Helyőrség: Interjú Mohácsi Árpáddal, a Szófa alapítójával

– Mi a Szófa missziója? Miért fontos közelebb hozni a magyar kortárs irodalmat az emberekhez?

– A pszichológusok úgy mondják, hogy egy gyereknek azért kell elmesélni akár százszor is ugyanazt a mesét, mert a saját belső problémáira az adott időben éppen ez a mese ad feloldást. A kortárs irodalomnak is problémamegoldó társadalmi szerepe van. A mi korunk kérdéseire csakis a kortárs magyar irodalom tud válaszolni. A nyelv és a gondolkodás nagyon szorosan összefügg, némi leegyszerűsítéssel: mi itt magyarként a világból annyit és úgy látunk, ahogy ezt a nyelvünk kifejezni engedi. Ezt a kifejezést pedig az irodalom teszi nemcsak lehetővé, hanem élvezhetővé, átélhetővé, aktuálissá.

Egész gyerekkoromban, sok kortársamhoz hasonlóan, fociztam és olvastam, nem is nagyon volt akkor sok más lehetőség. De gazdag fantáziám van, élénk képzelőerőm, talán e miatt a gazdag belső világ miatt nem vettem észre a rendszerváltás előtti szürkeséget. Mintegy belülről pótoltam a színeket és az élénkséget. Ezt a mozgalmas belső világot pedig elsősorban az olvasásnak köszönhetem, amiben persze magyartanár anyám is motivált. Legújabb művem, a Párizsi befutó pedig márciusban fog megjelenni a Kalligramon.

– Mi motivált arra, hogy egy saját vállalkozásba kezdj, és egy irodalmi folyóirat legyen a termék egy olyan világban, ahol a digitalizáció és a technika uralja a piacot?

– Nekem van egy irodalmon kívüli másik életem, ahol fordítóként dolgozom, főleg menő high-tech cégeknek. Jól ismerem és használom a digitális eszközöket, sőt talán egy kicsit kütyübolond is vagyok, bár ezt kérem, ne verjétek azért nagydobra. Szóval, van affinitásom az élet modern hívságai iránt. Például én személy szerint nagyon sokat olvasok digitális formában, és már szépirodalmi műveket is számítógépen írok, és természetesen azonnal kiguglizok minden infót, amire szükségem van éppen. Régebben nagyon nehéz volt kortárs portugál költők verseit itt Budapesten olvasni, mert nem lehetett beszerezni a könyvet. Vagy egy időben hiánycikk volt Faludy Villon-kötete, vagy éppen Márai regényei. Imádom, hogy ma már nincs beszerezhetetlen könyv, a neten így-úgy megvehetem, olvashatom; hozzájutok. Szerintem az internet Gutenberg és a könyvnyomtatás óta a legfőbb jó, ami történhetett az irodalommal. Nagyságrendekkel több emberhez lehet eljutni. Aztán valahogy feltűnt, hogy a kortárs irodalmi folyóiratok nehézkesen vagy egyáltalán nem érhetők el a neten, amit először nem is akartam elhinni. ebből a hiányból és szükségletből jött létre a késztetés, a küldetéstudat, hogy megcsináljuk diákkori barátaimmal, Bánki Évával és Götz Eszterrel a Szófát.

– Milyen a jó irodalom?

– Az irodalmat nem külsődleges ismérvek alapján osztályozom. A jó irodalom valójában mindig független a korszaktól és a stílustól. Én mindenevő vagyok, mindenféle szépirodalmat szívesen olvasok. A Szófán ez a szemlélet annyiban jelenik meg, hogy állandóan hangsúlyozzuk, hogy bármilyen megosztott is politikai szempontból az ország, az irodalmi és művészeti élet, a szépirodalomban a valódi törésvonal nem kormánypárti és ellenzéki vélemény között van, hanem a jó irodalom és a rossz irodalom között. Ha valakinek van kellő olvasási gyakorlata, akkor el tudja dönteni, hogy mi a rossz, vagy legalábbis képes erről politikai téren kívüli diskurzust folytatni. Mi a Szófánál úgy gondoljuk, hogy fenn kell tartanunk a párbeszédet arról, hogy mi a jó és mi a rossz mi korunkban született irodalmi alkotásokban. Természetesen tévedhetünk, de akár igazunk is lehet, ez voltaképpen másodlagos, a lényeg az, hogy beszéljünk egymással kortárs magyar irodalmi művek kapcsán, mert értő, baráti fül, illetve olvasók nélkül az alkotók légüres térben érzik magukat.

– Hogyan működik a Szófa?

– A Szófa önmagában is önálló weboldal, amely a jövőben egyre inkább önálló irodalmi portálként szeretne működni. Saját rovataink vannak, és márciustól már naponta háromszori frissítéssel várjuk olvasóinkat. A Címlapsztoriban irodalmi témájú beszélgetéseket publikálunk, a Beszélő Szófa felolvasásokat jelent, ezek voltaképpen irodalmi podcastok, az Új hang rovatban pályakezdő írók írásait mutatjuk be, a Lapszemlében fogódzót adunk az olvasónak, hogy mit kell olvasni a mellékelt irodalmi lapokban, kiemeljük a szerintünk legszínvonalasabb írásokat, és röviden indokoljuk is a választásunkat. Várhatóan márciustól indul az új rovatunk, amelyben esszéket fogunk közölni kortárs képzőművészeti alkotásokról. Szeretnénk továbbá, hogy ha a Szófa minden magyarul olvasó irodalomkedvelőnek az egyik kedvenc honlapja volna, határoktól függetlenül, Brüsszelben és Csíkszeredában. Már hat  lap jelenik meg a Szófán: a Kalligram, az Eső, a Tiszatáj, a Látó és, az Alföld és a Székelyföld, szerzőink között van többek között Lackfi János, Terék Anna, Péterfy Gergely, Bánki Éva, Péntek Orsolya és Jászberényi Sándor.

A teljes interjú és további részletek a Szófa oldalán olvasható.