Helyőrség: Beszélgetések a Kriterion Kiadó munkatársaival

2020. augusztus 25., 18:28

Fennállásának ötvenedik évét ünnepelte tavaly a Kriterion Kiadó, ezért rendezték meg a Kriterion 50 konferenciát, és ugyancsak az évforduló adott alkalmat Bartha Katalin Ágnes Egy nemzetiségi könyvkiadó a diktatúra évtizedeiben (1969–1989) című interjúkötetének bemutatójára. Az eseményt a kolozsvári magyar napok rendezvénysorozata részeként augusztus 19-én a Bánffy-palota belső udvarában tartották. A szerzővel Dávid Gyula irodalomtörténész és H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó vezetője beszélgetett. A programról a Helikon folyóirat online kiadásában számol be Marcutiu-Rácz Dóra.

Kezdésképp H. Szabó Gyula köszöntötte a résztvevőket, majd kiemelte: nem ez az első interjúkötet, amely a Kriterionról jelent meg, 1988-ban egy budapesti kiadású barna kiskönyv már hasonló koncepcióval jelentkezett (kiderült, hogy a kötetet Dávid Gyula magával is hozta a bemutatóra). Bartha Katalin Ágnes elárulta, eredetileg egy pályázati projekt szolgált alapul az interjúkötet létrejöttéhez: a kiadó hatvanas-nyolcvanas éveit próbálta feltérképezni. Ebben sokat segített az is, hogy hozzáfért a Szabédi-emlékházban őrzött Domokos Géza-hagyatékhoz.

Azt is hozzáfűzte, hogy otthoni környezetében is érezte a korra jellemző „könyvéhséget”, amely meghatározó volt a Kriterion sikerében. Ebből kiindulóan hozzáfűzte, kutatásaiban igyekezett egyfajta emberközpontúságot érvényesíteni, így kérdések is hasonló csomópontokban találkoznak: milyenek voltak az első évek a kiadónál, milyen a kriterioni munkamorál, milyen hatással volt Domokos Géza, valamint a cenzúra és a besúgórendszer a kiadó munkaközösségére.

A Kriterion nem a semmiből jött, mondta Dávid Gyula, majd röviden ismertette a Kriterion történetét: állami restrukturálás során alakult meg mint nemzetiségi kiadó, a magyar és német könyvkiadás a világháborúk előtt is virágzó korszakának folytatásaként, tapasztalt és egyre bővülni látszó szerkesztőgárdával. Fontos kiemelni azt is, hogy a köztudat nem csupán magyar kiadóként tartja számon a Kriteriont, ugyanis jelentős képviselete volt a román, török, német, szerb és ukrán irodalomnak is (különösen érdekes volt ez egy olyan korban, amely sorra szüntette meg az említett népcsoportok elemi oktatásának terét – így már-már anekdotaként él az eset, miszerint meggyanúsították a kiadó munkatársait, hogy „fiktív nemzetiségeket találnak ki”).

 A teljes beszámoló a Helikon oldalán olvasható.

A kötettel kapcsolatos további információk a Kriterion Kiadó oldalán.