– A Könyv, Könyvtár, Könyvtáros című folyóirat 2019. júniusi különszámában Szép a mi kis falunk címmel hosszú tanulmánya jelent meg ráckeresztúri munkájáról. Ebben szerepel az a kedves kis epizód, hogy az országos könyvtári napokon egy kislány így lelkendezett önnek: „A könyvtár a legjobb hely a világon! Mármint ez a könyvtár. A mi könyvtárunk.” Hogyan jut egy gyerek ilyen felismerésre? Mit tehet egy könyvtáros annak érdekében, hogy sokan érezzenek így?
– Fontos, hogy a gyerekek mit látnak otthon, hogy a szüleik olvasnak-e, járnak-e könyvtárba. A tanító nénik a másodikosokat át szokták hozzánk irányítani, és mivel az iskola és a könyvtár épülete szomszédos egymással, a gyerekek gyakori látogatók nálunk. A könyvtárismereti órák is hasznosak lehetnek ebből a szempontból, néhányszor magam is tartottam ilyeneket.
Azzal próbálom a könyvtárat népszerűsíteni, hogy minden hónapban nyereményjátékot hirdetek a gyerekeknek. Feladatlapot készítek egy-egy évforduló vagy világnap kapcsán, amit elvihetnek, kitölthetnek, és akik visszahozzák, apróbb nyereményt, emléklapot kapnak. Nemegyszer a könyvtárban töltik ki, ami szintén hasznos, mert olyankor sokat turkálnak a könyveink között, hogy a válaszokat megtalálják. De én azt is szorgalmazom, hogy vigyék haza, és kérjék a szüleik vagy a nagyszüleik segítségét. Az önkormányzat és magánszemélyek is támogatják a törekvéseinket, a helyi lakos Herkliné Marika például rendszeresen általa, papírfonás-technikával készített tárgyakat ajánl fel nyereménynek.
A kisdiákok azért is kedvelik a könyvtárat, mert rendszeresen jöhetnek hozzánk kézműveskedni, például az újrahasznosítás jegyében sünit vagy teknőst készíteni műanyag palackból. Az iskolainál kötetlenebb légkör, az alkotás szabadsága, öröme lehet számukra a fő vonzerő. Az alsósok gyakran elüldögélnek a babzsákfoteljeinkben, felolvasnak egymásnak, és úgy általában otthon érzik magukat nálunk.
– Tanulmányának fontos gondolata, hogy változóban a könyvtár és a könyvtárosok szerepe. Mit jelent ez pontosabban?
– Az internet és az okoseszközök elterjedése miatt a lexikonjainkat, kézikönyveinket már nemigen lapozgatják, beszélgetni viszont sokan bejönnek. Másrészt egyre többször kérik a segítségünket mindenféle ügyes-bajos dologban. Nyomtattam én már tb-űrlapot, repülőjegyet, sőt egyszer még a vizslatenyésztők klubjának belépési nyilatkozatát is! „Tudtam, hogy hozzád kell jönnöm!”, mondják ilyenkor, és nemegyszer megkérdezik azt is, mivel tartoznak. Ilyen esetben mindig azt kérem, hogy iratkozzanak be a könyvtárba (ami ingyenes).
A fiatalok sokszor azért is bejönnek, hogy megkérdezzék, hogyan kell önéletrajzot írni. Fényképet készítek róluk hozzá, és az önéletrajz megírásában is számíthatnak rám. Könyvtárosként kötelességem az olvasók kiszolgálása, és mit tehetnék, ha nem az Elfújta a szélt keresik, hanem mondjuk a házuk tulajdoni lapjához szeretnének hozzájutni… Igyekszem a gondjaikra megoldást találni. Máskor esetleg már olvasóként térnek majd vissza.
A könyvtáros ízlésformáló szerepében töretlenül hiszek. Egyrészt azért, mert az olvasóink gyakran tanácstalanok, és maguk kérnek tőlem ötleteket, hogy mit kölcsönözzenek ki, másrészt mert látom a gyerekek lelkesedését, amikor egy-egy írót hívok vendégségbe, és már hónapokkal korábban elkezdem nekik a könyveit ajánlani. A tudat, hogy élő íróval találkozhatnak, beszélgethetnek, nagyon feldobja őket. Jó volt látnom azt is, hogy amikor egy biológus-gyógynövényszakértő jött előadást tartani, mennyire figyeltek, és milyen okosakat kérdeztek tőle. Jó olvasásra és könyvtárba járásra ösztönzők számukra a versenyek, például a kecskeméti könyvtár által szervezett Kölyökolvasó, vagy az olyasfélék, mint a miénk, amely egy Kertész Erzsi által elkezdett mese folytatására kérte a gyerekeket. Egyikük már annyira lelkesedik a könyvtárért, hogy otthon könyvtárosat játszik: katalóguscédulákat ír, és a nagymamájával eljátszatja, hogy könyvet kölcsönöz tőle.
A járvány miatt hónapokig zárva voltunk. Aznap, amikor újra kinyitottunk, egy kislány bejött, nagyot szippantott a levegőbe, és felkiáltott: „Úgy hiányzott már a könyvek illata!” A polgármester asszony szerint is a könyvtár az egyik legjobb, legmeghittebb hely a faluban. És tesz is érte, hogy az legyen: eddig évente több alkalommal is vásárolhattunk új könyveket az önkormányzat támogatásával. 2015-ben csatlakoztunk a könyvtárellátási szolgáltató rendszerhez, így negyedévente érkeznek új könyvek, és folyóiratokra is előfizethetünk. Igyekszünk az olvasók igényei szerint alakítani a könyvállományt.
A teljes interjú a Kultúra.hu oldalon olvasható.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.