– Először is szeretném jelezni, hogy nagyon szép, irodalmi áthallásoktól sem mentes a neved! Gondolok itt Vajda János Ginájára vagy éppen Szabó Magda Vitay Georginájára. Mintha a névadásban már sugallták volna a szüleid, hogy valamilyen formában közöd lesz az irodalomhoz!
– Gyakran említik ezt nekem, de a családom részéről a névadáshoz nem kapcsolódik efféle történet. A könyvekkel való korai kapcsolatomhoz annál inkább. Nagymamám szokta újra és újra elmesélni, hogy óvodás koromban minden hónapban kinéztem magamnak egy mesekönyvet egy utcai árusnál, s a néni volt olyan kedves, hogy mindig eltette azt a következő fizetésig. Az így megszerzett kincseket mindig magam interpretáltam, azaz nem felolvastattam, hanem a képek alapján én meséltem belőlük. Ki tudja, ha inkább természettudományos pályára megyek, akkor is ilyen hangsúlyos volna-e ez a történet a családban.
– Elsődlegesen minek tartod magad? Költőnek, kritikusnak vagy tanárnak?
– A tanáridentitásom – gondolom, ahogy ez rendre lenni szokott – csak évek alatt alakult ki, s nagyban hozzájárult az, hogy nagyon korán osztályfőnök lettem. De azt hiszem, egyik szerepem sem erősebb a másiknál, inkább csak az áll elő, hogy az egyik éppen nagyobb teret tud kapni, éppen aktívabban tudom megélni. Érzésem szerint ez a három mindig jelen van valamilyen elegyben. Tanítás közben is működöm kritikusként, és a tanítványaimat is kritikus gondolkodásra biztatom, irodalmi szövegeket olvasva alkotóként is inspirálódom, akár a tanítványaim, akár a tananyag szövegeiből, s kritikusként is működik bennem a pedagógus és az alkotó is. Ez utóbbi meghatározza a szövegekhez való viszonyomat és a kritikában felvett nézőpontomat. Ahogy tanárként is, úgy kritikusként is mindig valahogy jobban fáj, nehezebben nézem el, ha az egyébként általam tehetségesnek tartott szerző (vagy diák) „hibázik”, vagyis magához képest alulteljesít.
– Miért fontos neked a tanítás? Gimnázium vagy egyetem?
– Egyetemen korábban kezdtem el oktatni. Negyedéves koromtól kezdő elsőéveseknek tartottam műelemző szemináriumokat. Aztán a doktori képzés alatt levelezősöknek előadásokat a XX. század első, illetve második feléről, valamint az ehhez kapcsolódó szemináriumokat is megkaptam. A doktori utolsó (harmadik) évében ezzel párhuzamosan kezdtem a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban tanítani. Alapvetően azt gondoltam magamról: nekem kell az, hogy felnőttekkel egyetemi szinten tudjak foglalkozni, főleg azért, mert ez az én gondolkodásomat is inspirálja. Manapság, hét év középiskolai tanítás után inkább azt érzem, hogy teljesen más módon, de legalább olyan frissen tart szellemileg a középiskolai tanítás. S ha nem csak a fejem felől közelítem meg a kérdést, akkor azt is be kell vallanom, hogy a középiskolai osztályokkal való viszony lelkileg is nagyon sokat ad. Gyönyörködtet, ahogy látom, hogyan nyílik ki a fiatalok gondolkodása, hogyan cizellálódnak. És meg is nyugtat, ha azt látom, hogy ezek azok az emberek, akiknek a kezében a jövőnk van.
– Használod-e a tanításban, és ha igen, milyen formában, a kortárs alkotókkal való kapcsolatodat?
– Igen, több szinten is. Egyrészt sok kortárs irodalmat olvasok, s ha valamit érdekesnek tartok, valami foglalkoztatni kezd, akkor azt vagy úgy viszem be az iskolába, hogy a tananyaghoz kötöm vagy az óráim végén felolvasok öt-tíz percet egy aktuális kötetből. Szerencsére sok érdeklődő ember vesz körül a termekben, így remek párbeszédek alakulnak ki a felolvasások nyomán. Volt olyan is, hogy egy kötet nagyon bosszantott, mert nem tudtam simán a rosszul sikerült kategóriába tolni, de egyáltalán nem éreztem jónak. Szerencsére egy tanítványom olvasta, s az ő értelmezésén keresztül találtam utat a szövegekhez, meg tudtam fejteni magamnak, miért bosszant ennyire. Kiváltságos helyzetben vagyok.
A teljes interjú a Hajónapló oldalán olvasható.
Az eső sem bátortalanította el a csíki jazzfesztivál közönségét, kitartott, élvezte apraja-nagyja a színes programkínálatot. Tartalmas ötnapos programmal készültek idén is a Csíki Jazz szervezői. 14 koncert, tíz ország fellépői, 14 zenei stílus, jam session, táncperformansz, gyermekprogramok, kézművesek és képzőművészek várták a nagyérdeműt július 27–30. között Csíkszeredában. A 12. alkalommal megszervezett fesztivál két helyszínen, a Mikó-vár impozáns udvartere mellett és a Kulissza kávéház előtti Petőfi-színpadon zajlott.
Mi is az a művészetterápia és hogyan segíthet bennünket a traumafeldolgozás rögös útjain? A Diabelli művészeti és oktatási alapítvány udvarában Kiss Dorottya művészetterapeuta vezetésével kerestünk választ a kérdésre. A foglalkozás során Tamar Hazut izraeli művészetterapeuta módszerével és az agyagozás alapjaival ismerkedtünk.
A színes – főként a kortárs – művészvilágot bevonzó fesztivál, a Művészetek Völgye idén is rengeteg újdonsággal várta az érdeklődőket. A nagyszabású rendezvény természetesen az irodalom tágas teréből is válogatott: a klasszikusainktól egészen a kortárs irodalomig válogathattak és kaphattak kedvükre valót az irodalom iránt érdeklődők.
Az idei tíznapos fesztivál kiemelt élőirodalommal kedveskedett a közönségnek, szombaton az esti órában lehetett részt venni két kiváló író, Döme Barbara és Király Farkas közös beszélgetésén.
Bíró Gergely, az esemény moderátora elsőként a természet iránti vonzódásáról kérdezi az írót. Mirtse Zsuzsa közelsége az élővilághoz már gyermekkorában kirajzolódni látszott, de igazán fiatal felnőtt korában értette meg, mit is jelent számára az élővilág nyújtotta ősi erő.
A tíz napon át tartó Művészetek Völgye fesztivál színes programsorozatai között állandó helyet kapott a Hobo Klub udvarán a zene és a költészet egyvelege. Éppen ezért a későn érkezők is könnyen betekintést nyerhettek Földes László Hobo szemléletvilágába: így a péntek délutáni beszélgetés József Attila alakja köré szerveződött.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) fogadótere ünnepi hangulatban várta vendégeit a 125 éve született magyar író kerítéskiállításának budapesti megnyitója alkalmából. A nem több mint egy órát felölelő rendezvény Richly Gábor, az MMA főtitkára köszöntőbeszédével kezdődött, melyben a megszólaló hangsúlyozta: „a 125 évvel ezelőtt született székely író élete a 20. század kortörténeti dokumentumaként is értelmezhető.”
A Hajógyár Zene és színház nevű programsorozatán belül különleges összeállítására látogathattak el az érdeklődök július 19-én az A38-as hajón. Az est házigazdája, Hegyi Dóri először a magyar slam egyik ősatyját, Saiidot (Süveg Márk) faggatta az életútjáról, zenei és művészi világlátásáról, majd kis felpörgetés gyanánt csatlakozott hozzájuk az interaktív improvizációs színház eszköztárával a Momentán Társulat is.
Egyéves születésnapját ünnepelte a Magyar Kultúra Magazin június 29-én az A38-as hajón. Az ünnepélyes hangulat már a programok előtt erőteljesen érzékelhető volt: a vendégeket a lap főszerkesztője, Bonczidai Éva és csapata fogadta az előtérben, ahol a lap összes példányát kedvükre forgathatták a kíváncsiskodók.
Négyes könyvbemutatóval voltak jelen az Erdélyi Előretolt Helyőrség szerkesztői és szerzői a 7. Csíkszeredai Könyvvásáron, amelyet május 12-15. között tartottak. A Sorsok című közös könyvbemutatón a szerzőkkel Miklóssi Szabó István beszélgetett, közreműködött Márdirosz Ágnes színművész. Bálint Tamás Szennyes, Muszka Sándor Idegen állat, Sántha Attila Ágtól ágig és Kozma Attila Az első székely maroktávbeszélő használati utasításai című könyveit ismerhették meg a jelenlevők.