Helyőrség: Beszélgetés Gereben Ferenccel, az Országos Széchényi Könyvtár olvasáskutatási műhelyének munkatársával

2021. január 28., 11:21

Gereben Ferenccel, az Országos Széchényi Könyvtár olvasáskutatási műhelyének munkatársával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárával a Kortárs Online oldalán készített interjút Argejó Éva. A kutató mintegy ötven éve foglalkozik olvasásszociológiával, nemrég megjelent Boldogult olvasókoromban című kötetével kapcsolatban szóba került a hazai olvasáskultúra, a versek szerepe, az értékrendváltozások lenyomata az olvasási szokásokban, de kitekintést kapunk a határon túli magyarság olvasási szokásaira is.

Gereben Ferenc olvasásszociológus - Fotó forrása: Kortárs Online

A hazai olvasáskultúra immár ötvenöt éves trendvonalát – sajnos – egy lefelé hajló görbével tudnánk felrajzolni kezdi véleményét Gereben Ferenc. Az elmúlt évtizedek során csökkent az olvasók aránya, az olvasás gyakorisága és az olvasásra fordított idő is. Megfogyatkozott a könyvtárhasználók és a könyvvásárlók száma, valamint a házi könyvtárak állománya is. A régi mérce – évente legalább egy könyv elolvasása – szerinti könyvolvasók aránya az 1964-es hatvan százalékról napjainkban ötven százalék alá süllyedt, a gyakori olvasóké pedig a társadalom egynegyedéről egytizedre esett vissza. Ezek a folyamatok a rendszerváltozás után gyorsultak fel igazán, beleértve az olvasói érdeklődés és ízlés úgynevezett kommercializálódási és prakticizálódási tendenciáit, vagyis a közkézen forgó olvasmányok esztétikai értékcsökkenését és haszonelvűvé válását. Ez azt jelentette, hogy fokról fokra csökkent az irodalom – főleg a magyar irodalom – és a 19. és 20. századi klasszikusok iránti érdeklődés. Az űrt az olvasók a „boldogságipar” praktikus, andalító vagy borzongató termékeivel, ezotériával és nemzetközi, főleg észak-amerikai bestsellerirodalommal töltötték ki. A non-fiction iránt megnövekedett érdeklődésen belül pozitív mozzanatok is mutatkoztak: például a történelmi témák, a dokumentumok, valamint az (ön)életrajzok népszerűségének erősödése. Ez a folyamat egybekapcsolódott a kilencvenes években belépő kereskedelmi televíziók térhódításával, majd az infokommunikációs eszközök és az internet egyre szélesebb körű elterjedésével – mindezek hátterében a társadalmi értékrend azon változásaival, amelyek az önkorlátozó és közösségi értékek visszaszorulását, valamint az individuális önérvényesítés, az anyagias szemlélet, a racionalitás és valamelyest a kreativitás erősödését jelentették.

Arra a kérdésre, hogy a jövőben milyen típusú irodalomra lesz igényük a kutató így válaszol: „Friss kutatás hiányában, egzakt válasz helyett csak a 20. század alkonyán tapasztaltakat tudom elmondani. Az aktív, minőségileg is nívós olvasókat egyrészt az autonóm, független, harmonikus személyiség értékei, másrészt intellektuális és kreatív személyiségvonások jellemezték. Ugyanakkor kifejezetten nyitottak voltak a másfajta véleményekre, az információk, a kultúra és a művészetek világára. És hogy milyen értékekre lenne szüksége a 21. század modern embertípusának? A szociológus Andorka Rudolf a rendszerváltozás első évtizedében írt arról, hogy a demokratikus államberendezkedésre és piacgazdaságra átváltó társadalom modern emberének többek között szigorú munkaerkölccsel, újításra, kezdeményezésre és kockázatvállalásra való készséggel, közéleti aktivitással, önálló véleményalkotásra való képességgel és szabálykövető magatartással kellene rendelkeznie. Az akkori társadalom „átlagos” értékrendje csak kevéssé felelt meg ennek az ideáltípusnak, de az olvasói elit elég közel állt hozzá. Andorka napjainkban is hasonló normát állítana fel, talán a mai, sokszor felelőtlenül gerjesztett információs viharban erősebben szorgalmazná a szuverén véleményalkotás és az infokommunikációs technikák uralásának képességét. És jelenkorunk mindössze tíz-tizenöt százalékot kitevő könyvolvasói elitje minden bizonnyal ma is közelebb állna e követelményhez, mint a közösségi oldalakon „lógó” átlag.

A versek és a költők növekvő népszerűségével kapcsolatban Gereben Ferenc arról beszélt, hogy ugyan „a rendszerváltás tájékán jelentős visszaesést tapasztaltunk a korábbi évtizedhez képest: az olvasóknak csupán egy-két százaléka volt elkötelezett versolvasó. Az utóbbi években viszont a könyvolvasókon belül tizenöt-húsz százalékra nőtt a versek népszerűsége, többek között az említett szerzőknek és talán a közelmúlt Arany János- és Ady Endre-évfordulóinak is köszönhetően. Persze itt korántsem csak kötetben vagy folyóiratokban megjelent versekről van szó, hanem a média és az internet számos műfajáról: a klasszikus szavalóestektől a neten megjelenő „láncverseken” át az SMS-versekig és a slam poetryig. Úgy tűnik, hogy az irodalmi műnemek közül a vers alkalmazkodott leginkább napjaink „élménytársadalmának” követelményeihez, populárisabb, látványosabb, hagyományos formákból kilépő, „bulizósabb” stílusához.

Arra a kérdésre, hogy mi lehet az oka annak, hogy Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban az elmúlt évtizedekben többet olvastak, mint az anyaországban, Gereben Ferenc így válaszolt: „Valóban, az ezredfordulón végzett felméréseink Erdélyben és Kárpátalján a felnőtt magyarok hatvanöt-hetven százalékát találták könyvolvasónak, Felvidéken és a Vajdaságban pedig ez hatvan-hatvan százalék volt, míg Magyarországon csupán negyvenkilenc százalék. A legolvasottabb írók névsora és összetétele is több irodalmi értéket tartalmazott határon túl, mint az anyaországban. A Kárpát-medencében élő magyarok közös jellemzője, hogy a nemzettudatuk elsősorban kulturális jellegű, és azon belül is főképp az anyanyelvre támaszkodik. Az olvasás pedig az anyanyelvhasználat „magasiskolájának”, kitüntetett terepének számít. Az identitástudat és olvasáskultúra összefüggését vizsgálva azt tapasztaltuk náluk, hogy a mennyiségileg és minőségileg is hiányos olvasáskultúra töredékes, hárított azonosságtudattal járt együtt. A kulturálisan értékesnek mondható olvasási teljesítmények pedig tendenciaszerűen a vállalt, a kellően tudatosított, a nemcsak érzelmileg, hanem cselekvőleg átélt és az adott közösség kulturális örökségét megbecsülő identitással kapcsolódtak össze. Emiatt is sajnálatos, hogy az olvasáskultúra a határon túl is romlani kezdett. Bár kisebb mértékben, ott is megjelentek a globális könyvpiac bestselleristáinak éllovasai, és mindenütt csökkent a könyvolvasók aránya.”

 

A teljes interjú a Kortárs Online oldalán olvasható.