– Egy éven keresztül közelről figyelhettem, hogy milyen elkötelezetten válogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramját. Több tízezer kilométert utaztak, rengeteg színházban jártak, fejenként kétszáz előadást láttak, volt olyan nap, amikor többet is néztek. Most mégis teljesen bizonytalan, hogy megvalósul-e az a program, amelyet összeállítottak.
Uray Péter: Arra még éppen volt időnk, hogy befejezzük a válogatást és összeállítsuk a versenyprogramot. Leadtuk a borítékot a szervezőknek, és másnaptól, március 13-ától zártak be a színházak. Először egyszerűen csak örültem annak, hogy végig tudtuk csinálni az évet, és a koronavírus megjelenése nem törte félbe a válogatást, és ezzel sikerült teljesítenünk a válogatói működésünket. De amikor jöttek a hírek, hogy talán mégsem lesz POSZT, akkor nagyon rossz érzés fogott el. Mert elvégeztünk valamiféle szürke eminenciási feladatot, azaz végigbóklásztunk hetvenhat színházat, és eltöltöttünk egy teljes évet ezzel az egyébként nagyon nehéz és nagyon izgalmas feladattal, de mindez úgy foszlik semmivé, mintha meg sem történt volna.
Dér András: Kár lenne vitatni, hogy már a járvány kitörése előtt is bizonytalan volt a POSZT helyzete. Ha stabil lábakon állt volna, akkor most nem lenne annyi kétely azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán megvalósul-e az idei program. De az utóbbi években – részben politikai, részben színház szakmai okok miatt – teljesen bizonytalanná vált a POSZT helyzete. Olyan politika és szakmai erővonalak rajzolódtak ki körülötte, ami miatt úgy érzem, hogy a járvány kitörése sokaknak kapóra jött, hogy azt mondják, a jelen helyzetben sajnos nem lehet megtartani a POSZT-ot, majd jövőre lesz De nonszensznek tartanám, ha egy évad válogatása semmivé válna. Az olimpiát el lehet tolni egy évvel, de a mi válogatásunkat nem lehet egy év múlva bemutatni. Hiszen amikor kinyitnak a színházak és új bemutatókat is tartanak, azonnal érvényét veszíti a program, amely a 2019. március 1. és 2020. március 11. között bemutatott előadások közt válogat.
U. P.: Bizonyos események tagolják az életünket. A júniusi pécsi találkozó a maga reprezentatív előadásaival, beszélgetéseivel, kocsmázásaival olyan eseménynek számít, amire készülünk. Ünnep a nézőnek! De ünnep, egyfajta elismerés és gesztus az ott megjelenő színházak számára is, mert az évadjuk egy előadása különleges megvilágításba kerül, mintegy felmagasztosul. Engem az is foglalkoztat, hogy vajon mit szólnak a POSZT elmaradásához (elhalasztásához?) azok a színházak, amelyek bekerültek a válogatásba.
D. A.: Szerintem is az az igazi kérdés, hogy meg lehet-e tenni a szakmával – és nem velünk, válogatókkal –, hogy ilyen módon annulláljanak egy teljes évadot. Mert a válogatásunkkal kiemeltünk a sokaságból tizennégy előadást és az ezeket létrehozó színházakat, alkotókat, színészeket. Ők vajon elfogadják-e, hogy elmarad az a fórum, ahol megmérettetik a teljesítményük? Szerintem nem érdemeli meg a szakma, hogy mindezt egyetlen tollvonással eltöröljék, és ilyen módon semmibe vegyék azokat a művészi erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt egy évben tettek a társulatok.
– Most hogy érzik, végül teljesen elmarad a POSZT, vagy azért lesz valamiféle pótfesztivál?
D. A.: Azt nyilvánvalóan be kell látnunk, hogy a jelenlegi helyzetben semmiképpen nem lehet megtartani a fesztivált az eredeti időpontban. Egy őszi POSZT-nak lenne némi realitása, ha a szakmai és a politikai akarat is összecsengene. A járvány múltával ez gesztus lenne a társadalom, a szakma felé: íme, Magyarországon ismét megnyílnak a színházak kapui, és ezt valóban ünnepi eseménnyé tehetné a Pécsi Országos Színházi Találkozó.
U. P.: Talán számolnunk kell azzal is, hogy a színházak újranyitásakor a POSZT-on való szereplés lesz a legkisebb gondjuk a társulatoknak. Le kell játszaniuk az elmaradt bérleteket, vissza kell csábítaniuk a nézőiket és be kell indítaniuk az új évadot. Önmagában már az a kérdés is drámai, hogy ezek után milyen is lehet, milyen kell lennie a színháznak. Nem tudom, efféle dilemmák között számottevő maradhat-e a POSZT-on való szereplés kérdése. A konkrétumokra térve: hivatalosan is megnevezték a fesztivál két új ügyvezetőjét, Márta Istvánt és Moravetz Leventét, akik úgy nyilatkoztak, hogy megpróbálnak utánajárni, milyen lehetőségek vannak a fesztivál megtartására. Ha pedig mégsem lehet fesztivál, akkor megkeresik annak a formáját, hogy miképp lehet a figyelmet ráirányítani a válogatásba bekerült előadásokra.
A teljes beszélgetés az Országút folyóirat oldalán, a második rész pedig itt olvasható.
Verskarácsonyfával segíti Viola Szandra író, költő a sukorói Vadmadárkórházat, és segíthetjük mi is, ha megvásároljuk a magyar költők soraival ékesített díszek valamelyikét. A verskarácsonyfa-állítás hagyományát még 2014-ben indította el Viola Szandra a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Azóta pedig olyan impozáns helyszínek adtak neki otthont, mint az irodalmi és történelmi múltjáról méltán híres Centrál kávéház. A verskarácsonyfán klasszikus és kortárs versek egyaránt megtalálhatók, amelyek olvasgatása az ünnepek valódi átélését is segítheti.
„Elismerésre és főhajtásra méltó az a kezdeményezés, amit Döme Barbara és Király Farkas a Tegnap.ma portállal csinál. Felismerték azt, hogy van egy hiátus ebben a szakmában, mégpedig az, hogy hosszú távon és szisztematikusan rögzítsék a kortárs magyar írókat, költőket, hangban, képben, alkotásaikkal együtt. Az ő kitartó, sziszifuszi munkájuknak köszönhetően összeáll egy olyan archívum, nemzeti közkincs, amit nemcsak mi magunk fogunk használni, hanem reménységünk szerint az utókor is”
Rendhagyó, kettős kötetbemutatónak adott helyet a Benczúr-ház, ahol a teltházas díszterem irodalomkedvelő közönsége egy sokoldalúan alkotó házaspár, Tallián Mariann színművész, író és Lázár Balázs színművész, költő, a Törvényen kívüliek és Karanté(ny)ek című, legújabb könyveivel ismerkedhetett meg. Az est felvezetésében kiderült, a két szerző ugyan a közös projektjeik, a versszínházi előadásaik révén sok időt tölt együtt, egy térben, az íráshoz, az alkotáshoz viszont mindkettőjüknek magányra, csendre van szüksége.
Új kiállítás nyílt december 1-jén a Magyarság Háza Galériában Krisztus születésének misztériuma címmel. Alapvetően Lukács evangéliuma révén, a festészet eszközeivel kapcsolódtak a művészek Krisztushoz, a születéshez és a misztériumhoz.
Kulturális öngondoskodás, szövetség, közösségépítés, válságálló struktúra kialakítása – ilyen kulcsszavak köré épül Demeter Szilárd vezetői koncepciója, melyet a szakmai bizottság a részletes meghallgatást követően egyhangúlag támogatásra javasolt.
Bánatot váltunk szerelemre – ezzel az idézettel szólította meg a Nagy László és Szécsi Margit szerelemtörténetét és kicsit élettörténetét is felidéző műsor a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, Juhász Anna, Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori és Tempfli Erik közreműködésével az irodalom iránt érdeklődőket november 29-én, a MOMKult Kupolatermében. A program egyik apropója, hogy idén lenne 95 éves Szécsi Margit költő, és 45 éve halt meg Nagy László költő.
Vajon miként rezonál a Kárpát-medence és a diaszpóra kortárs magyar festőművészeinek lelkében a kétezer éves téma, Krisztus születésének misztériuma? Milyen képi világot álmodnak vászonra ma, 2023-ban, megidézve a szent szöveget? Ezekben a kérdésekben fogalmazódott meg a Krisztus-kiállítás létrehozásának alapgondolata.
Díjátadó gálára invitálja az irodalomkedvelőket a Tegnap.ma kulturális és irodalmi portál, ahol a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására irodalmi díjat vehet át két író-költő. A díjazottak kilétét a december 1-jén – 18 órától – tartandó gálán fedi fel a Tegnap.ma két alapító főszerkesztője, Döme Barbara és Király Farkas a Kello Tankönyvcentrumban.
A Magyar Írószövetség, az Orpheusz Kiadó és az Arany János Alapítvány kettős könyvbemutatóra invitálja az érdeklődő közönséget, melynek keretében Tallián Mariann Törvényen kívüliek és Lázár Balázs Karantén(y)ek című kötete kerül a fókuszba. A két alkotó – és Rózsássy Barbara szerkesztő – már több közös projektben is részt vett, nevükhöz tucatnyi versszínházi előadás köthető.