Fodor Pétert, a sportszempontú kultúrakutatás jeles hazai képviselőjét az Új Alföld Könyvek sorozatban megjelent, Újrajátszás című kötetének apropóján kérdeztük irodalom, mozgókép és sport összetett viszonyáról, e vonatkozásban műfaj- és médiumspecifikus reprezentációs sajátosságokról, illetve média-, sajtó- és sporttörténeti átalakulásokról.
– Az idén megjelent, Adalékok a sport mozgóképi és irodalmi emlékezetéhez alcímű tanulmányköteted előszavának zárlatában azt írod: „munkám (kép)poétika és politika egymásba fonódásának vizsgálatára vállalkozik”. Mikor kezdődött a sport, a mozgókép, a poétika és a politika összefonódásai-összefüggései iránti érdeklődésed? Hogyan történt az irodalmárból kultúrakutatóvá válásod, ez a – 2009-es monográfiád címét kölcsön véve – Térfélcseréd?
– A Térfélcsere azt a kérdést tette föl, milyennek mutatkozik a magyar elbeszélőpróza poétikatörténete a XX. század második felében, ha azokra a művekre összpontosítunk, amelyekben hangsúlyos témaként jelenik meg a sport. Igyekeztem benne párbeszédbe léptetni szövegeket, többek közt Ottlik, Mándy és Mészöly hasonló időben született írásait, s arról faggatni őket, miért „állítanak” mást például a futball vagy az atlétika tágan értett kulturális jelentőségéről, vagy mit mondanak az individuum „helyzetéről” a sportot szóba hozva. A könyv több olvasója arra biztatott, hogy a kutatást tágítsam ki azokra a mozgóképi alkotásokra is, amelyek ugyanazokhoz a nyilvánosságtörténeti korszakokhoz tartoznak, amelyekhez az általam értelmezett irodalmi szövegek – az elmúlt években tulajdonképpen ezt a munkát igyekeztem elvégezni, ennek részeredményeit adja közre az Újrajátszás. A filmes kiindulópontot számomra Leni Riefenstahl Olimpiája jelentette: egy Berlinben töltött nyár tette lehetővé, hogy bejárjam az 1936-os nyári olimpia még föllelhető helyszíneit, illetve a német főváros nyújtotta könyvtárlehetőségeket valamelyest kihasználva szembesüljek a Riefenstahl-alkotás fölöttébb terjedelmes, nehéz kérdésekben kimondottan bővelkedő fogadtatástörténetével. S persze nem is kell nagyon sokat keresgélni a magyar filmtörténeti archívumban, hogy minden idők legtöbb vitát kiváltott sportfilmjének kompozíciós megoldásaira emlékeztető képekre bukkanjunk – más színű ideológiát jelképező zászlók alatt mozgó testek hasonlóan fényképezve például abban az 1951-ben forgatott Civil a pályánban, amelyet az ötvenes évek elején valóban tömegek láttak a moziban.
– Az érintkezési és kereszteződési pontok azonosítására érzékeny kultúratudományos szempontrendszerű kutatásodban a különböző (techno)médiumok közhasználatúvá válásától, a rádió, majd a televízió elterjedésétől kezdődően jelölöd ki elsősorban vizsgálataid korpuszát. Az irodalomnak, mint az egymásra ható és egymással versengő médiumok közt „rangidősnek”, hogyan változtak meg a kötetben tárgyalt komplex, változékony viszonyrendszer előtt tapasztalt, sporttal kapcsolatos dramaturgiai eljárásai, reprezentációs stratégiái?
– A magam részéről meggyőzőnek tartom azt a főként Norbert Eliashoz kötődő sporttörténeti elbeszélést, mely szerint a modern sportot egyfelől több minden választja el az antik előzményektől, mint ami összeköti velük, másfelől születését az angol rókavadászatra, fejlődését többek között a brit egyetemekhez vezeti vissza.
Nehezen vitatható, hogy a XIX. század második fele hozta a robbanást a modern sport alakulásában – vagyis épp az az időszak, amikor az írott szó közönsége a nyugati világban, nálunk is tömegessé válik a közoktatás fejlődése révén. Tudjuk, hogy a sajtó századfordulós forradalmában milyen elévülhetetlen szerepet játszottak azok a szerkesztőségek, amelyek elsőként kezdtek állandó figyelmet fordítani a sporteseményeknek. Ugyanakkor a romantika múltával épp azt a korszakot hagytuk magunk mögött – amennyiben elfogadjuk Gumbrecht periodizációját –, amelyben még igazán fontos volt az irodalom. Az, hogy a modernitásban a literatúra az egyre inkább az irodalommal legfönnebb laza kapcsolatot ápoló munkástömegek ügyévé (is) váló sporttal milyen találkozási pontokat volt képes kialakítani, nem mentes minden esztétikatörténeti tanulságtól. A legizgalmasabbak azok az „esetek”, amelyek valóban irodalomtörténeti eseménnyé tudtak válni: a Vereség után című nagy vers úgy mond sokat az Aranycsapat egykori szociokulturális szerepéről, hogy közben nem a kései Szabó Lőrinc-líra nyelvét beszéli.
A teljes interjú a Kulter.hu oldalon olvasható.
Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából ünnepi délutánt szervezett az Anyanyelvápolók Szövetsége a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. „Habár a magyar nyelv a legnagyobb nyelvek közé tartozik, nem fenyegeti kihalás veszélye, azonban a szórványban, a diaszpórában mi is érzékeljük az anyanyelvi beszélők számának jelentős csökkenését. Mai esténket ezért szenteltük a magyar diaszpóra nyelvhasználatának” – emelte ki Török Annamária, az ünnepély műsorvezetője.
A magyar széppróza napjának ünneplése alkalmából gyűlt össze az irodalomkedvelő közönség Budapesten a Kárpátaljai Szövetség székházában szerda délután. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a Kárpátaljai Szövetség közös irodalmi-zenés estje – Dupka György író, történész vezénylésével – elsősorban a kortárs kárpátaljai magyar prózairodalomnak a fontosságát és összetartó erejét hangsúlyozta.
Molnár Pál újságíró 1997-ben – a 16. század európai költészet kiemelkedő alakjára, Balassi Bálintra emlékezve – megalapította a Balassi Bálint-emlékkardot, amellyel minden évben egy magyar költő és egy külföldi műfordító munkásságát ismerik el. A magyar alapítású nemzetközi díjat 28. alkalommal adták át, melyet idén Fekete Vince költő és Abdallah Abdel-Ati Adbel-Szalam Mohamed Al-Naggar egyiptomi arab műfordító érdemelt ki.
A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet szervezésében tartják meg Zorkóczy Zenóbia A gyermekelőadás készítésének fifikái című könyvbemutatóját, melyre szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt.
Az Irodalmi Magazin konferenciát szervez február 23-án, amelynek témája Pázmány Péter életműve. A Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében tartandó esemény célja, hogy Pázmány Péter munkásságát, emlékezetét, kultuszát az újabb kutatások tükrében mutassa be.
A magyar kultúra hete alkalmából Cigánd Városi Művelődési Központja író-költő pályázatot hirdet. A pályázatra személyenként egy-egy verssel és maximum 5 oldal terjedelmű prózai elbeszéléssel lehet nevezni szabadon választott témában.
„Már indulása, majd első kötetei is valóságos paradigmaváltást jelentettek. Hatása messze túlterjedt a költői iskolákon, műhelyeken és az országhatárokon” – ilyen és ehhez hasonló gondolatok csalogatták az irodalomkedvelő közönséget csütörtök este az Írók Boltjába, ahol Korpa Tamás Balázs Imre Józseffel, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek szerkesztőjével beszélgetett a költő hetvenedik születésnapja alkalmából megjelent kiadványról és mindarról, amit Szőcs Géza akarva-akaratlanul itt hagyott nekünk, mindenkori olvasóknak.