– A címről kérdeznélek először; az átmenetiségről. Vajon – ahogyan Szindbád mondja – a kor átmeneti-e, vagy az ember a korban?
– A kérdés általános részét illetően csak találgatni tudok. Átmeneti kornak mondhatjuk-e azt, amiben élünk? Talán igen, mert úgy tűnik, folyamatos készülődésben van, anélkül, hogy kimondaná, mire készül voltaképpen. Volt kor, amelyet megéltem, amely nem készülődött, hanem berendezkedett önmagába, jóllehet mindig arról beszélt, hogy valamire igen készül. Talán, ahogyan magukat állandónak érzékelő korok voltak, lesznek, úgy egy adott kor embere is lehet önmagát állandóságban megélő vagy állandó szerepekre készülő. Az átmeneti ember nem készül állandó szerepre, vagy mert a szerepek megszűntek, vagy mert nem ismeri fel magát bennük. Mindezt csak azért mondom, mert efelől kérdeztél, és nem azért, mert eleget töprengtem volna ezeken a kérdéseken.
Amennyiben viszont önmagamat teszem megfigyelés tárgyává, sokfajta átmenetiséget fedezek fel. Erre az írás alkalmat, eszközt és felmentést is nyújt. Nem gondolom, hogy az átmenetiség specifikusan jellemezne, hiszen mindannyiunkban van átmenetiség, és végső soron mi lehet átmenetibb, mint az életünk maga? De van testre szabott átmenetiség is, és ebben viszonylag jól felismerem magam. Ehhez mindenképp hozzátartozik a kultúrák, vagy ha úgy tetszik, az identitások közötti folyamatos átmenet. Egy, az ittenihez képest idegen kultúrából eredve életem többszöri átplántálások története, amelynek során gyermekeim érkeztek meg, én már nem teljesen. Ha a családom történetét nézem – erre vannak utalások, motívumok, versek a kötetben –, feltűnhet, hogy jellemzően és számosan voltak, akik elindultak valahonnan, úton voltak, hogy aztán egy elkövetkező vagy arra következő generáció valóban megérkezzen valahová, és valamely újabb viszont megint elinduljon, és így tovább. Hogy mindez fellendül-e a személyesen túl az általános érvényig, azt az olvasó tudja megítélni, jelen esetben te.
Ennyit a kötet címe magyarázatául. Az egyébként rég megvolt, egy rövid ideig egy ilyen nevű mappába gyűjtöttem régen az írásokat. Nem volt a címhez viszont vers. Mivel olyan kötetcímet akartam, amely a kötetből magából emelkedik ki, írtam ehhez a címhez egy verset a válogatás során. Viszonylag frivol négysoros, de ez a léhaság is hozzátartozik a válaszhoz.
– A kötet úgy kezdődik majdnem, mint egy Cseh Tamás-dal, azaz Bereményi-szöveg: „Ezerkilencszázhetvenhat”. Ld. „hetven vagy hatvan, most hetvenhat van.” És így folytatódik: „arctalan év ez, mondd el Irénnek”. Nálad a megidéző költői képzelet groteszk emléket teremt (sic!), az igazoltatási jelenetben egyszerre van benne a jelen idő présébe kényszerített beszélő és annak a jövő időből enyhületet nyert mása, hogy minden, ami történik, szorongató.
– 1976 valóban egybeesik az általad citált dalban szereplő évszámmal. Hasonlóság mindazonáltal talán inkább a rendőri igazoltatás motívumában érhető tetten (idézem Bereményit: „hogy untam a ráncokat / igazoltatás során / egy rendőr homlokán”) … Ez a motívum cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy Gézával is, Tamással is olyan egyidőben éltünk egyugyanazon városban, ahol éjjeli hazautainkon szinte minden esetben igazoltatott (nem feltétlenül ugyanott és nem feltétlenül ugyanaz) a rendőr… Ezekre az időkre szinte lehetetlen enélkül reflektálni.
Hogy a múltamba tévedve milyen dialógusba keveredek a rendőrrel és hogyan szabadítom fel sarokba szorított egykori magam, vagy hogy milyen feloldozást adok a rendőrnek is valamiképpen, akit egyébként olyan tisztán látok magam előtt, mintha egy valós alkalom adott szereplőjéről volna szó, ez valóban az idővel és a korokkal való szabad zsonglőrködés. Kérdés, hogy ez a szabadság elhatolhat-e akkori önmagam tudatába és valamiképpen segítséget és támaszt tud-e nyújtani neki azon az egykori éjjeli Népköztársaság útján. Reménykedjünk, mert szorongatott helyzetben toporog ő átmeneti emberként abban a nem éppen átmenetinek tűnő korban.
A teljes interjú a Litera.hu-n olvasható.
Díjátadó gálára invitálja az irodalomkedvelőket a Tegnap.ma kulturális és irodalmi portál, ahol a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására irodalmi díjat vehet át két író-költő. A díjazottak kilétét a december 1-jén – 18 órától – tartandó gálán fedi fel a Tegnap.ma két alapító főszerkesztője, Döme Barbara és Király Farkas a Kello Tankönyvcentrumban.
A Magyar Írószövetség, az Orpheusz Kiadó és az Arany János Alapítvány kettős könyvbemutatóra invitálja az érdeklődő közönséget, melynek keretében Tallián Mariann Törvényen kívüliek és Lázár Balázs Karantén(y)ek című kötete kerül a fókuszba. A két alkotó – és Rózsássy Barbara szerkesztő – már több közös projektben is részt vett, nevükhöz tucatnyi versszínházi előadás köthető.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.