– Mit jelent neked az, hogy ikerség ?
– Az ikerség nem mondott sokat mindaddig, míg várandós nem lettem. Akkor arra figyeltem fel, hogy a világban hemzsegnek az ikrek. Mint amikor, mondjuk, türkizkék autót veszünk, és hirtelen azzal szembesülünk, hogy számos türkizkék autó futkos az utakon, pedig korábban ez fel sem tűnt. Éppen ikrekről fordítottam egy szlovák írónő regényét, amelyet vászonra is vittek, és számos díjat nyert. Kiderült, hogy a kiadóvezetőnek is ikrei vannak, és lépten-nyomon megállítottak ikrek vagy ikres szülők, amikor már babakocsiban toltam a sajátjaimat.
Számomra ikrek anyukájának lenni egyfajta dupla újjászületést jelent: két testben, két lélekben születtem újjá, ráadásul egy fiúban és egy lányban. Nagy öröm figyelni, hogyan tükröződünk vissza egymásban, hogyan módosítgatjuk, alakítjuk egymást. „Gyere, keveredjünk össze”, mondják az egyik versben, ami ölelgetést, birkózgatást, összebújást jelenthet, és valóban: folyton keverednek és keveredünk, összerakosgatják egymást belőlünk, egymásból, a környező világból. Ez a vegyülés- és megsokszorozódásélmény a szülés óta mindennapi élményt jelent. Mindennapit, de nem hétköznapit: életem legjobb, legszebb élménye, hogy egyszerre két személyiség, két gondolkodásmód kialakulásával és változásaival ismerkedhetek. Rengeteg az adok-kapok, elmélkedésre sarkallnak, és ismét belekóstolhatok kicsit a gyerekkorba. Bár felteszem a kérdést, hogy mennyire képes egy felnőtt megszabadulni mindattól, ami évtizedek alatt rárakódott, tud-e önfeledten játszani… Vajon lehetek-e felnőtt fejjel gyerek?
– A kötetben, ha a versek nem is feltétlen, de a ciklusok időrendi sorrendben követik egymást egy darabig. A gyerekek születésétől kezdve naplószerűen születtek ezek a szövegek vagy visszaemlékezések?
– Sokan vannak azon a véleményen, hogy az élményeknek jót tesz az eltávolodás, a leülepedés, azonban épp a szerkesztőm, Molnár Krisztina Rita – aki szintén ikrek anyukája – hívta fel a figyelmem arra, hogy ezeknek a verseknek éppen a pillanat megragadása az egyik erénye. Valóban időrendi sorrendben születtek, az éppen aktuális élethelyzetek inspiráltak, és csak a kötet közepe tájékán figyeltem fel arra, hogy a tematika is rendezőelvnek bizonyulhat: ilyen megfontolásból jöttek az Álmodásversek és az Anyamonológok a hetes, hónapos és éves versek után, azonban ezek is követik az időrendiséget, tehát nem lógnak ki a sorból. Bár sokan hiszik azt, hogy tudatos koncepciót követtem, hogy komolyabb fontolgatás alapján rajzolódott ki a kötet szerkezete, valójában – apróbb sorrendváltoztatásoktól eltekintve – az időrendiség volt a döntő.
Kezdetben rövidebb szövegeket írtam, később hosszabbakat, az éppen aktuális élmények hatására és a rendelkezésre álló idő függvényében. Bár nem minden fontos élmény köszönt vissza versben, valami egyszerű feljegyzésben maradt fenn, prózai műben vagy csak az emlékezetünkben. Számos közösen megélt témáról írtam: cumiimádatról, hangyaevésről, éppen mi volt a listán. Öt évig készült a könyv, és ez idő alatt talán fél évet is tölthettem játszótereken, így nem véletlen, hogy például emberi tulajdonságokkal felruházott játszótereinkről is született egy ciklus.
Az Anyamonológok esetében előfordulnak visszaemlékezések a „kezdetekre”, tehát ezeknél valójában bekövetkezett már egyfajta eltávolodás, de a vers születését, időrendiségét tekintve itt is az aktuális élmény – ez esetben a születésükre való visszaemlékezés – volt a meghatározó.
– A gyerekek gondozása, ellátása biztosan igényelt egy új rendszert. Mesélnél egy kicsit az alkotás folyamatáról? Melyik munkamódszer áll közelebb hozzád: meghatározott idősávokban dolgozni (pl. a gyerekek alvásidejében) vagy spontán, akár egy játszótéren is, jegyzetfüzetet elővéve alkotni?
– Amikor azt olvastam, hogy meséljek az alkotás folyamatáról, „altatás folyamatának” olvastam… Ez a félreolvasás is elég árulkodó: egy anya-író vagy író-anya egy adott életszakaszának mennyire szerves részét képezi az altatás. Anyaként mindenfajta munkafolyamatot elképzelhetőnek tartottam – olyat is, amit korábban nem –, bár az alkotás ez idő tájt szinte teljesen háttérbe szorult, és az anyaság teljes mértékű megélése került előtérbe, minden kötelező és élvezetes teendőjével egyetemben. Egyébként nem terveztem, hogy írásba foglalom anyai élményemet, gyermekeim bimbózását. Leginkább olyasmiket tartottam fontosnak, hogy például megtanuljak akkor aludni, amikor ők. Ez is nagy teljesítménynek számított. Másodsorban – vagy ezzel párhuzamosan – megtanultam akkor papírra vetni pár sort, amikor lehetőség nyílt rá. Az alvás- és az alkotásidő kezdetben a gyerekek alvásidejével esett egybe, de a spontaneitás is mindig jelen volt. Írtam fejben is, akár babakocsi-tologatás közben vagy játszóterezés alatt, illetve a mobilomba jegyzeteltem, saját magamnak küldözgetett e-mailekben gondolatokat, ötleteket, félmondatokat. Vagy apró cetlikre írtam, amiket igyekeztem mielőbb bemásolni a gépbe, mielőtt elvesznek vagy olvashatatlanná válnak a táskámban. Aztán nyugodtabb pillanatokban egy dokumentumba gyűjtöttem őket, és nekiláttam a kidolgozásuknak. Engedtem, hogy magába szippantson az alkotás. Az óvoda kezdete óta az írásra fordítható idő mennyisége természetesen jelentősen megnövekedett: általában óvodaidőben írok, akkor van esélyem leginkább elmélyülni.
A teljes interjú a Kortárs Online oldalán olvasható.
Antal Nikolett-tel, a Fiatal Írók Szövetségének társelnökével Poós Zoltán beszélgetett a FISZ jelenéről, jövőjéről, valamint a gyermek- és ifjúsági irodalomról a MeseCentrum blogon, a Petőfi Irodalmi Ügynökség Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrumának szakmai lapjában.
A Moly.hu egy olvasással foglalkozó közösségi oldal, ahol a felhasználók olvasási élményeiket, kritikáikat osztják meg egymással és nemegyszer az oldalra regisztrált szerzőkkel is. Az oldal évek óta díjazza a legjobb könyveket, a szakmai zsűri elismerése mellett közönségdíjat is kiosztva. Ifjúsági könyv kategóriában a közönségdíj nyertese Csóti Lili Hetedvérig című kötete lett, a zsűri díját Szigeti Kovács Viktor A táltos című kötete nyerte, míg líra kategóriában a zsűri és a közönség díját is egyaránt Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című kötete nyerte. Most a
Van egy tér a Petőfi Irodalmi Múzeum déli szárnyában, amely korábban kiállítások helyszínéül szolgált, azonban 2020 májusában új funkciót kapott: kiállítótérből, csendes sarokszobából múzeumpedagógiai műhellyé lényegült át. Ez a tér nemcsak a gyerekeket, csoportokat szólítja meg, hanem az egyéni látogatót is, aki itt megpihenhet, elmerenghet két tárlat között. Kocsis Katica írása a most megnyílt múzeumpedagógiai térről a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogján, a PIM-Blogon olvasható.
"Zord szépségű költői hangjáért" Louise Glück amerikai költő nyerte el az idei irodalmi Nobel-díjat.
Glück 1943-ban született New Yorkban, apai nagyszülei Magyarországról emigráltak Amerikába. Louise Glück erőteljesen önéletrajzi jellegű költeményeivel korábban az Egyesült Államok koszorús költője címet és a Pulitzer-díjat is elnyerte.
„Testünk, vérünk érte adni, a hazához hívnek lenni” – honvédereklyék 1848/49-ből címmel nyílt időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az ünnepélyes megnyitó október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján volt. Beszédet mondott Varga Benedek, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a tárlatot Benkő Tibor honvédelmi miniszter nyitotta meg.
106. évében elhunyt Dr. Patay Pál a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész-főmuzeológusa.
1914. december 8-án, amikor Patay Pál született, még Ferenc József urakodott. A viharos évszázadban, amelyet végigélt, levonult két világháború, majd véget értek a szocializmus kilátástalan évtizedei is.
A Fordítás Nemzetközi Napján, szeptember 30-án tette közzé a Petőfi Irodalmi Ügynökség a júniusban megújított pályázati rendszer második fordítástámogatási pályázatának eredményét. A magyar irodalom műveinek fordítását és külföldi megjelentetését elősegítő pályázat keretösszege hozzávetőleg 25 000 000 forint (68 380 euró).
– Manapság nincs kettészakadt magyar irodalom, ahogyan ezt a két világháború között 1927-ben a Nyugat hasábjain Schöpflin Aladár és Babits Mihály írta – osztotta meg gondolatait a díjátadó gála nyitányaként Böszörményi Zoltán Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője. Hozzátette, hogy a mai magyar irodalom egységes, színes és szerteágazó, amelyet az is bizonyít, hogy a tavaly kiírt szépirodalmi pályázatra több mint 300 pályamunka érkezett be a történelmi Magyarország egész területéről.
A Vigyázz, kész című regény főhőse egy kamasz fiú. A főszereplő mindennapjairól, ezzel együtt a szerző élményanyagáról, valamint a kézirat útjáról a megjelenésig Jónás Ágnes beszélgetett az íróval, Zsembery Péterrel és a szerkesztővel, Györe Borival a Kortárs Online oldalon.