A hűvös nyári este szürkületében egy túlzóan drámai, sárga fényárban úszó pad fogadott néhány nyüzsgő emberrel a DESz24 udvarán. Megkönnyebbültem, hogy az idő kegyességéből nem kellett a pincébe befurakodnom többedmagammal, hogy a beszélgetés részesévé válhassak. Belesüppedtem az egyik székbe, és örültem a passzív hallgatói pozíciónak, mivel meglehetősen felkészületlenül, csupán a vidéki neveltetésemmel és némi szépirodalmi ismerettel a zsebemben érkeztem, hogy aztán rájöjjek, kisvárosi szocializációm ellenére jómagam is hajlamos vagyok kifejezetten egyszerű oppozíciók összefüggésében gondolni a vidékre. Többek között ennek a problémáját is felfedte előttem a program, miközben a rengeteg történelmi és szépirodalmi, illetve szórakoztató személyes elbeszélésnek is hely jutott.
A szociológiai és a szépirodalmi nézőpontok találkozása Szekeres Melinda nyugalmazott egyetemi tanár, valamint a Békés Pál- és Artisjus-díjas nyíregyházi író, Csabai László jóvoltából testesült meg a beszélgetésen, melyet Juhász Tibor – a vidékiség témájában érezhetően jártas íróként – egyengetett. Persze az egyengetés erős szónak tűnhet, hiszen a dialógus remek ütemben és izgalmas íveket bejárva az anekdoták és a mélyszociológiai témák között lavírozva, a túlcsordulás határán billegve haladt. Egyáltalán nem kellett attól tartania Juhásznak, hogy elfogynak a kérdései a beszélgetés vége előtt, hiszen érezhetően Szekeres és Csabai sem volt mondanivaló híján. Pontosan ezért a beszélgetés mondhatni önmagát terelte, amiképp mindenkinek mindig volt vagy épp lett volna a másik gondolataihoz hozzáfűznivalója.
Sokszor felfigyeltem arra, hogy a többiek lelkesen mosolyogva, bólogatásokkal helyeselve kísérték az éppen beszélőt. A rövid bemutatkozást követően a Csokonai Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Varga Klári előadásában hallhattunk egy prózarészletet.
Juhász Tibor jelezte, hogy számos debreceni szerzőtől választhattak volna idézetet, azonban a 15 éve elhunyt Tar Sándorról szerettek volna megemlékezni ezzel, akinek a munkásságában kifejezetten központi szereppel bírt a vidékiség és a periféria ábrázolása. A moderátor a beszélgetés elindítása céljából a vidék definiálására tett kísérletet: „Determinálja az embert, munkára fogja és egyszerre fogva is tartja.”
A frappáns meghatározás azonban sokkal inkább az alaphangot teremtette meg, hiszen Juhász rögtön a jobbján ülő Szekeres Melindához fordult egy kérdéssel, miszerint hogyan ragadhatók meg szociológusszemmel a vidék fogalmának változásai. Szekeres terjedelmes válaszát megelőzően humorosan leszögezte, hogy erre egy életműnyi írással lehetne kielégítő választ adni. Válaszában mégis remek – történelmi kontextusokkal ellátott – szempontokat fogalmazott meg. Felfedte, hogy a vidék definiálhatósága helyett sokkal inkább a milyensége felé kell fordulnunk, ha közelebbről kívánjuk megvizsgálni azt.
Elmondása szerint történeti szempontból a lakhatási körülmények azok, melyek támpontként szolgálnak és megvilágítják a társadalmi egyenlőtlenségeket, a vidék kirajzolódása pedig az urbanizációval és a modernizációval szorosan egyidejűleg történt. Hozzátette, hogy a pejoratív képzettársítások egyáltalán nem voltak jelen korábban, kiemelve azt a tényezőt, hogy a reformkori nagy költők jelentős része például vidéken élt. A nyomor- és perspektívanélküliség csak a két világháború közötti időszakban települt rá a vidékiségre. „A dolognak az a lényege, hogy mindig egy adott területhez, egy kis városhoz vagy faluhoz kapcsolódó vidékiségről beszélünk. De egyébként szerintem túlságosan általánosítva szoktuk használni ezt a kategóriát, így pejoratív értelmet nyer.”
Ezek után Csabaihoz került a mikrofon, aki a vidékiség meghatározásának relativizációs problémájára hívta fel a figyelmet, miszerint mindig van egy nagyobb hal, amitől a kisebbek vidéknek számítanak. A beszélgetés rengeteg hivatkozási pontot tartalmazott, számos elfeledett szerzőt említettek meg, így akár külön bibliográfiát is össze lehetett volna állítani a nézőknek. Csak hogy párat kiemeljek példaként: Galambos Lajos, Csontos Gábor és Szeberényi Lehel neve is említésre került.
[…]
Ezek után szóba került a társadalom és a média viszonyulásmódja a vidékhez, mellyel kapcsolatban Szekeres kijelentette, hogy a bulváros hozzáállás és felesleges különbségtételek nagy károkat tudnak okozni, ezenfelül Csabai véleményével szemben is állást foglalt, hogy az irodalom igenis képes változtatni a társadalmon és szükséges az értékítéletek, illetve oppozíciók feloldásának elősegítéséhez.
A teljes beszámoló a Kulter.hu oldalon olvasható.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.