Helyőrség: Beszélgetés George Volceanovval, Rejtő Jenő, Esterházy Péter és Kassák Lajos román fordítójával

2021. február 01., 18:03

George Volceanov 1956-ban született Bukarestben. Műfordító, lexikográfus és szerkesztő, aki több mint hatvan kötetet fordított románra angol, illetve magyar nyelvről. Nemrég gondozásában és koordinálásával jelent meg a teljes Shakespeare-életmű román nyelven. Magyar nyelvről többek között Kassák Lajos, Petri György, Rejtő Jenő, Esterházy Péter, Zalán Tibor, Thuróczy Katalin írásait fordította. A Helikon folyóiratban Márton Evelin beszélgetett vele.

George Volceanov román műfordító - Fotó: Helikon.ro

Arra a kérdésre, hogy a „rendkívül szerteágazó műfordítói tevékenységében hogyan fér meg egymás mellett pl. Bogdán László, Markovits Rodion, Rejtő Jenő, Kassák Lajos, Zalán Tibor, Esterházy Péter”, Volceanov így válaszol: „Holott a szakterületem az angol nyelv és irodalom, magyar fordítóként debütáltam ifjúkoromban az irodalmi életben, a csodálatos Kriterion Kiadóban, Domokos Gézának köszönhetően, aki mindent megtett azért, hogy a romániai magyar irodalmat népszerűsítse műfordítások által. Így születtek meg Bogdán László-, Györffi Kálmán-, Markovits Rodion- és Panek Zoltán-fordításköteteim. Bogdán Lászlóhoz hosszú és mély barátság fűzött, megtartottam az 1982–1984-es években írott leveleit, abban az időszakban készítettem kísérleti regénye, a Helyszínkeresések forgatáshoz (În căutarea unor locuri de filmare) fordítását, erről leveleztünk. Visszatekintve, kérdéseim egy ártatlan és kezdő műfordító kérdései, akit a kommunizmus időszakában használatban levő magyar–román szótárak (szerző: Kelemen Béla) egyáltalán nem segítettek, amikor olyan kifejezésekkel találtam szembe magam, mint például a strici vagy a strichel. […] Zalán Tibort 2002-ben ismertem meg, a Romániai Írók Szövetsége által szervezett Irodalmi nappalok és éjszakák fesztivál első kiadásán a Fekete-tenger partján. Véleményem szerint az irodalomban rendkívül sokat számítanak az emberközi kapcsolatok. Lefordítottam …és néhány akvarell (…și câteva acuarele) című kötetében megjelent neoromantikus poémáit, illetve az avantgárd stílusú Ének a napon felejtett hintalóért (Cântec pentru căluțul de lemn uitat la soare) című hosszúversét. Később az egyik drámakötetét szerkesztettem, és akárcsak Bogdán Lacival, Zalán Tiborral is tartós barátságot kötöttünk. Nagy örömömre szolgált, hogy láthattam Katonák című darabját a Piatra Neamț-i Ifjúsági Színházban 2009-ben. Majd 2017-ben a Majd megdöglünk címűt a bukaresti La Scena színpadán. Barátság fűz több kortárs magyar szerzőhöz, Thuróczy Katalinhoz, Kovács Istvánhoz, Kiss Csabához, Rácz Péterhez is.

Kassák Lajos verseit azért fordítottam újra, mert a korábbi műfordítások tele voltak alapvető értelmezési hibákkal – és arra gondoltam, egy ilyen nagy költő, mint Kassák, ennél jobb sorsot érdemel, román nyelven is. Esterházy a Humanitas Fiction Kiadó felkérésére került a portfóliómba, így kezdődött. Majd Visky András felkérésére lefordítottam Esterházy Rubens és a nemeuklideszi asszonyok című „dramolettjét”, amely sajnos a fiókban maradt, mert Mihai Măniuțiu nem találta elég izgalmasnak, illetve közben megjelent ugyanaz a mű román nyelven, Anamaria Pop fordításában.

Az interjúban szó esik arról is, hogy hogyan fogadta a román olvasóközönség Rejtő Jenőt és műveit, illetve hogy „mi a legnehezebb és mi a legélvezetesebb Rejtő fordításában”. Volceanov válaszában elmeséli, hogy „A szőke ciklon és a Vesztegzár a Grand Hotelben első kiadása 1990-ben, a második 1992-ben jelent meg, és összesen 70 000 példány fogyott el belőlük. Az elveszett cirkáló, az Egy bolond száz bajt csinál és Az előretolt helyőrség című regényeiből a teljes román nyelvű kiadás, azaz 20 000 kötet fogyott el 1993-ban és 1994-ben. Rejtőt nem nehéz fordítani, legalábbis a szavak szintjén nem. Ebből a szempontból nem San Antonio (azaz Frédéric Dard), aki értelmezhetetlen szlengben ír. A humort a legnehezebb átvinni, megteremteni románul. Hogyha nem nevetek minden lefordított részletnél, akkor azt jelenti, hogy a fordítás nem sikerült. Két évvel ezelőtt a bukaresti Magyar Kulturális Intézet szervezésében sor került egy felolvasószínházi estre, amely kudarcba fulladt. A Vesztegzár a Grand Hotelben című regényből olvastak fel, nem nevettem, és a teremben ülők semmilyen módon nem reagáltak a felolvasott szövegre. Sajnos, a rendező és a színészek sem értették meg, mi a szöveg tétje valójában. Sokkalta sikerültebb lett az az előadás, amelyet Thuróczy Katalin A felhők harcosai című darabjából állítottak össze elsőéves színiegyetemisták, a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem új rektorának, Liviu Lucaciunak az osztálya. Szeretném lefordítani a következő években Az elátkozott part, A három testőr Afrikában és a Bradley Tamás visszaüt című Rejtő-­regényeket.”

Az interjúban szó esik még a kortárs magyar irodalom fiatal alkotóinak román recepciójáról, a román–magyar szlengszótárról, melynek Volceanov szerkesztője volt és a műfordítói szemináriumok szükségességéről és a jövőbeli tervekről, közte a 16 kötetes teljes román nyelvű Shakespeare-kiadás új kiadásáról.

A teljes beszélgetés a Helikon oldalán olvasható.