Már magáról a középkorról való tudásunkat (és nem tudásunkat) is belengi a homály és a misztikum – a bemutatón többek közt ezeket a tévhiteket is igyekeztek tisztázni a beszélgetők. Bene Zoltán történelmi regénye az Anjou-korban játszódik, Károly Róbert és Nagy Lajos király, a nápolyi hadjáratok idején – vezette fel a beszélgetést Diószegi Szabó Pál történész, középkorkutató. Kérdésére az író elmondta: több mint tizenkét éve vetette papírra azt a történetet, amely végül a regény magva lett. A tág asszociációs mezőbe csábító cím először vessző nélkül, egybeírva szerepelt, megidézve a jól ismert középkori jogi terminust, bizonyítási formát.
Bár ez az a korszak, amelyre úgy szoktunk „nosztalgikusan” visszatekinteni, mint amikor három tenger mosta a partjainkat, ám ez tévedés – hangsúlyozta Bene Zoltán. Amúgy sem ez a kérdés foglalkoztatta, hanem az a bizonyos történet, amely minden író sajátja. „Az én történetem mindig a civilizációs határhelyzetek köré szerveződik” – vallotta Bene. Ennél a regénynél ez a trecento időszakára esik. Ez az a kor, amikor az ember újjászületésére kerül a hangsúly, Isten a háttérbe szorul. A reneszánsz hatalmas fordulatot hozott az emberiség történetében – magyarázta az író. Addig évezredeken át nagyjából ugyanabban az összetett, sokrétű világban éltek őseink (amit ma archaikusnak nevezünk), ez itt megváltozott. „Véget ér egy régóta fennálló világ, és elkezdődött valami új, ami ahhoz vezetett, amelyről az Áramszünet kapcsán beszélgettünk” – idézte fel a szerző egyik korábbi könyvbemutatóját, amely ugyanebben a könyvtárban kapott helyet.
A mostani regény a Szórád család legifjabb tagjának felnövekedését követi nyomon – osztotta meg a közönséggel Diószegi Szabó Pál. Szórád Lőrinc szegedi születésű, s ez vélhetően fontos volt a – szintén szegedi – írónak. Bene Zoltán ezt meg is erősítette, mindenképp szerepeltetni szerette volna Szegedet, noha főszerepet nem kaphatott a város, mert a regény központi kérdése maga a korszak, azt pedig nem Szegedről lehet ebben az időszakban a leghívebben ábrázolni. Diószegi Szabó Pál, aki saját szavával középkorász, a könyv szakmai lektoraként is közreműködött, és hangsúlyozta, milyen imponáló precizitással mutatja be a regény a korabeli helyszíneket, a társadalmat, milyen gazdag kultúrtörténeti tablót fest. A regény egyik fókuszpontja a Zách Felicián-féle 1330-as merénylet, amely mind Szórád Lőrinc, mind a másik főszereplő, András herceg életében súlyos trauma. Bene Zoltán úgy fogalmazott: ha dráma lenne a mű, ez a merénylet volna a konfliktus. A regényben Zách Felicián ismeri Szórád Lőrinc apját. Egyszer Visegrádra menet áthalad a birtokukon, és Lőrinc apja megkéri, vigye fel a fiát a királyi udvarba. A félszeg kis legény gyanútlanul Záchcsal utazik Visegrádra, így belecsöppen a merényletbe is. A fiú egyébként kunok között nőtt fel, megtanították a kun birkózásra, a barantának egyfajta változatára – ez fontos szerepet kap a visegrádi véres eseményben.
A Lugasban megjelent kritikában fejlődésregénynek nevezték a művet – említette meg az író, aki elsősorban nem ezt a vonását hangsúlyozná a regénynek. „Ami engem mindig foglalkoztatott, az a szabad akarat kérdése. Lőrinc egy bizonyos ponton úgy dönt, hogy kicselezi a sorsot, nem sodródik tovább” – fogalmazta meg az alkotó a regény egyik legfontosabb mozzanatát. Horváth Bence, a regény szerkesztője ezt azzal egészítette ki, milyen jó írói döntés volt két olyan momentumot – a Zách-féle és az aversai merényletet – választani ki pillérnek, amelyet mindenki jól ismer, mégpedig Arany Jánosnak köszönhetően. Egyiket balladában, a másikat a Toldi szerelmében dolgozta fel a költő. Olvasáspszichológiailag ugyanis fontos, hogy az ember nem terra incognitán bolyong – hangsúlyozta a kiadóvezető.
A teljes beszámoló az Irodalmi Jelen oldalán olvasható.
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 12. havi, friss száma – akárcsak az előzők – száz oldalon kínál olvasnivalót.
Isten kezében című versének újraközlésével a 130 éve született barcasági poéta, Bartalis János előtt tiszteleg a szerkesztőség, a decemberi lapszám további költői: a temesvári Eszteró István, a székelyudvarhelyi Nagyálmos Ildikó, a micskei Oláh József és a marosvásárhelyi Márton Károly.
Verskarácsonyfával segíti Viola Szandra író, költő a sukorói Vadmadárkórházat, és segíthetjük mi is, ha megvásároljuk a magyar költők soraival ékesített díszek valamelyikét. A verskarácsonyfa-állítás hagyományát még 2014-ben indította el Viola Szandra a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Azóta pedig olyan impozáns helyszínek adtak neki otthont, mint az irodalmi és történelmi múltjáról méltán híres Centrál kávéház. A verskarácsonyfán klasszikus és kortárs versek egyaránt megtalálhatók, amelyek olvasgatása az ünnepek valódi átélését is segítheti.
„Elismerésre és főhajtásra méltó az a kezdeményezés, amit Döme Barbara és Király Farkas a Tegnap.ma portállal csinál. Felismerték azt, hogy van egy hiátus ebben a szakmában, mégpedig az, hogy hosszú távon és szisztematikusan rögzítsék a kortárs magyar írókat, költőket, hangban, képben, alkotásaikkal együtt. Az ő kitartó, sziszifuszi munkájuknak köszönhetően összeáll egy olyan archívum, nemzeti közkincs, amit nemcsak mi magunk fogunk használni, hanem reménységünk szerint az utókor is”
Rendhagyó, kettős kötetbemutatónak adott helyet a Benczúr-ház, ahol a teltházas díszterem irodalomkedvelő közönsége egy sokoldalúan alkotó házaspár, Tallián Mariann színművész, író és Lázár Balázs színművész, költő, a Törvényen kívüliek és Karanté(ny)ek című, legújabb könyveivel ismerkedhetett meg. Az est felvezetésében kiderült, a két szerző ugyan a közös projektjeik, a versszínházi előadásaik révén sok időt tölt együtt, egy térben, az íráshoz, az alkotáshoz viszont mindkettőjüknek magányra, csendre van szüksége.
Új kiállítás nyílt december 1-jén a Magyarság Háza Galériában Krisztus születésének misztériuma címmel. Alapvetően Lukács evangéliuma révén, a festészet eszközeivel kapcsolódtak a művészek Krisztushoz, a születéshez és a misztériumhoz.
Kulturális öngondoskodás, szövetség, közösségépítés, válságálló struktúra kialakítása – ilyen kulcsszavak köré épül Demeter Szilárd vezetői koncepciója, melyet a szakmai bizottság a részletes meghallgatást követően egyhangúlag támogatásra javasolt.
Bánatot váltunk szerelemre – ezzel az idézettel szólította meg a Nagy László és Szécsi Margit szerelemtörténetét és kicsit élettörténetét is felidéző műsor a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, Juhász Anna, Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori és Tempfli Erik közreműködésével az irodalom iránt érdeklődőket november 29-én, a MOMKult Kupolatermében. A program egyik apropója, hogy idén lenne 95 éves Szécsi Margit költő, és 45 éve halt meg Nagy László költő.
Vajon miként rezonál a Kárpát-medence és a diaszpóra kortárs magyar festőművészeinek lelkében a kétezer éves téma, Krisztus születésének misztériuma? Milyen képi világot álmodnak vászonra ma, 2023-ban, megidézve a szent szöveget? Ezekben a kérdésekben fogalmazódott meg a Krisztus-kiállítás létrehozásának alapgondolata.
Díjátadó gálára invitálja az irodalomkedvelőket a Tegnap.ma kulturális és irodalmi portál, ahol a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására irodalmi díjat vehet át két író-költő. A díjazottak kilétét a december 1-jén – 18 órától – tartandó gálán fedi fel a Tegnap.ma két alapító főszerkesztője, Döme Barbara és Király Farkas a Kello Tankönyvcentrumban.