Helyőrség: Beszélgetés Bán Zsófia íróval

2020. szeptember 07., 00:00

Bán Zsófiát a HUBBY – Magyar Gyerekkönyvfórum diákzsűrije Az év gyerekkönyvírója (12 év alatti kategória)-díjjal jutalmazta Vagánybagoly és a harmadik Á című könyvéért. Az új tanév indulásának napjaiban különösen is aktuális témájú kötetről Ayhan Gökhan beszélgetett a szerzővel a MeseCentrum blogon, a Petőfi Irodalmi Ügynökség Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrumának lapjában.

Bán Zsófia író – Fotó: Orbán Zsófia/MeseCentrum

– Brazíliában születtél, ott töltötted a gyerekkorod jelentős részét. Milyen könyvek hatottak rád?

– Nagyjából tizenkét éves koromig szinte semmilyen magyar nyelvű gyerekkönyv nem került a kezembe. Amerikai iskolába jártam, ahol angol és portugál nyelvű gyerekkönyveket olvastam. Amikor a családommal visszaköltöztünk Magyarországra, új, és a Brazíliában megismerttől számomra megdöbbentően elütő világ tárult fel előttem a maga sajátos szabályaival (szocialista iskolarendszer) és gyerekkönyveivel. Otthon magyarul beszéltünk, tehát a beszélt nyelv nem okozott gondot, de kezdetben nehezemre esett olvasni magyarul, a helyesírásról pedig halvány dunsztom sem volt, különórákra kellett járnom, hogy fejlesszem az írás- és olvasáskészségemet.

– Az eléd került megannyi gyerekkönyv más volt vagy jobb?

– Nem vállalkoznék arra, hogy minőségi sorrendet állítsak fel. Nyilván egy gyerek életét és képzeletét erősen befolyásolják a gyerekkorban megismert mesék, az az ő forrásvidéke. Kinek ez, kinek az – nem jobb, nem rosszabb: más.

– A Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más kötet ötlete honnan jött?

– A szituáció nyilván nem ismeretlen: a lányomnak gyakran meséltem, ahogy ő hívta, „fejből meséket”. Azokban a mesékben tűnt fel először a bagoly figurája, akit ő nevezett el Vagánybagolynak. Ezek után követelte a folytatást, sőt azt is, hogy írjak belőle mesekönyvet. Ez a kérése csak jó pár évvel később teljesült, amikor ő már rég túl volt rajta, már egészen más dolgok érdekelték. De azért büszke volt rá, hogy végül megszületett a könyv, amit közösen találtunk ki, és nem véletlen, hogy az ő rajza díszíti a könyv címoldalát. Ő így képzelte el Vagánybagolyt, akit aztán Nagy Norbert, a könyv fantasztikus illusztrátora a maga módján ábrázolt.

– Mielőtt elkezdted írni a könyvet, kipróbáltad, mely szövegek hatnak és melyek nem?

– Egy kisiskolás gyerekkel az ember tudja és látja, nagyjából milyen a felhozatal. Általában a hozzám is közel álló könyvek közül válogattam neki. Nem kérdés: a magyar gyerekirodalom gazdag és színvonalas, de azért támadt némi hiányérzetem: hol vannak azok a könyvek, amelyek a világ sokszínűségével foglalkoznak? Más országok iskoláihoz képest egy átlag magyar iskola többnyire elég homogén, nagyjából egyféle környezetből jönnek a gyerekek, nem jellemzőek az elütő különbségek, gondolok itt akár bőrszínre vagy másfajta képességekre.

Azt érzékeltem az iskolában és a gyerekirodalomban, hogy ritkán kerül elő, mit is kell kezdeni azzal, ha valaki a megszokottól egészen más környezetből érkezett, vagy mások az adottságai, képességei.

 

A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható.