– A Rózsavölgyi Szalonban próbálja Zalán Tibor El kell mondanom… című darabjának anyaszerepét.
– Amikor elolvastam a darabot, éreztem, hogy ez egy ajándék. Szakmailag, a nőiességemben… az érzelmi viharaival, a kegyetlenségével, szívszorításával.
– Egy kíméletlen, despota nőt játszik. Meg lehet találni benne a szerethetőt, a megérthetőt?
– Amikor azt mondja, hogy a szüleim, a családom, mind gázkamrában végezték, erre lehet-e mondani bármit? Ő maga is megfejti: „lehet, hogy ez az idegeimben van benne, olyan mélyen, mint a fogfájás”. Az is lehet, hogy kódolva van bennünk a félelem, a bűntudat, a bujkálás, amit azok okoztak, akik elkövették ellenünk mindezt – mondja. Miközben despota, megpróbálja megérteni, hogy miért történt mindez, és miért épp velük. Döbbenetesen szép darab.
– Fájdalmas látni, hogy ezek a traumák mennyire megnyomorítják a következő generációk életét is.
– Belém égett egy történet, amit olyan nehezen hittek el nekem a nagyon-nagyon szeretett zsidó barátaim. Éppen hozzájuk tartottam, a bazilika tövében laktak. Minden éjjel ott ültünk együtt, telefüstöltük a cselédszobát, és megváltottuk a világot. A bazilika mellett sétáltam, mikor jött egy a zsidóságának minden jelét magán hordó fiatalember, aki leköpött, és azt mondta: „te szemét gój, hova mész?” Annyira megdöbbentett és megrázott, hogy remegve érkeztem a barátaimhoz. Soha hasonló nem fordult elő, inkább a fordítottja ütötte meg a fülemet gyakran. Ebből is látszik, miként keseríti meg az emberek életét mindez. Annyira szeretem ezt a darabot! Ebben az anya nem azt mondja, hogy ne vegyél el más vallású lányt, hanem annyit mond: egy rendes lány kell neked, s ebben minden benne van.
– Miként lelt rá a színpadon a saját karakterére?
– Azt még mindig keresem! Nincs nekem karakterem. Görbe lábaim vannak, göcsörtös orrom, azt mondják, hogy a hangom nem kellemetlen… De hála a Jóistennek, annyiféle szerepet játszottam a gonosz boszorkánytól Maria Callasig, hogy nehéz volna megmondani, hol is van az én karakterem. Hozzáteszem: nem is találhattam volna meg, mert ahhoz keresnem, kezdeményeznem kellett volna. De nálam mindig mások léptek, és láttak meg bennem valamit. Ha a jelenlegi szerepeimet nézem is, nagyon széles a paletta a Tamáska Máriáról szóló monodrámától az El kell mondanom… anyaszerepéig.
– Azt hittem, hogy a Kádárné balladáját ön választotta.
– Dehogy választottam! Korniss Mihály írt egy darabot Kádár János feleségéről, gondolta, hogy éppen jó volna Kútvölgyi Erzsébetnek. Ha egyszer én találok ki magamnak valamit a Házi Színpadra, akkor szteppelni fogok este fél nyolctól fél kilencig. Szóljon a zene, és én táncolok! De mivel most töltöm be a hetvenet, attól tartok, ezt már a hátam mögé dobhatom, mint csodálatos, beteljesületlen vágyat. Azért akadtak ötleteim. Darvas Ivánnal álltunk a takarásban, míg a nagyszínpadon hömpölygött egy Csehov-dráma. Visszafogottan, halkan sutyorogtunk, tudtuk, hogy még három-négy oldal hátravan a végszóig, de az arra már nem elég, hogy visszamenjünk az öltözőbe. Odaszóltam Darvas Ivánnak, hogy „te, ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy feketére maszkolva, fehér női szmokingban, cilinderrel bemenjek, és azt mondjam a színpad közepén: Brodwaaaay, majd ki a másik oldalon. Kíváncsi lennék, mi a lótúrót mondanának: hogy ennek a Horvainak micsoda ötletei vannak?!” Erre Iván rám nézett – még bőven volt másfél oldal a végszóig –, és azt mondta: „kifizetem!”
A teljes interjú a Kultúra oldalán olvasható.
A hétvégén három Shakespeare-előadás is megtekinthető online az Interferenciák Fesztiválon. A 7. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál olyan rendezők előadásaival folytatódik, mint Michal Docekal, Krystian Lupa, Tompa Gábor, Silviu Purcarete, Alexandru Darie, Milo Rau és Leta Popescu.
A 18. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivált idén két részre bontva rendezik meg: november november 25. és 29. közt a Toldi távmoziban vetítenek ötvenkét alkotást, a második felvonásra pedig 2021 májusában kerül sor, akkor már remélhetőleg élőben lesznek elérhetőek az animációs filmek.
150 éve született Székely Aladár. Az évforduló alkalmával megnyílt Új vizeken… című kiállítás ismert és eddig nem publikált képek segítségével mutatja be a művész személyes életét és a műteremben folyó alkotómunkát. A kiállított több mint száz fotón keresztül kirajzolódnak a Székely dinasztia három és fél évtizedes működésének jellemző vonulatai is. A kiállítás kurátorával, E. Csorba Csillával Kocsis Katica beszélgetett a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogján, a PIM-blogon.