Mirtse Zsuzsa: Nem volt mindig egyértelmű a közösséggel való kapcsolatom. Magának való kislány voltam, féltem az emberektől is, de talán még inkább a csalódásoktól. Fokozatosan – és rendkívül lassan – rájöttem arra, hogy nem jó, nem természetes az agyonbiztosított, elszigetelt magánvilág, amelyet építgetek. Nem magányos fa vagyok, hanem egy olyan erdő része, amelynek van rendje, története, aljnövényzete, élővilága, és a magam felé vezető út is ezen az erdőn keresztül vezet majd. Elkezdtem megbecsülni és viszonozni az értékrendi azonosságon alapuló barátkozásokat, és megnyugtatott, hogy feloldódom bennük, egyre inkább meg tudok nyílni. A mélyre futó, meghitt beszélgetéseket nagyon szeretem – akár mikrofonnal a kezemben. Alacsony lángon, éppen csak pislákoló tűzzel nem tudnék jól teljesíteni, de élni sem, azt hiszem.
Tallián Mariann: Nagyon fontos üzenetnek érzem az írótábor elnökségétől – akik érdemesnek találtak a Hordó-díjra, ami rangos névsort jegyez –, hogy ebben az évben olyan alkotókat díjaztak, akik küldetésüknek tartják az irodalom megszerettetését a tágabb publikummal. Akik személyes művészi kibontakozásukon túl időt, energiát nem kímélve hatékonyan és kreatívan fáradoznak a magyar irodalomért. Számomra a magyar nyelv szeretete az, amit leginkább kiemelnék abból az alkotói körből, ami kifejezésre ösztönöz. Színészként és íróként is tapasztalom, hogy a nyelvünk játékossága, árnyalt kifejezésmódja egészen egyedülálló. Lelkiállapotunkat, kapcsolataink bonyolultságát, a társadalomhoz fűződő viszonyunkat személyes nézőpontból, egyéni módon tudjuk kifejezni.
Völgyi Tóth Zsuzsa: A Tokaji Írótábort, a Tisza–Bodrog-összefolyást, Tokajt, és az egész térség irodalmát Antall István kollégámtól, de leginkább mesteremtől kaptam meg majd húsz évvel ezelőtt. Halála után egyedül maradtam a feladattal, hogy minden évben ne csak hírt adjak az írótáborban történtekről, de ott, kihasználva a jó alkalmat, bespájzoljak olyan szerzőkkel készített interjúkból, akik nemigen járnak Pestre. Így a közmédia hallgatói, nézői testközelbe kerülhetnek és kerülnek is azzal, hogy a nagy múltú írótábor, és a trianoni határok által átvágott régió irodalma mindannyiunknak szól.
A teljes interjú az Olvasat oldalán.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.