– A Székesfehérvártól nyugatra című novelládban a halott apa tárgyait széthordják a szomszédok, háza a beszakadt tető miatt eladhatatlan marad. A hiány, a felejtés lehetetlensége és az öröklés egyszerre vannak itt jelen. Mit gondolsz a hiány maradandóságáról?
– A hiány nagyon fontos a kötetben. Sokszor az alapfeszültség is ebből bontakozik ki: a hiány a legelemibb szinten meghatározza ezeket a karaktereket. A Székesfehérvártól nyugatra című novellában az elbeszélő a gyerekkori emlékeiből próbálja összerakni az apa hiányzó személyét, a hozzá fűződő viszonyát, közben pedig újra és újra szembesül vele, hogy nem ismerte azt az embert, akinek a házában most elpakolja a dolgait. Más novellákban a szereplők éppen hogy felejtenek és félnek ettől a felejtéstől. Az Évszakhoz képest hűvösebb című szövegben például attól fél az elbeszélő, hogy nem fog emlékezni a volt barátjára. A szakítást is egyre nehezebben idézi fel, az idő múlásával pedig csak a hiány érzése marad meg, az emlékeknek egyre kevésbé vannak körvonalaik. Érdekes, hogy akkor is megmarad a hiány, ha a tárgyára már csak homályosan emlékszünk.
– A karakterek szorongása sokszor az önbecsapásban, tagadásban mutatkozik meg. Az unoka nem hiszi el, hogy a nagyanyja szenilis – biztos megjátssza (Ásványvíz); a lány szerint az alkoholista apa nem lehetett büszke rá – biztos hazudik (Székesfehérvártól nyugatra); a kislány nem bízik magában – biztos csak a halott apja miatt kérik fel szavalni (Minden csütörtökön, októbertől novemberig). Hol állnak a traumafeldolgozás folyamatában ezek a karakterek?
– A karakterek életében a normális családi állapotból történik egy elmozdulás, ennek a hatásai jelennek meg a szövegekben más-más időtávlatból. A Székesfehérvártól nyugatra elbeszélője már évekkel ezelőtt elveszítette a kapcsolatot az apjával, az ő pozíciója már sokkal reflektáltabb. A Minden csütörtökön, októbertől novemberig című novellában viszont nagyon friss az apavesztés, az elbeszélő kamaszlány apja egy éve halt meg, egyik pillanatról a másikra került ki a család életéből. A gyerekelbeszélő nagyon erősen érzékeli, hogy ez után sajnálkozással néznek rá, hogy ő valaki, akit sajnálni kell. Elkezd idegenként tekinteni önmagára ebben a szituációban. Ő most már félárva, lett egy hivatalos megnevezése. A tagadás sokszor magából a traumából és ebből az idegenségérzetből fakad. Olyan, mintha a szereplők külső szemmel látnák magukat, egy új nézőpontból, ezen a traumán keresztül. Van egy identitáskettőződés, egy identitásszakadás, ami ezt a furcsa, szorongó állapotot eredményezi.
– Szinte teljesen hiányoznak a kötetből a kompetens férfi karakterek, attribútumok. A nagyapák a saját világukba burkolódzva bólogatnak, a báty „csukott ajtó”, az apákat eltemeted. Szándékosan tüntetted el ezeket a szólamokat? Mire hívja ez fel a figyelmet?
– Januárban volt egy könyvbemutatóm a Nyitott Műhelyben, akkor Szolláth Dávid azt mondta, ezekben a novellákban jellemző a matriarchátus. Erős nagymamák, erős anyák, de távoli vagy hiányzó apák, nagypapák. Én azt gondolom, a kötetben vannak kompetens férfikarakterek, de nincsenek az előtérbe tolva. Ilyen az elbeszélő férje a Székesfehérvártól nyugatra című szövegben vagy A krumpli kicsírázikban. És vannak hiányzó, vagy éppen küszködő férfikarakterek is. Nekem az a tapasztalatom, hogy a csonka családokban legtöbbször az apa tűnik el, persze ez sosem ilyen egyszerű. A Huszonöt méter című szövegben az apa válik az anyává, ahogy a gyerekeiért érkező férfinak mondja a tanárnő. A szöveg apafigurája nemcsak alkoholista, hanem igyekszik jó apa lenni, odafigyel a gyerekeire, szereti és támogatja őket. Ugyanakkor kérdés, hogy a női karakterek mennyire kompetensek vagy mennyire vannak jelen ezekben a novellákban. A nagymamák erőszakossága, manipulatív hajlama például több szövegben is megjelenik.
Nem kifejezetten női elbeszélőket akartam egyébként megírni, inkább megfigyelő, szorongó karaktereket.
A férfiakkal és nőkkel való kapcsolataik is alakítják őket, ezeket a kapcsolatokat pedig meghatározza a hiány, vagy valamiféle egyoldalúság, a kommunikáció elcsúszása. A Magyarul című szöveg ukrán főszereplője lehetne férfi is, csak a nevéből derül ki, hogy nő. A kutya a szőnyegre pisil című novellában a férfi és a nő szemszögét is látjuk, a fókusz egyszer a férfin van, máskor a nőn. Csak az elbeszélők nők, a narratíva inkább emberi, mint női vagy férfi. Még az utolsó történetben is (Családi anamnézis), amely a női testhez nagyon specifikusan kapcsolódik [szerk.: mellrák], a félelem, a szorongás, a kényszeresség olyan jellemzők, amelyek bárkire ráillenek ilyen helyzetben.
A teljes interjú a Tiszatáj oldalán olvasható.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.