Helyőrség: Beszélgetés Erős Kingával, a Magyar Írószövetség elnökével

2021. január 03., 10:59

Erős Kinga József Attila-díjas íróval, a Magyar Írószövetség elnökével készített évértékelő interjút Csanda Mária az Olvasat.hu oldalon.  

Erős Kinga - Forrás: Magyar Írószövetség/Fotó: Ficsor Márton

– Fontosnak tartod a fiatal nemzedék bevonását az irodalomba, új tehetségek felfedezését, ennek megfelelően több pályázat is indult írószövetségi támogatással. Vers- és prózamondásra, ifjúsági regény írására ösztönöznek, vagy említhetjük a 2020 decemberében megrendezett, népszerű énekelt versek versenyét, a Hanghordozókat, aminek a döntőjét online követhettük. Milyen eredményekkel jártak idáig ezek a programok és mennyiben változtatta meg a járványhelyzet a lebonyolításukat?

– A 2020-as esztendő számos tervemet felülírta a járványhelyzet miatt. Míg a február 18-i magyar széppróza napjához kapcsolódó Kárpát-medencei rendezvénysorozatunk szépen megvalósult, több mint 130 íróval, közreműködő művésszel, munkatársaimmal márciusban már azon töprengtünk, miként állhat helyt az írószövetség ebben az új, mindannyiunkat készületlenül ért helyzetben. Visszatekintve azonban azt gondolom, a közhelyek igazsága most is érvényesült: ha becsukódik egy ajtó, ki kell nyílnia egy újnak. Még tavasszal, a költészet napja alkalmából kezdeményeztük az MTVA Kossuth csatorna igazgatójával, Siklósi Beatrixszal közösen az Együtt a versben költészeti pályázatot, amely hivatásos és amatőr költőket ösztönzött arra, hogy a remény hangján megszólaló verseket írjanak. Természetesen a legjobbakat jutalmaztuk, de nagyon nehéz volt döntenünk, mivel várakozásainkon felül, csaknem hatezer vers érkezett. Számomra megható volt látni, hogy ilyen izolált és szokatlan élethelyzetben milyen sokan merítettek a költészet erejéből. Ez azért is fontos, mert néha hajlamos vagyok elcsüggedni, azt gondolni, hogy a versolvasók, a költők tábora egyre inkább zsugorodik. A pályázat épp az ellenkezőjéről győzött meg, s hosszú távra biztosított lelki muníciót nekem, sikerén felbuzdulva pedig elkezdtünk azon gondolkodni, hogy a járványhelyzet keretei között milyen új lehetőségeket ragadhatunk meg. Különös öröm nekem, hogy Révész Máriusz kormánybiztossal idén ősszel meghirdethettük a Regényes természet című, ifjúsági regényíró pályázatot tízmillió forintos díjalappal. Bízom benne, hogy remek új művek születnek majd, olyanok, amelyek a kiskamaszok környezettudatosságát is formálják. Ez is egy olyan projekt, amelynek csak nyertesei lehetnek, hiszen a járványhelyzet kedvez a visszavonult alkotóidőnek, a pályázat pedig jelentős motiváló erővel bírhat sok olyan alkotónak, akinek kell egy kis külső nógatás ezekben a borús hangulatú hónapokban. A valódi nyertesek persze az olvasók lesznek. Jó látni azt is, hogy milyen sok jó partnere van az írószövetségnek, akikkel összefogva tudunk tenni az olvasókért, az irodalom népszerűsítéséért. Az MTVA mellett, akiknek merészsége és profizmusa nélkül elmaradt volna a Hanghordozók döntője, meg kell említenem a Versünnep Alapítványt, akikkel jövőre, Mészöly és Pilinszky centenáriumán közösen hirdettük meg ezt a szép hagyományú versenyt. Fontos megemlítenem a Nagycsaládosok Országos Egyesületét is, hiszen közös együttműködésünkkel az írószövetség holdudvarába tartozó kis kiadók adományoztak jelentős mennyiségű, értékes olvasnivalót a nagycsaládosoknak. Meggyőződésem, ez jó lehetőség arra, hogy felmutathassuk azt, amit értékesnek gondolunk, és népszerűsítsük a kortárs irodalmat is az olvasók körében. 

– Bár a nyáron volt egy nyitás, magam is jártam könyvbemutatókon, novembertől az irodalmi beszélgetések ismét online térbe kerültek. Az ünnepi könyvhét elmaradt, de a Tokaji Írótábor idei, Trianon évfordulós rendezvényét sikerült megtartani. Hogyan élik meg az írók és közönségük ezt a változást meglátásod szerint, mit tesz az írószövetség a megváltozott helyzetben?

– Úgy vélem, senki sem örül annak, ha kimozdítják a komfortzónájából. S valljuk be, a mi szakmánkkal is ez történt. Hiszen a legtöbb író azt szereti, ha könyvhétre jelenik meg a könyve, ha dedikálhat, találkozhat az olvasóival, kollégáival. Mindez elmaradt, ami senkinek sem tett jót. Másrészt – persze ezt csak a magam nevében mondhatom – azt is megtanultam a járványhelyzetben, hogy jobban értékeljem a lehetőségeket, és felfedezzem a sokszor nem túl rózsás körülményekben a szépet és jót. Idén első alkalommal rendeztük meg a Dióhéj irodalmi fesztivált a Börzsöny lábánál, Diósjenőn. Jó volt látni, hogy az első augusztusi „szabad” rendezvényünkön milyen boldogok voltak a jelenlevők. Az írók éppúgy, mint a zenészek. Fergeteges bulival zárta a programot Szlama Lászlóék zenekara, a Bordó Sárkány, s aki jelen volt, annak egy felszabadító erejű, élő közösségi élményben lehetett része.

– Mit tud tenni a könyvkiadás, amelynek működését az Orpheusz Kiadó vezetőjeként jól ismeri? Nemrég egy rádióinterjúban hangoztatta, amit még Oláh Jánossal közös szerepléseden évekkel ezelőtt: a nagy könyvterjesztők háttérbe szorítják a jobb sorsra érdemes, értékes, ám kis haszonnal járó könyveket, mert a kisebb kiadóknak érthetően kis lobbierejük, menedzselési lehetőségük van. Lehetne egy nagyobb könyves tér, mint amilyen a Magyar Napló Könyvesbolt, ahol kis kiadók könyveit vagy akár a határon túli magyar kiadók könyveit is elérhetnénk…

– Nincsenek illúzióim. Amíg hazánkban két nagy terjesztőhálózat van, amelyek egyben kiteszik a kiadói piac nagyrészét is, a kis kiadók nem rúgnak labdába. Dávid és Góliát harca ez, csak ebben a történetben Dávidnak még parittyája sincs, csak a meggyőződése, amelyhez rögeszmésen ragaszkodik. Tudom, hogy amit a kis kiadók tesznek, sokszor az irracionalitás talaján mozog, piaci észjárással felfoghatatlan, mégis tevékenységük jelentősen hozzájárul új értékek keletkezéséhez, s gyarapítja azt a befoghatatlan, sokszínű egészet, amit magyar kultúrának nevezünk. Jó példa erre, ha megnézzük számos népszerű írónk indulását, azt, hogy kiktől kaptak bizalmat az első köteteikhez. Jónéhány jelentős, „feledésre ítélt” életmű jelent meg kis kiadóknál, lelkiismereti okokból, kevés pénzből, mániából. Gondoljuk csupán Várkonyi Nándor életműkiadására, amelyet Mezey Katalin karolt fel, s lássuk be, egy nemzet sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy ekkora gondolkodó életművét mellőzze. Persze olykor elábrándozom én is azon, hogy lehetne mindezt másképp is csinálni, de úgy tűnik, az élet folyamatosan felülírja álmodozásaimat, s be kell látnom, az én tervezgetéseim is csak kötetről kötetre haladhatnak, s nem nagyon lesz ebben változás. Apró győzelmek persze adódnak, s mai napig örömmel és büszkeséggel tölt el, ha egy jó könyv kijön a nyomdából. Például most annak örülök, hogy sikerült elég pénzt pályáznunk ahhoz, hogy egy újabb Homoki-Nagy István-kötetet jelentethessek meg. Jóval nagyobb kaliberű író, mint gondolják, látásmódjára, természetszeretetére égető szükségünk van. Ezek miatt érdemes tennem a dolgomat.

 

A teljes interjú az Olvasat oldalán olvasható.