2021. február 19., 07:16
Böjte Csaba szerzetesnek nemrég könyve jelent meg Füveskönyv címmel, melyben gyógyító gondolatokat találhat az olvasó. Erről és természetesen Csaba testvér legfontosabb missziójáról, a közel harmincéves dévai Szent Ferenc Alapítványról kérdezte Diósi Mária az Olvasat oldalán megjelent interjúban.
– Számos könyve jelent meg a Helikon könyvkiadónál, többek között a legújabb Füveskönyv is, amely „gyógyító gondolatokat tartalmaz, melyek segítenek élni, fénnyel töltik meg a lelket, megvilágítják az elmét”. Egyszóval örömhöz segítő gondolatokat ölel fel. Hogyan jött a könyv ötlete?
– Az eredeti elképzelés egy „nagy könyv” volt, a közelgő eucharisztikus kongresszus kapcsán, amiben egy kicsit szó esik Erdélyről, a Szent Anna-tóról, a gyerekekről… De jött a világjárvány, elmaradt a találkozó, és végül ez született meg belőle. Szoktam mondani, hogy a mai ember mindenféle táplálékkiegészítőt használ, hogy okosabb, szebb legyen, jobban álljon a haja, de arra, hogy a lelkünk tisztább és világosabb legyen, arra nem. Ezen segít a gyógynövényes könyv, ahogy szoktam nevezni.
– Hogyan ismerkedett meg Csender Leventével, a könyv írójával és Lettner Krisztinával, aki a fényképeket készítette?
– A Helikon könyvkiadó vezetője ismertetett össze bennünket Budapesten, még 2019 decemberében. Őket bízták meg azzal a feladattal, hogy írják meg, összesítsék gondolataimat, de mindenekelőtt örökítsék meg a közösen átélt pillanatokat. Végtelenül boldogok voltak, hogy nem egy poros könyvtárban leszünk végig, hanem a gyerekek között. Úgy gondolom, mindenki szereti, ha valami olyat teszünk, aminek értelme, értéke is van. Azt éreztem bennük, hogy ők ebben a vállalt feladatban örömüket is lelték.
– Mennyi időt sikerült együtt tölteni? Hogyan tudtak egyáltalán beszélgetni? Hiszen sok más egyéb teendője mellett erre is időt kellett szakítani.
– Én próbálok mindig figyelni a Szentlélek Úristenre. Ha úgy érzem, el kell mennem Nagyváradra vagy Kovásznára, mert baj van, akkor én oda megyek. Amennyiben valaki azt kéri, hogy üljek le vele s beszélgessek, ahelyett, hogy felvigyem a padlásra a ruhákat, nyugtalan leszek, mert nincs sok időm, de ha azt mondja, jön velem a padlásra teregetni, akkor ráérek. Ha valaki ráér, és be tud ülni mellém az autóba, rengeteg időt tud velem tölteni. Leventééknek nem volt más dolguk, beültek mellém az anyósülésre, és míg vezettem, tudtunk beszélgetni. Közben ők láthatták, hogy ez nem elmélet, hanem hús-vér gyerekek, emberek, problémák, és van, amit meg lehet jól oldani, van, amit nem. Ez is életszagot ad a könyvnek, ami nem egy filozófiai eszmefuttatás, hanem az élet sűrű lüktetéséből született.
– Van egy meghatározott korcsoport, amelynek szólnak ezek a gondolatok?
– A keresztény egyházban az a szép, hogy több mint ötvenezer szent van, a kisgyerektől az aggastyánig minden korosztály képviselteti magát. Meggyőződésem, hogy Krisztus meghirdetett szeretetparancsa felhívás mindenki számára. Éppen ezért próbálom a gondolataimat a 21. század embere számára fogyaszthatóbb stílusba öltöztetni, függetlenül attól, hogy farmernadrágban vagy székely vitézkötéses harisnyában, tiroli nadrágban érinti meg a mondanivaló.
A teljes interjú az Olvasat oldalán olvasható.
