Helyőrség: Interjú Szabados Ágival

2021. február 25., 17:24

Szabados Ági újságíróval, a Libertine könyvesbolt vezetőjével, a Nincs időm olvasni elnevezésű kihívás elindítójával Kocsis Katica beszélgetett a Kultúra oldalán. A fő téma természetesen a könyvek és az olvasás.

Szabados Ági - Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

– Honnan ered nálad az olvasás szeretete?

–- Talán a családi minta is befolyásolta, hogy olvasóvá váltam, hiszen az apukám is hatalmas könyvmoly: rendszeresen könyvtárba jár, és biztosan elolvas hetente két-három könyvet. Azonban ami még ennél is meghatározóbb, az a Harry Potter. Amikor 12-13 évesen találkoztam ezzel a történettel, épp azokkal a helyzetekkel küzdöttem, mint a sorozat hősei. Nagy váltást hozott az életembe: menedéket jelentett.

– Milyen viszonyban voltál a kötelezőkkel?

– Úgy gondolom, hogy az alsós olvasmányokkal még nincs gond, A Pál utcai fiúkat általában szeretik a gyerekek, felső tagozatban azonban sok olvasót elveszítünk, mivel a kötelező olvasmányok világába nem tudnak belehelyezkedni a diákok. A mai fiatalok számára, akik az interneten szocializálódtak, dupla kihívást jelent, hogy lelassuljanak egy könyvhöz és képesek legyenek elmélyedni egy adott történetben. Nekem talán azért volt könnyebb megbirkózni ezekkel az olvasmányokkal, mert addigra én már megismertem azt a flow-élményt, amit egy könyv olvasása ad. Még ha az adott történet nem is fogott meg annyira, vitt tovább a tudat, hogy talán legközelebb majd olyan következik, ami újra beránt.

– Kik határozták meg az irodalomhoz való viszonyodat?

– A szülői minta mellett a tanárok szerepe is nagyon fontos: rajtuk is áll vagy bukik, hogy valaki olvasó lesz-e. Nekem szerencsém volt: a kiskunhalasi Bibó István Gimnáziumban két remek tanárom is volt Palásti Károly és Hegedűs Katalin személyében, akik nagyban meghatározták az irodalomhoz való viszonyomat. Hasonlóan fontos volt Szerb Antal. Az érettségire készülve véletlenül bukkantam rá az otthoni könyvespolcunkon a Magyar irodalomtörténet című művére, ami ráébresztett arra, hogy az írók is esendő, érző emberek, akik nem elefántcsonttoronyban alkotnak, hanem az őket ért tapasztalatokat próbálják közvetíteni. Szerb Antal humora, intelligenciája és szellemessége nagyon megfogott akkor, neki köszönhetően szerettem meg az irodalmat. Az Utas és holdvilág pedig életem egyik legmeghatározóbb olvasmánya, évente újra előveszem. Úgy gondolom, hogy ha Szerb Antal nem hal meg olyan korán, képes lett volna megváltoztatni az irodalomoktatás szemléletét.

– Nyilatkoztad, hogy szereted a műveket az irodalomtörténet felől megközelíteni.

– Szerintem a szerző és a mű nem elválasztható egymástól, mivel az író mindig a saját tapasztalatából vagy fantáziájából dolgozik. Úgy gondolom, hogy könnyebb kapcsolódni egy adott műhöz, ha meglátjuk mögötte az embert, aki létrehozta. Hemingway műveit például nagyon nehezen tudtam befogadni egészen addig, amíg meg nem ismertem az élettörténetét. Onnantól megértettem, hogy bizonyos motívumok miért jelennek meg a könyveiben.

 

A teljes interjú a Kultúra oldalán olvasható.