– Szimpatikus az, hogy mennyire partnernek kezeled a gyerekeket, és hogy milyen következetes felépítmény egy-egy könyv vagy vers, mennyire megvan a gyermeki univerzum tágassága. Volt már olyan, amikor egy szerkesztő azt kérte, hogy úgymond ne gondolj túl bizonyos szövegeket?
– Hajlamom van a túlgondolásra, de ez általában érvényes rám az életben is, meg mindenféle szövegben, amit írok. A gyerekverseimben igyekszem kifelé jönni önmagamból, persze lehet, hogy nem mindig érkezem ki. De ha láttál már gyereket ülni a kert sarkában három fűszálat nézegetve, vagy elmerülve a saját világában a szobájában, amint rajzol vagy műanyag játékokat tologat, na, az vagyok én gyerekként.
– A Star Wars-féle versek önálló életet élnek? Megtaláltak esetleg a SW-fanclub tagjai?
– Én az eredeti Star Wars-trilógiával vagyok egyidős, gyerekkorom óta része az életemnek ez a világ. A verssorozatom pedig akkor indult, amikor egy kolozsvári tematikus gyerekfarsanghoz kerestek a szülők bemutatkozó szövegeket. A fontosabb karakterekhez elkészültek a versek, némelyik vers Facebook-megosztások formájában terjedni kezdett a kötetmegjelenés vagy folyóiratmegjelenés után, de egyelőre nem váltam a Star Wars-márkagépezet részévé. Eléggé fura is lenne amúgy.
– Weöres Sándor szelleme minden gyerekvers felett ott lebeghet, de amikor a megzenésített verseidet hallgatom, akkor eszembe juthat az is, hogy a ritmizálásban hatott-e esetleg rád a kortárs pop, ne adj’ isten, a hiphop?
– Nagyon is! Többször teszteltük egyes verseim elrappelhetőségét, legutóbb épp a PIM épületében az idei év elején, az IGYIC meghívására. Annyi ennek a lényege, hogy egy alaplüktetéshez hozzá tudjon igazodni a versdallam akkor is, ha a szótagszámok látszólag szabálytalankodnak közben. Mivel az utóbbi években egyre inkább foglalkoztatott, hogy a kiskamaszoknak mi lehet a legotthonosabb versélmény, a magam részéről arra jutottam, hogy a hiphopban és az alternatív popzene dalszövegeiben ott van a hiányzó láncszem a Bóbita és Pilinszky János vagy József Attila között. Az Álomfarsangtól kezdődően egyre többet kísérleteztem ezzel. A zene pedig, amit a verseimhez írtam, legalább felerészt szintén az alternatív popzene hangzásaira épül ‒ nem az a klasszikus gyerekzene.
– Az erdélyi gyerekirodalomban is vita tárgyát képezi a szleng beemelése vagy az itt-ott egy-egy téma lazább megközelítése?
– Ezt a kérdést is össze lehet kapcsolni az életkorral. Nem hiszem, hogy bárki, aki kiskamaszok élethelyzeteiről ír, kikerülheti a nyelvet, amit használnak. Az irodalom részben beszélt nyelvi idézet is, még akkor is, ha azzal, ahogyan elrendezi ezt, vagy más esetben akár felfelé stilizálja, valamilyen általánosabb tapasztalatot is megmutathat. Erdélyben is elindult egy sokszínűsödési folyamat, de kevesebb szereplős a játéktér, mintha összmagyar viszonylatban gondolkodunk. Szenvedélyes vitákra nem emlékszem, de valahol 2008/2010 táján mindenképp megváltozott valami, Fekete Vince Piros autó lábnyomai a hóban vagy László Noémi Feketeleves című verseskötetei például evidensen lazábbak nyelvileg és szemléletben is a korábbiaknál.
– Ugyanez másképp: Mit gondolsz, létezik egy jól körülírható erdélyi gyerekverskultúra, aminek vannak az anyaország gyerekvers világától eltérő sajátosságai?
– Nincs ilyen. Illetve két dolgot mégis mondanék ezzel kapcsolatban. Az egyik intézményes jellegű: az erdélyi gyerekvers mindmáig nagyon erősen összekapcsolódik a folyóirat-kultúrával: a kolozsvári Napsugár és Szivárvány gyereklapokkal. Lehet, hogy furán hangzik, de ezek a legnagyobb példányszámú kulturális folyóiratok Erdélyben, 1957-től kezdve folyamatosan megjelennek, és a mindenkori gyermekirodalmi szerzők írják tele friss anyagokkal. A másik összetevő az előzményeké: Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos gyerekverseinek, Veress Zoltán verses meséinek van egy lokalitásuk miatt is erős kisugárzása. Az, ami ebből következik, egyfajta patina és minőségigény.
A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható.
Igazi világirodalmi sikerkönyv Christoph Ransmayr Cox vagy az idő múlása című regénye, mely Magyarországon is népszerű. A fordítóval, Adamik Lajossal a kötetről és jelenlegi munkájáról beszélgetett Szolcsányi Ákos az 1749.hu-n, a Petőfi Irodalmi Ügynökség online világirodalmi magazinjában.
A Magyar Írószövetség 2019-ben Debüt-díjat alapított, amellyel fiatal, elsőkötetes alkotókat jutalmaz. Az irodalmi elismerés mellett a díj bruttó egymillió forint pénzjutalommal is jár, valamint az alkotó a Magyar Írószövetség tagjává is válik. A Hajónapló portrésorozatában elsőként a Röpképtelen madarak című novelláskötetéért díjazott Vöröskéry Dórával készült interjú.
"Mindenki elkezdett a Nyugat felé orientálódni, miközben egymásra egyáltalán nem figyeltünk. Azt szeretném, hogy azok a társművészetek, amelyek jelenleg valamilyen módon hozzám tartoznak – tehát a popkultúra, a könnyűzene és az irodalom –, kicsit visszafordulnának Közép-Európába" – a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója számos kulturális kérdést boncolgat a Hajónaplónak adott interjúban. Demeter Szilárdot Rácz András kérdezte.
A sokak által ismert előember tiszteletére idén is megrendezték a Samu-napot, amelynek a Magyar Nemzeti Múzeum vértesszőlősi kiállítóhelye ad teret. A látogatókat számos program, valamint korosztálynak megfelelő tárlatvezetés is várta.
Fennállásának ötvenedik évét ünnepelte tavaly a Kriterion Kiadó, ezért rendezték meg a Kriterion 50 konferenciát, és ugyancsak az évforduló adott alkalmat Bartha Katalin Ágnes Egy nemzetiségi könyvkiadó a diktatúra évtizedeiben (1969–1989) című interjúkötetének bemutatójára. Az eseményt a kolozsvári magyar napok rendezvénysorozata részeként augusztus 19-én a Bánffy-palota belső udvarában tartották. A szerzővel Dávid Gyula irodalomtörténész és H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó vezetője beszélgetett. A programról a Helikon folyóirat online kiadásában számol be Marcutiu-Rácz Dóra.
Vezetett kiadót, volt az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, nevéhez is fűződik az Előretolt Helyőrség irodalmi csoport, írt székely szótárt és számos verseskötet. A költőként és nyelvészként is ismert Sántha Attilával Száva Enikő beszélgetett a Hajónapló oldalán.
Gál Tamást nevezték ki a komáromi Jókai Színház élére május 20-án, a tizenhat éve igazgató Tóth Tibort váltja. Színészként a szakma és a közönség egyaránt elismeri, most mégis a színházművészet másik pozícióját vállalta el. Csizmák Katalin interjúja az Országút folyóirat oldalán.
Idegenek – Egy évszázad története címmel megjelent a Napkút Kiadó gondozásában Petőcz András trilógiája, szerves egységbe forrasztva a korábban három részben napvilágot látott regénysorozatot. Így, nagyregényként az író korábbi vágya is beteljesült a kiadást illetően. Kovács Katáng Ferenc az új megjelenés körülményeiről és tanulságairól kérdezte a szerzőt az Irodalmi Jelen oldalán.
Rendhagyó kötettel ünnepelte 50. évfordulóját a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. A jubileumi évszámra reflektálva félszáz magyar fiatal – köztük jogász, vegyész, orvos, tanár és művész – tett őszinte vallomást a magyar nyelvről és kultúráról. Az augusztus 18-i ünnepségen, az Uránia Nemzeti Filmszínház falain belül dr. Szili Katalin, miniszterelnöki megbízott is köszöntőt mondott.
Pádár Eszter húsz éve a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) oszlopos tagja. A Hangtárban kezdett dolgozni, de hamar kiderült, hogy az alkatához jobban passzol a szervezkedés: immár húsz éve a közönségkapcsolatok és rendezvényszervezési főosztály tagja, öt éve pedig főosztályvezetője. A PIM szakmai blogjában, az Éjjeli Őrjárat-sorozatban Kocsis Katica beszélgetett vele.