Helyőrség: Interjú Gálos Viktor fotóssal

2020. július 20., 12:18

A Libri 2016 óta ismeri el a legjobb kortárs magyar szerzőket és ugyanilyen régóta kíséri erős marketingkampánnyal a díjat. Ennek kulcsfontosságú részei Gálos Viktor fotói. A tíz döntős szerző portréja és az idén Edward Hopper világát idéző csoportképük mellett kevesebb szó esik arról, hogy maguk a kötetek is megjelennek egy-egy sajátos műfajú könyvportrén vagy csendéleten. Ezekről is kérdezte a fotóst Borbély Zsuzsa a Fidelio oldalán.

Gálos Viktor fotós - Fotó: modellonline.hu

– Az elmúlt öt év összes Libri-díjra jelölt kötetét olvastad?
– Bármilyen hihetetlen is, el kell olvasnom mindegyiket, másképp nem működik a dolog. Megkapom a listát és a könyveket fizikai valójukban (két szériát: egyet, ami a képeken szerepel majd, ezt nem szabad lapozgatni, hogy szép maradjon. És egyet, amit nyugodtan átnyálazhatok, olvashatok, jegyzetelhetek bele).

– Mennyi időd van megálmodni a képeket?
– Onnantól, hogy megtudom, hogy melyek azok a kötetek, amelyekkel dolgoznom kell, 25 napom van a leadásig, hogy elolvassam a könyveket, beszerezzem a kellékeket, lefotózzam és persze el is kell fogadtatni az elkészült felvételeket. Szerencsére tudok gyorsolvasni és elég vizuális a memóriám. Menni szokott, de ez az idő csak a könyvekről szól.

– Ez érzelmileg is megterhelő lehet!
– Megterhelő. Egy kétkötetes Nádas az nagyon durva! Annak örülök, ha van egy-két verseskötet, azzal olyan finoman el lehet vonulni, de a nehezebb prózákkal nem mindig egyszerű. Emellett a jelölt művek nem minden esetben találkoznak az én ízlésemmel, de egyelőre nem bántam meg azt az ötven könyvet, amit el kellett olvasnom. Amikor ezzel a munkával foglalkozom, akkor három hétig annyira beleélem magam a tíz könyvbe, hogy a párom se tud hozzám szólni. Felriadok éjszaka, mondatokat ismételgetek! Ennek a munkának tétje van, sok ember fogja látni, felelősséget kell vállalni, marketing értéke van. Ha nem találkozik a librisek vagy az írók elvárásaival, akkor baj van. Egyelőre ilyen nem történt. Az írók és a közönség is szereti – de e mögött sok munka van.

– Már az első Libri-díjtól kezdve te készíted ezeket a fényképeket. Te alakítottad ki ezt a koncepciót, ahol a könyvek mintha a saját maguk teremtette világban jelennének meg?
– Volt egy vázlatos ötlet, hogy szeretnének illusztrációkat a könyvekről. Egy art-direktorral közösen kezdtünk bele a projektbe. Olyan illusztrációt akartunk, ami többet mond, mint a borító, és nem is csak egy egyszerű utalás a könyv tartalmára. Szabad asszociációkon alapuló, de a könyv tartalmával összhangban álló képi illusztrációnak szántuk a fotókat. Ez szerencsés megközelítés volt, mert sokkal tágabb teret engedett a képzeletnek.

A teljes interjú a Fidelio oldalán olvasható.