Helyőrség: Interjú a Tokaji Írótábor Hordó-díjasaival

2020. szeptember 16., 14:30

A 48. Tokaji Írótábor Hordó-díját 2020-ban Mirtse Zsuzsa költő, író, Tallián Mariann színművész, író és Völgyi Tóth Zsuzsa szerkesztő-műsorvezető érdemelte ki. A díj kapcsán Csanda Mária kérdezte őket az Olvasat oldalán.

Hordó-díjasok, 2020 – Fotó: Sáray Ákos / Forrás: olvasat.hu

Mirtse Zsuzsa: Nem volt mindig egyértelmű a közösséggel való kapcsolatom. Magának való kislány voltam, féltem az emberektől is, de talán még inkább a csalódásoktól. Fokozatosan – és rendkívül lassan – rájöttem arra, hogy nem jó, nem természetes az agyonbiztosított, elszigetelt magánvilág, amelyet építgetek. Nem magányos fa vagyok, hanem egy olyan erdő része, amelynek van rendje, története, aljnövényzete, élővilága, és a magam felé vezető út is ezen az erdőn keresztül vezet majd. Elkezdtem megbecsülni és viszonozni az értékrendi azonosságon alapuló barátkozásokat, és megnyugtatott, hogy feloldódom bennük, egyre inkább meg tudok nyílni. A mélyre futó, meghitt beszélgetéseket nagyon szeretem – akár mikrofonnal a kezemben. Alacsony lángon, éppen csak pislákoló tűzzel nem tudnék jól teljesíteni, de élni sem, azt hiszem.

Tallián Mariann: Nagyon fontos üzenetnek érzem az írótábor elnökségétől – akik érdemesnek találtak a Hordó-díjra, ami rangos névsort jegyez –, hogy ebben az évben olyan alkotókat díjaztak, akik küldetésüknek tartják az irodalom megszerettetését a tágabb publikummal. Akik személyes művészi kibontakozásukon túl időt, energiát nem kímélve hatékonyan és kreatívan fáradoznak a magyar irodalomért. Számomra a magyar nyelv szeretete az, amit leginkább kiemelnék abból az alkotói körből, ami kifejezésre ösztönöz. Színészként és íróként is tapasztalom, hogy a nyelvünk játékossága, árnyalt kifejezésmódja egészen egyedülálló. Lelkiállapotunkat, kapcsolataink bonyolultságát, a társadalomhoz fűződő viszonyunkat személyes nézőpontból, egyéni módon tudjuk kifejezni.

Völgyi Tóth Zsuzsa: A Tokaji Írótábort, a Tisza–Bodrog-összefolyást, Tokajt, és az egész térség irodalmát Antall István kollégámtól, de leginkább mesteremtől kaptam meg majd húsz évvel ezelőtt. Halála után egyedül maradtam a feladattal, hogy minden évben ne csak hírt adjak az írótáborban történtekről, de ott, kihasználva a jó alkalmat, bespájzoljak olyan szerzőkkel készített interjúkból, akik nemigen járnak Pestre. Így a közmédia hallgatói, nézői testközelbe kerülhetnek és kerülnek is azzal, hogy a nagy múltú írótábor, és a trianoni határok által átvágott régió irodalma mindannyiunknak szól.

 

A teljes interjú az Olvasat oldalán.