Helyőrség: Interjú Elek Tiborral

2020. szeptember 06., 22:57

Szombaton zárult a Gyulai Várszínház 57. évada, nagy látogatottsággal és komoly szakmai visszhanggal. Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténésszel, a színház igazgatójával Sárdi Krisztina beszélgetett az évadról a Magyar Hírlapban.

Elek Tibor a Gyulai Várszínház igazgatója – Fotó: Magyar Hírlap/Papajcsik Péter

– Mennyi újratervezést igényelt, hogy útjára indulhasson az évad?

– Sokat. A járvánnyal kapcsolatos egészségügyi szabályozásokat követve újra és újra terveztem-szerveztem mindent. Márciustól júniusig, a program meghirdetéséig folyamatosan egyeztettünk a koprodukciós partnereinkkel, vendégelőadásaink színházainak vezetésével. Aztán a határátlépések nyári megszigorítása után kezdhettük újra a tizennyolc határon túli társulattal, illetve művésszel, akiket beterveztünk a programba, lévén idén a nemzeti összetartozás éve van.

– A látogatottságban érzékelhető volt-e a járvány hatása?

– Negatív értelemben érdemben nem, bár tudok néhány olyan, egyébként gyakran színházba járó nézőnkről, aki idén nem jött, s olyanokról is, akik korábban megrendelt jegyeiket a határátlépések szigorításakor visszamondták. Viszont talán épp azért is volt olyan nagy a látogatottságunk, mert a nézők nagy többsége kiéhezett a valódi színházi, minőségi művészeti élményekre.

– Hozzáadott-e az idei hangulathoz a művészek, társulatok szempontjából, hogy Gyula volt az első nyári színházi találkozó, amit megtartottak?

– Igen, rendkívül lelkesek és hálásak voltak. A nálunk fellépők hetven-nyolcvan százaléka azzal kezdte, hogy március óta itt szerepelnek először igazi közönség előtt.

– Rendszeresen személyesen köszönti az előadások előtt a nézőket. Miért?

– Szeretném jobban megismerni a nézőinket, kíváncsi vagyok, hogy kik jönnek el az előadásainkra. Ez alkalmat ad a közvetlen kapcsolattartásra, és úgy tapasztaltam, jólesik nekik, hogy személyesen ott állok. Az igen gazdag programfüzetünket is örömmel ajánlom a figyelmükbe, hátha a következő előadásokhoz is kedvet kapnak.

– Színházszakmai-művészeti szempontból hogyan értékelné az évadot?

– Nehéz ezt nekem úgy megtenni, hogy ne tűnjék dicsekvésnek. De talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a Gyulai Várszínház történetének egyik legeredményesebb és legsikeresebb évadán vagyunk túl, még úgy is, hogy a Shakespeare Fesztivál a járvány miatt csak csonkán-bonkán valósulhatott meg: az évad elején egy Shakespeare-hétvégével és az évadzáró Hamlet-bemutatóval. Az Erdélyi hét az elmaradt két előadás ellenére is nagy szakmai és közönségsikert aratott a megmaradt nyolc produkció egyenletesen magas színvonalával. A Márai Sándor-napok hat előadása hasonlóképpen. Egyébként is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam idén szóban és írásban is a nézőink részéről, nemcsak az egyes előadásokat illetően, hanem a programsorozat egészét dicsérve. De ne legyenek soha rosszabbak a szakmai visszajelzések, az előadásainkról szóló kritikák se! Hét nagy sikerű bemutatónk volt idén: öt, többnyire koprodukciós partnerrel megvalósított saját premier, ha Garaczi László Veszteg című darabjának felolvasószínházi előadását is ideszámítom, de Bogdán Zsolt Amikor címmel Bartis Attila novelláiból készített estjét és Szilágyi Enikő Ez már feltámadás című Trianon-estjét is nálunk láthatta először közönség. A négy klasszikus bemutatónk mindegyike nagyon fontos számomra. Az évadnyitó Farkasok kortárs magyar szerző, Acsai Roland darabjának ősbemutatója, ami mindig kockázatosabb, mint egy közismert klasszikus újbóli feldolgozása. Ráadásul ez ténylegesen saját fejlesztésű előadás volt, amit eredetileg a kamaratermünkbe terveztünk, de a Várszínpadon is szép sikert aratott, Formanek Csaba rendezésében. A Nemzeti Színházzal közös bemutatónk, A kassai polgárok iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a főpróbát is meg kellett nyitnunk a közönség számára. Szabó K. Istvánnak és a Nemzeti remek színészeinek sikerült ebbe a veretes nyelvezetű, kicsit elfeledett, de csodálatos Márai-darabba új életet lehelni, örök érvényű tanulságait aktualizálni. A Kolozsvári Állami Magyar Színházzal közös bemutatónk, Visky András darabja, a Pornó – Feleségem története Árkosi Árpád rendezésében katartikus erejű. Friss hír, hogy az előadás a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválján szombaton megkapta a legjobb rendezés díját. S az évadzáró, a nagyváradi Szigligeti Színházzal közös Hamletünk is olyan rendkívüli minőségű és erejű előadás szerintem, amelyről még szintén sokat fogunk hallani. Az említetteken túl nekem is nagy élmény volt, nemcsak a közönségünknek Keresztes Tamással az Egy őrült naplója és a Proton Színház Nehéz istennek lenni című, a gyulai focipályán két kamion platóján megvalósított előadása, de a Magyar Állami Operaház Carmenje is a Tószínpadunkon.

 

A teljes interjú a Magyar Hírlap oldalán olvasható.