A magyar nyelvhez háromféleképpen nyúlhatunk hozzá. Lehet pusztítani, lehet használni és lehet varázsolni vele. Aki varázsol, az ír. Lírát, prózát, drámát alkot a tudásával, a tehetségével, a nyelv által. S ez az alkotás nemcsak teremt, de megőriz is.
Hogy az anyanyelv mekkora kincs, azt azok tudják a legjobban, akik kényszerből elszakadtak az anyaországtól. Mint például az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági magyarok.
Az írott szó azonban kevés. Hallani és hallatni is kell ahhoz, hogy életben maradjon.
Ma egyre kevesebb színházi előadás épül kifejezetten a szövegre (természetesen a minőségi színészi munka és az átgondolt díszletet nem mellőzve), különösen a magyar szövegre úgy, hogy annak ne lebutított, elcsökevényesedett változatát, ne a szlenget használja, hanem az irodalom nyelvét. Pedig hol őrződhetne meg jobban írva és használva a magyar szó, ha nem a színházon keresztül? Hiszen egy család aktív szótára egészen kis halma csak annak a hatalmas univerzumnak, amivel rendelkezünk, egy színdarab azonban több száz emberhez juthat el.
Szerencsére van még, aki a megőrzést képviseli, aki szeret varázsolni. És akad, aki ezt a mágiát olyan szertartássá nemesíti, ami a lét esszenciájának szépségét sokszorozza meg.
Bartis Attila novellái olyan varázslatok, amelyekkel egy ilyen rituálé a legtökéletesebben vihető végbe. Bogdán Zsolt pedig az a színész, aki ezt képes is megtenni.
„– […] Te is író leszel?
– Talán, nem tudom még – válaszoltam.
– Ne légy író – mondta, – író, az ne, semmiképpen.
– És ha mégis? – kérdeztem.
– Akkor ne hagyd abba soha, mert megbolondulsz. Ezt ígérd meg Károlynak.” (Károly)
A teljes írás a Bárkaonline-on olvasható.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.