Helyőrség: Egy cívis vallomásai a Margó fesztiválon

2020. november 02., 09:43
Térey-kötetbemutató a Margó fesztiválon – Fotó: a fesztivál Facebook-oldala

A Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg idén ősszel a tavaly nyáron elhunyt kiemelkedő kortárs költő, író, Térey János hagyatékban maradt önéletrajzi írása. A Boldogh-ház, Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai című kötetet a Margó fesztiválon is bemutatták, a Valuska László moderálásával zajló beszélgetésben a költő özvegye, dr. Harmath Artemisz irodalomtörténész és Dömötör András rendező vett részt. A programról Kincses Tamara beszámolóját közli a Litera. 

A kötet Térey János gyermek- és ifjúkorának két évtizedét meséli el, de mégsem csak feljegyzések halmaza, ugyanúgy tartalmaz fikciós elemeket is. Térey célja az volt, hogy önmagukat elhelyezze új családként a családtörténetben. – A Margó fesztiválon mutatták be a szerző posztumusz megjelent Boldogh-ház, Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai című utolsó kötetét.
 
Térey János tragikusan korai halálát máig nem tudja kiheverni a kortárs irodalom. Térey hatalmas életművet hagyott hátra, rengeteg műfajban kipróbálta magát, halála után pedig számos visszaemlékező alkotás és rendezvény idézte és idézi meg alakját, a Margó csapata mégis változtatni akart ezen. Az idei fesztiválon megrendezett Téreyről szóló beszélgetésen egyrészt a nemrég megjelent Boldogh-ház, Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai című posztumusz kötetre szerették volna a figyelmet irányítani, valamint a könyv segítségével új értelmezési pontokat próbáltak találni az életműben.

A beszélgetés moderátora Valuska László Harmath Artemisszel, az író özvegyével, és Dömötör András rendezővel beszélgetett. A beszélgetés kiindulópontja a már említett, a Jelenkor Kiadó által kiadott önéletrajzi, család- és fejlődéstörténeti regény, amelynek megjelenését a szerző már nem érte meg, de egy teljes egészében megtervezett, majdnem maradéktalanul megírt könyvről van szó, gyakorlatilag csak a legvége hiányzik. A kötet Térey gyermek- és ifjúkorának két évtizedét meséli el, de mégsem csak feljegyzések halmaza, ugyanúgy tartalmaz fikciós elemeket: szereplői vagy tényleges személyek a nevükön megnevezve, vagy kitalált alakok, esetleg álnéven szereplő, létező emberek. Ez a kibillintettség, mese és történelem kavarodása, helyek és nevek fantáziával való keverése az, amellyel Térey garantálja a kettős természetű, jelen idejű mitológiateremtést. A történetek sokféleképpeni egybefonódása, a megteremtett világ kidolgozottsága, mégis megfelelő távolságba állítottsága rendkívül fontos jellemzője a kötetnek. 

Térey hozzáállása az irodalomhoz, költészethez a maga módján klasszikusnak mondható. Valuska László meg is jegyzi: szinte egy XIX. századi alkotó szólal meg soraiban, aki számára még fontos, hogyan szól a költő, írásainak jövőjét és hatásait is nézi, a műveiben igenis számít a morál és a tartás. 

Az, hogy ez a memoár megíródott tehát, köszönhető volt az előretekintésnek ugyanúgy, mint összegzésnek is. Harmath Artemisz hosszan mesélt férje írói stílusáról, a debreceni családi ágról, a mintákról, amelyeket a gyermekeiknek továbbadott. Egyszerre csak elkezdte igazán érdekelni a múltja: kíváncsi volt, hogyan érvényesülnek  gyerekkori gondolatai a felnőtt reflexióival kiegészülve. Önmagukat akarta egy új családként elhelyezni egy családtörténetben. Ehhez természetesen szüksége volt egy alkalmas és megfelelő hangra, amellyel a személyességet át lehet ültetni a sokszor fikciós, kiterjesztett környezetbe. Harmath Artemisz több nevet is említ, akiknek önéletrajzi munkái inspirálták Téreyt: ilyen például Karl Ove Knausgaard Harcom-sorozata vagy Vida Gábor Egy dadogás története című könyve. 

 

A teljes beszámoló a Litera oldalán olvasható. A beszélgetés felvétele megtekinthető a Margó fesztivál oldalán.