Szepesi Attila: Téli gyerekversek

2020. december 31., 09:34
Debreczeny Zoltán: Hó volt, hó nincs (akril, vászon, 65 × 55 cm, 2019)
Ködöt pipál a tél

 

Tar erdők

hóba bújnak,

pereg

a tölgylevél.

 

Bandáznak

szürkevarjak –

ködöt pipál

a tél.

 

Téli alkony

 

Kék hegyek ködbe bújnak,

elszunnyad már a fenyves,

alkonyi kökénybokron

magányos cinke repdes.

 

Friss szél borzolja tollát,

porhó pereg utána:

zúzos ágak hegyéről

csillámot ver a szárnya.

 

Nyomolvasás

 

Hol vadnyúl ugrabugrál

és róka sompolyog,

a rét havára írva

fénylő tappancs-nyomok.

 

Az árok-parti hóban

léptek csillag-sora –

ott tán egy éhenkórász

egér futott tova.

 

Fenyőtoboz

 

Vihar-űzte

fenyőtoboz

csuda-palota.

Télre ezer

parányi pók

bújik el oda.

 

Nyílik rajta

vendégváró

ezer csöpp szoba.

Fenyőtoboz

valóságos

téli szálloda.

 

Vándor

 

Fütyörész a nyári hold

víg kedvében,

csalinkázik patakparton,

tágas réten.

 

Borongós a téli hold,

hétszám hallgat,

havas pusztán dideregve

billeg-ballag.

 

Tél

 

Kopár erdőben

zúg a szél,

a mezsgye hava

térdig ér.

 

A loncsos medve

hálni tér

és szundikál

a bőregér.

 

Friss hó

 

Friss hó a dombon,

friss hó a kerten,

friss hó a mezsgyén,

a kökény-berken.

 

Borongó felhők

új havat hoznak,

kopár ligetben

szelek vigadoznak.

 

Hóember

 

Tűnődik a hóember,

el kéne indulni.

Unalmas itt egyedül,

útra kéne kelni.

 

Szélzúgásban mendegélni,

éjjel megpihenni.

Sikerül tán répaorrú

cimborára lelni.

 

Angyalváró

 

Közel a kormos éjszaka,

a ködben szárny neszez,

talán a titkos hírhozó,

megkésett angyal ez.

 

Nem látható – se szín, se fény,

surrogást hallani:

ahogy paskolják a ködöt

duhogó szárnyai.

 

Kiskarácsony, nagykarácsony

 

Kiskarácsony, nagykarácsony, térdig hó.

Utcahosszat hallatszik a csengőszó.

Virradatra ver a torony harangja:

kondul-bondul – boldog, aki hallgatja.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 21-i számában.)