– A gyermeki fantázia fontos szerepet játszik a műveidben, kivált A piros tengeralattjáró című mesédben, elvégre a két főhős, Luca és Dominik elhatározzák, hogy ha törik, ha szakad, megépítik saját tengeralattjárójukat, és útra kelnek vele az óceánon. Hogy látod, milyen szerepe van a fantáziának egy gyerek felnövekedésében és abban, hogy megismerje a világot?
– Fantázia nélkül nemcsak a világ megismerése, hanem maga a teremtés aktusa, így a saját, gyermeki világ megteremtése is lehetetlen vállalkozás. A gyermeki képzeletnek nagy szerep jut a személyiségfejlődésben és a szocializációs folyamatban, nem véletlen, hogy minden szakember kiemeli a játék és a mesemondás alapvető fontosságát, hogy már egészen kicsi kortól mindennap meséljünk a gyereknek.
– A regényben nem csupán a gyerekeken van a hangsúly, de a nagyszülőkön is, akik humoros módon, elképesztő gyorsasággal oldják meg a házimunkát és teljesítik az unokák kéréseit. Ezzel a geggel a felgyorsult világukra vagy a mesék hirtelen fordulataira, gyors megoldásaira akartál utalni?
– Jó vagy nem jó, de tagadhatatlan, hogy a rajzfilmeken is felnövő gyerekek igénylik a pörgős történeteket, másképpen fogalmazva: ahhoz, hogy egy gyerek megszeresse az olvasást, a rajzfilmek mellé ilyen könyveket is eléjük kell tenni. Van néhány hasonló könyvem, általában a kisebbeknek szólnak, de többnyire nem így mesélek, az általad említetteken kívül most is inkább csak arról volt szó, hogy szerettem volna karakteres, jól beazonosítható figurákat teremteni. A nagyszülők és a gyerekek közös szerepeltetésével, párhuzamba állításával egyébként már A nagypapa távcsövében is kísérleteztem, mert a két korosztályban sok hasonlóságot vélek felfedezni: a gyerekek kiskorukban még meglepően bölcsek, a nagyszülőknél pedig jó esetben visszatér, ha más formában is, teli tapasztalattal ez a gyermeki bölcsesség.
– A szakma eddigi életműved csúcsának egyértelműen a Csillagszedő Máriót tartja. Ennyi év távlatából hogy látod, mi a titka a kötetnek, mit sikerült abban elkapnod?
– Úgy gondolom, a témaválasztás, tudniillik hogy olyan dolgokról szól a könyv, amelyek így vagy úgy, mindnyájunkat érintenek, illetve a gyermeki nézőpont és őszinte hang mindenképpen jót tett a kötet hitelességének. Szerettem volna beszélni, de nem túlbeszélni azt, amiről addig a hazai gyerekirodalom hallgatott. Formailag pedig nem kizárólag a versek egymásutánjában gondolkodtam, többet szerettem volna egy „svéd típusú” gyerekverskötetnél, egy szabadverses családregényt, családtörténetként is használható verseskötetet – hogy nincsenek a könyvben verscímek, ezzel a gesztussal is erre kívántam terelni az olvasót.
– A Csillagszedő Márióban filozofikus hangvételű, elvontabb verseket is lehet olvasni. Hogy érzed, egy költő lehet merészebb, és a fiatalabbaknak akár bonyolultabb gondolatokat is átadhat?
– Azt hiszem, nem árt, ha bizonyos kor után nemcsak résztvevői vagyunk a minket körülvevő világnak, de képesek vagyunk hátrébb lépni is, hogy legyen rálátásunk a folyamatokra, a saját történetünkre s arra, hogyan is működik a világ.
A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható.
Antal Nikolett-tel, a Fiatal Írók Szövetségének társelnökével Poós Zoltán beszélgetett a FISZ jelenéről, jövőjéről, valamint a gyermek- és ifjúsági irodalomról a MeseCentrum blogon, a Petőfi Irodalmi Ügynökség Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrumának szakmai lapjában.
A Moly.hu egy olvasással foglalkozó közösségi oldal, ahol a felhasználók olvasási élményeiket, kritikáikat osztják meg egymással és nemegyszer az oldalra regisztrált szerzőkkel is. Az oldal évek óta díjazza a legjobb könyveket, a szakmai zsűri elismerése mellett közönségdíjat is kiosztva. Ifjúsági könyv kategóriában a közönségdíj nyertese Csóti Lili Hetedvérig című kötete lett, a zsűri díját Szigeti Kovács Viktor A táltos című kötete nyerte, míg líra kategóriában a zsűri és a közönség díját is egyaránt Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című kötete nyerte. Most a
Van egy tér a Petőfi Irodalmi Múzeum déli szárnyában, amely korábban kiállítások helyszínéül szolgált, azonban 2020 májusában új funkciót kapott: kiállítótérből, csendes sarokszobából múzeumpedagógiai műhellyé lényegült át. Ez a tér nemcsak a gyerekeket, csoportokat szólítja meg, hanem az egyéni látogatót is, aki itt megpihenhet, elmerenghet két tárlat között. Kocsis Katica írása a most megnyílt múzeumpedagógiai térről a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogján, a PIM-Blogon olvasható.
"Zord szépségű költői hangjáért" Louise Glück amerikai költő nyerte el az idei irodalmi Nobel-díjat.
Glück 1943-ban született New Yorkban, apai nagyszülei Magyarországról emigráltak Amerikába. Louise Glück erőteljesen önéletrajzi jellegű költeményeivel korábban az Egyesült Államok koszorús költője címet és a Pulitzer-díjat is elnyerte.
„Testünk, vérünk érte adni, a hazához hívnek lenni” – honvédereklyék 1848/49-ből címmel nyílt időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az ünnepélyes megnyitó október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján volt. Beszédet mondott Varga Benedek, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a tárlatot Benkő Tibor honvédelmi miniszter nyitotta meg.
106. évében elhunyt Dr. Patay Pál a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész-főmuzeológusa.
1914. december 8-án, amikor Patay Pál született, még Ferenc József urakodott. A viharos évszázadban, amelyet végigélt, levonult két világháború, majd véget értek a szocializmus kilátástalan évtizedei is.
A Fordítás Nemzetközi Napján, szeptember 30-án tette közzé a Petőfi Irodalmi Ügynökség a júniusban megújított pályázati rendszer második fordítástámogatási pályázatának eredményét. A magyar irodalom műveinek fordítását és külföldi megjelentetését elősegítő pályázat keretösszege hozzávetőleg 25 000 000 forint (68 380 euró).
– Manapság nincs kettészakadt magyar irodalom, ahogyan ezt a két világháború között 1927-ben a Nyugat hasábjain Schöpflin Aladár és Babits Mihály írta – osztotta meg gondolatait a díjátadó gála nyitányaként Böszörményi Zoltán Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője. Hozzátette, hogy a mai magyar irodalom egységes, színes és szerteágazó, amelyet az is bizonyít, hogy a tavaly kiírt szépirodalmi pályázatra több mint 300 pályamunka érkezett be a történelmi Magyarország egész területéről.
A Vigyázz, kész című regény főhőse egy kamasz fiú. A főszereplő mindennapjairól, ezzel együtt a szerző élményanyagáról, valamint a kézirat útjáról a megjelenésig Jónás Ágnes beszélgetett az íróval, Zsembery Péterrel és a szerkesztővel, Györe Borival a Kortárs Online oldalon.