– A képzőművészet részint üzleti modellekre épülő professzionális világ, neked pedig galériás múltad is van. Tudtad ezt hasznosítani a FISZ-ben?
– Magyar és összehasonlító irodalomtudomány szakon végeztem, utóbbin pedig a PhD-képzést kultúratudománnyal kiegészülve, tehát alapvetően mindig irodalommal és kultúrával foglalkoztam. Már javában a B32 Galériában dolgoztam, amikor társelnök lettem a FISZ-ben. A B32-t – miközben jelentősen bővült a programkínálata, például független színházi előadásokkal, koncertekkel vagy gyerekprogramokkal – a XI. kerületi önkormányzat tartotta és tartja fenn. A finanszírozása tehát mindig is biztos volt, ugyanakkor ez komoly versenyhelyzetet teremtett, és itt tettem szert arra a menedzserszemléletre, számos pénzügyi és jogi ismeretre, melyeket jól tudok hasznosítani a FISZ-nél.
– Volt példa arra, hogy egy pályakezdőt, mondjuk, eltereltetek a verstől a próza felé vagy fordítva?
– A galériában is fontos volt, hogy hamar lássuk, kiket tudunk megszólítani, hol találkoznak a szakmai elvárásaink és a feltételezett közönségünk, és ez nem jelenthet kompromisszumot, sokkal inkább egyfajta belátást. Közben folyamatosan megtanultunk belehelyezkedni mások pozíciójába. Ez a FISZ-ben akkor lett fontos, amikor látnunk kellett, mennyire másképp gondolkodik egy nyolc-tíz évvel fiatalabb alkotó. Sokat lehet hallani arról, hogy milyen nehéz a fiatalabb generációt megszólítani, sokszor beszélnek lemondóan a mai huszonévesekről. Nagyon fontos, hogy ezzel a szemlélettel szembemenjünk. Nekünk az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy akiket támogatunk, azokat a szó legnemesebb értelmében kiszolgáljuk.
A mai huszonévesek elsősorban saját magukra, illetve kortársaikra kíváncsiak. Arra, hogy a velük egykorúnak hogyan lett első kötete, mit ír, hogyan indul el a pályán. Azok a programjaink lettek igazán népszerűek, amelyek róluk szóltak, és nem csak nekik.
– Már a kilencvenes évek elején elkezdődött az a tendencia, hogy a fiatal generációk nyitottak a populáris gesztusok felé, a Törökfürdő acid partykat rendezett, már ekkor voltak költők, akik rappeltek is… Hol tartanak most a populáris gesztusok?
– Nem tudom, hogy most vannak-e markáns, új trendek, hacsak a sokféleséget, a sokszínűség üdítő jelenségét nem lehet annak mondani. A saját témák felé fordulás nyilván nagyon erősen jellemzi az első köteteket, a gyerekkor tematizálása és annak nyelvi, esztétikai formálása. Ez ugyanakkor nem újdonság, ahogyan az sem, hogy sokan szívesen foglalkoznak közéleti kérdésekkel. Ami viszont mindenképpen új, az a klíma- és környezeti kérdésekre való reflexió, az ugyanakkor nem a legfiatalabbak sajátja. Ami viszont határozott eltérés a korábbi generációkhoz képest, hogy bár megvan és látszik például a táborainkban is a tisztelet az idősebb pályatársakkal szemben, ugyanakkor a huszonéveseket erős autonómia is jellemzi. Bátrabban kérdeznek az idősebbektől, reflektálnak rájuk, kevésbé van bennük szorongás, könnyebben „kiteszik magukat az asztalra” egy-egy műhelymegbeszélés során.
– A FISZ csak az első löketet adja meg, vagy tovább követitek, segítitek a szerzőket a pályán?
– Mi elsősorban katalizátorok vagyunk, de azután sem engedjük el a kezüket, hogy megjelent az első kötetük. Most dolgozunk ki egy olyan pályázati rendszert, amelyben befutott szerzők mentorálnak majd fiatalabbakat, kis csoportokban. Van olyan sorozatunk is, amely nem pályakezdőknek szól, de a világirodalmi sorozatunkban sem elsőkötetesek kapnak helyet.
Mi egyfajta bejárat vagyunk az irodalomba, tőke sincs mögöttünk, így aztán az anyagi sikert nem tudjuk garantálni. Van olyan kollégánk, aki a terjesztéssel foglalkozik, megvannak a szerződéseink az egyes terjesztői hálózatokba való bekerülésekhez. Vannak könyveink, amelyek már a sokadik kiadásnál járnak, ilyen például a – az IGYIC szempontjából leginkább releváns – Mesebeszéd című tanulmánykötet. A FISZ-nek fontos szerepe van a Nemzeti Kulturális Alap, a Babits- és Móricz-ösztöndíj kurátori munkájában is. Ezekben a pozíciókban kötelességünk megőrizni a szerepünket, és az aktuálpolitikától függetlenül mindig egy erős szakmaiságot kell képviselnünk, amikor helyzetbe kell hozni a pályakezdő szerzőinket. Fontos az is, hogy segítséget nyújtsunk abban, hogyan pályázzanak a fiatal szerzők. Például érdemes-e úgy pályázni az íróknak, hogy minden addigi tevékenységüket lezárják, és valami teljesen új dologba fognak? A váltás, a sokszínűség jó dolog, de egy pályázat esetében nem biztos, hogy szerencsés. Éppen ezért szeretnénk indítani egy olyan workshopot, amely kifejezetten ebben segíti a kezdő szerzőket.
A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.