– A családod főleg reál beállítottságú. Hogyan találtál rá az illusztrációra?
– Igen, a rokonaim többsége ezen a területen mozog. Egy darabig én is azt gondoltam, hogy az orvosi hivatás lesz az én utam. Például a patológia kifejezetten érdekelt. Valójában a rajz mindig ott volt az életemben. Nyolcadikos korom körül merült fel kérdésként, hogyha művészetet tanulok, mi lehet belőlem. Nem volt egyértelmű a válasz, de láttam esélyt arra, hogy a művészeti képzésen keresztül négy év alatt majd fordul egyet a világ. Deák Ferenc grafikáin nőttem fel, valamint Rusz Lívia munkássága volt még meghatározó számomra. A grafikai vonulat vonzott a gyerekeknek és a felnőtteknek szóló könyvekben, nem véletlen, hogy a továbbtanulásom is meghatározta ez az irány. Verseny- és diplomamunkáim is könyv formában valósultak meg. Továbbá az akkori mentorom, Karancsi Sándor festőművész és grafikus nagyon biztatott. Így utólag nem tagadom, volt bennem egy kis tinis lázadás is
– Milyen kislány voltál? Mennyire hagytak szabadon kibontakozni a szüleid?
– A szüleim mindenben támogatták a pályaválasztásomat, bár mindig hozzátették, a művész többet dolgozik, mint sok más szakember. Nem emlékszem, hogy valaha unatkoztam vagy büntiben ültem volna, amiért anyu anatómiai atlaszát összefirkáltam, vagy éppen azt is aláhúztam a gyógyszeres könyvben, amit nem kellett vizsgára megtanulni. Pedig azok a könyvek kincset értek a 80-as évek Romániájában. Akkor sem kaptam ki, ha telefirkáltam a nappali falát.
– Gyergyószentmiklóson születtél, majd Csíkszeredában, Kolozsváron tanultál tovább, hogy aztán Bukarestben, Moszkvában és Londonban köss ki, ahol most is élsz. Könnyen ment, hogy a kisvárosok után a világ legnagyobb városaiban helytállj? Okozott lelki és alkotói átalakulást, hogy ekkora váltások következtek be az életedben?
– Igen, mindenképp érzem, hogy mindez átalakulásokkal jár együtt. Nemcsak a földrajzi elhelyezések, hanem a kultúrák is változnak. Állandóan nyitottnak kell lenned az újra, különben nehezebben megy a beilleszkedés. Teljesen mindegy, hogy röpke egy évre vagy hosszabb időre rendezkedsz be egy új országban, fel kell készülnöd arra, hogy új dolgokat tanulsz és régi berögződéseket elhagysz. Minden új hely hozzáad a meglévő csomaghoz, itt elsősorban a művészeti pakkra gondolok. A meglévő értékeket, ha akarod, ha nem, új környezetben, más arányrendszerben látod, és ez amúgy a szokásainkra is érvényes.
A székely szimbólumvilág – amely eléggé tiszta és áttekinthető – átkerül az orosz mitikus, sok kultúrát felölelő térbe, és mindjárt csavarodik egyet a képzelet. Majd átkerül egy szigetre, ahol minden parányi. Az arányrendszerek teljesen felborulnak, semmi nem megszokott. Viszont pont ez az a tényező, amely új képi világok teremtésére alkalmas.
– Nem titok, hogy együtt dolgozunk, az IGYIC arculatának és a MeseCentrum weboldalának is te vagy a művészeti tervezője. Azt tapasztaltam a közös munka során, hogy hihetetlenül rugalmas vagy, és gyakorlatilag az első instrukcióra, gondolatmenetre rá tudsz csatlakozni, nagyon sokfélét tervezel, és cseppet sem bánt, ha mégis más volt az elképzelésünk. Ez a sok hely, ahol éltél a világban, úgy tűnik, nagyon nyitottá és sokoldalúvá tett téged. Milyen tapasztalatok vezettek idáig?
– Elképzelhetőnek tartom, hogy a helyváltoztatás a válasz. A másik tényező, hogy a reklámügynökségen belül csapatmunka folyik. Rengeteg ötlet és lehetőség adódik a kivitelezésre, így természetes, hogy mindig nyitva marad az esély arra, hogy ezt vagy azt másként is csinálhatnánk. Szintén ebből a szakmából maradt meg, hogy gyorsan át kell tudni hangolódni az egyik stílusról a másikra. Olyan, mintha más nyelven szólalna meg az ember.
A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.