiúnak, mint én, mobiltelefon. Főleg úgy, hogy mindent elhagyok.
Nem értek egyet anyukámmal. Nekem szükségem van mobiltelefonra! Az osztályban is van legalább három gyereknek. Ja… ööö… Hát tényleg nem mindenkinek, de… nekem mobiltelefon kell! Anya, ezt miért nem érted meg?
12. 12. Ma elmentem Apuhoz, aki azt mondta, hogy valami meglepetés vár rám. És ki volt készítve egy mobiltelefon.
– Ez kié? – kérdeztem tőle.
– A tied – válaszolta.
Annyira megörültem apámnak! Nagyon megköszöntem neki. Az arcán láttam, hogy nagyon szeret. Megmutatta, hogyan működik, és mire kell vigyáznom. A kódra. Mert most már kódom is van! 1357! De ez titok. Azt mondta, hogy a telefont ne kapcsoljam ki, mert akkor nem tud felhívni.
Az nagyon ciki, ha azt játszom, hogy lefektetem és betakarom a mobiltelefonomat? Én cikinek érzem, mert ez olyan kisbabás szokás. Viszont szeretem.
Anya! Van egy kis bökkenő a telefonommal! Apa csak hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntekre állította be az ébresztőt, reggel hétre. Az úgy jó? Ja, tényleg, nem akarok hétvégén korán kelni... Akkor jó!
Miért mondod, hogy ez a telefonvásárlás nem volt jó ötlet Apa részéről… Anya, nem értek egyet veled!
12. 13. Milyen az a fiú, akinek mobiltelefonja van? Annak kemény az élete, mert sokat telefonál, és ezért fizetnie kell. És korán is kell kelnie, az ébresztő funkció miatt. Ha háromszor elrontod a kódot, akkor pápá mobiltelefon. Letilt a SIM-kártya. Mobiltelefon nélkül olyan voltam, aki nem kelt korán, és nem izgult ilyen dolgok miatt. Az a jobb, ha a könnyebb életet választjuk, és nincs mobiltelefonunk. Ha mutogatom a suliban a telefonomat, akkor nagyképű vagyok. Az olyan királyos dolog, rossz. Én nem teszek ilyet. Anya ugyanis nem engedi meg, hogy bevigyem az iskolába.
12. 14. Ma volt a suliban a karácsony. Ilyenkor előadást tartanak a gyerekek a betlehemezésről. A betlehem az egy istálló, ahol megszületett a Kisjézuska egy jászolban. Az anyukáját Máriának hívták, aki itt szült. Nem tudom, hogyan, mert abban az időben nem voltak orvosok. Kétségtelenül nem igaz, hogy a Jézuska orvosokkal született. Nélkülük ritkán sikerül egy nőnek megszülni, vagyis kevés gyerek tudja az ilyet túlélni. És Jézuska közöttük volt! Szerintem ezt ünnepeljük. Jézus a megváltó. A Messiás és Izsaiás. Ami nem tudom, hogy mi, viszont énekeltünk róla. Az égből segít az embereknek: vigyáz rájuk, mert onnét, gondolom, jobban lát. Tavaly egész évben egy kistesóra vágytam, és teljesült az álmom, mert megszületett. Anya császárral szült, ami nagyon érdekes, mert a császár az egy régi uralkodó. El is képzelem, ott ül a műtőben, rubintos turbánnal a fején, és azt mondja az anyukámnak: – Szülj! – mire anyukám szül. Nem értem, ha anyukám hasát felvágták, az miért császármetszés. Vagy a császárokat szokták az anyák helyett metszeni? Ott fekszik egymás mellett Anyu és a császár rubintos turbánban, és a doktor bácsi azt találgatja, most kinek vágja fel a hasát?
Ha meghalsz, akkor csak a tested hal meg, a szellemed beleszáll egy anyuba, és újra megszületsz. Gyerekkor – kifejlődőkor – felnőttkor – halókor. És ez egy keringés. Olyan, mint egy óriáskerék: körbe-körbe forog, és a születéssel és halállal is pont ugyanígy megy.
Nagyon várom már a karácsonyt!
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. november 30-i számában.)
