Helyőrség: A vidék irodalma, az irodalom vidéke

2020. szeptember 03., 13:53

Csabai László író, Szekeres Melinda szociológus és Juhász Tibor író közreműködésével rendeztek irodalmi beszélgetést augusztus végén Debrecenben a vidék az irodalomban témakörben. A Kulter.hu oldalon Som Balázs számol be a programról.

Csabai László író – Fotó: Som Balázs/kulter.hu

A hűvös nyári este szürkületében egy túlzóan drámai, sárga fényárban úszó pad fogadott néhány nyüzsgő emberrel a DESz24 udvarán. Megkönnyebbültem, hogy az idő kegyességéből nem kellett a pincébe befurakodnom többedmagammal, hogy a beszélgetés részesévé válhassak. Belesüppedtem az egyik székbe, és örültem a passzív hallgatói pozíciónak, mivel meglehetősen felkészületlenül, csupán a vidéki neveltetésemmel és némi szépirodalmi ismerettel a zsebemben érkeztem, hogy aztán rájöjjek, kisvárosi szocializációm ellenére jómagam is hajlamos vagyok kifejezetten egyszerű oppozíciók összefüggésében gondolni a vidékre. Többek között ennek a problémáját is felfedte előttem a program, miközben a rengeteg történelmi és szépirodalmi, illetve szórakoztató személyes elbeszélésnek is hely jutott.

 A szociológiai és a szépirodalmi nézőpontok találkozása Szekeres Melinda nyugalmazott egyetemi tanár, valamint a Békés Pál- és Artisjus-díjas nyíregyházi író, Csabai László jóvoltából testesült meg a beszélgetésen, melyet Juhász Tibor – a vidékiség témájában érezhetően jártas íróként – egyengetett. Persze az egyengetés erős szónak tűnhet, hiszen a dialógus remek ütemben és izgalmas íveket bejárva az anekdoták és a mélyszociológiai témák között lavírozva, a túlcsordulás határán billegve haladt. Egyáltalán nem kellett attól tartania Juhásznak, hogy elfogynak a kérdései a beszélgetés vége előtt, hiszen érezhetően Szekeres és Csabai sem volt mondanivaló híján. Pontosan ezért a beszélgetés mondhatni önmagát terelte, amiképp mindenkinek mindig volt vagy épp lett volna a másik gondolataihoz hozzáfűznivalója.

Sokszor felfigyeltem arra, hogy a többiek lelkesen mosolyogva, bólogatásokkal helyeselve kísérték az éppen beszélőt. A rövid bemutatkozást követően a Csokonai Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Varga Klári előadásában hallhattunk egy prózarészletet.

Juhász Tibor jelezte, hogy számos debreceni szerzőtől választhattak volna idézetet, azonban a 15 éve elhunyt Tar Sándorról szerettek volna megemlékezni ezzel, akinek a munkásságában kifejezetten központi szereppel bírt a vidékiség és a periféria ábrázolása. A moderátor a beszélgetés elindítása céljából a vidék definiálására tett kísérletet: „Determinálja az embert, munkára fogja és egyszerre fogva is tartja.”

A frappáns meghatározás azonban sokkal inkább az alaphangot teremtette meg, hiszen Juhász rögtön a jobbján ülő Szekeres Melindához fordult egy kérdéssel, miszerint hogyan ragadhatók meg szociológusszemmel a vidék fogalmának változásai. Szekeres terjedelmes válaszát megelőzően humorosan leszögezte, hogy erre egy életműnyi írással lehetne kielégítő választ adni. Válaszában mégis remek – történelmi kontextusokkal ellátott – szempontokat fogalmazott meg. Felfedte, hogy a vidék definiálhatósága helyett sokkal inkább a milyensége felé kell fordulnunk, ha közelebbről kívánjuk megvizsgálni azt.

Elmondása szerint történeti szempontból a lakhatási körülmények azok, melyek támpontként szolgálnak és megvilágítják a társadalmi egyenlőtlenségeket, a vidék kirajzolódása pedig az urbanizációval és a modernizációval szorosan egyidejűleg történt. Hozzátette, hogy a pejoratív képzettársítások egyáltalán nem voltak jelen korábban, kiemelve azt a tényezőt, hogy a reformkori nagy költők jelentős része például vidéken élt. A nyomor- és perspektívanélküliség csak a két világháború közötti időszakban települt rá a vidékiségre. „A dolognak az a lényege, hogy mindig egy adott területhez, egy kis városhoz vagy faluhoz kapcsolódó vidékiségről beszélünk. De egyébként szerintem túlságosan általánosítva szoktuk használni ezt a kategóriát, így pejoratív értelmet nyer.”

Ezek után Csabaihoz került a mikrofon, aki a vidékiség meghatározásának relativizációs problémájára hívta fel a figyelmet, miszerint mindig van egy nagyobb hal, amitől a kisebbek vidéknek számítanak. A beszélgetés rengeteg hivatkozási pontot tartalmazott, számos elfeledett szerzőt említettek meg, így akár külön bibliográfiát is össze lehetett volna állítani a nézőknek. Csak hogy párat kiemeljek példaként: Galambos Lajos, Csontos Gábor és Szeberényi Lehel neve is említésre került.

[…]

Ezek után szóba került a társadalom és a média viszonyulásmódja a vidékhez, mellyel kapcsolatban Szekeres kijelentette, hogy a bulváros hozzáállás és felesleges különbségtételek nagy károkat tudnak okozni, ezenfelül Csabai véleményével szemben is állást foglalt, hogy az irodalom igenis képes változtatni a társadalmon és szükséges az értékítéletek, illetve oppozíciók feloldásának elősegítéséhez.

 

A teljes beszámoló a Kulter.hu oldalon olvasható.