Helyőrség: Könyvátkok a középkorból

2021. március 21., 08:13

„Elkészült a könyv, ím, lesd, / De nehogy kritikával illesd, / Ki a kódexet elcsenni meri, / Krisztus kegyét veszítheti” – ilyen és ehhez hasonló, úgynevezett könyvátkokkal látták el a korabeli írnokok a könyveiket. A témának Gábor Bálint járt utána, izgalmas felfedezéseit közli a Hajónapló.

Könyvátok középkori kódexben - Fotó forrása: Hajónapló.ma

A középkori írnokok és másolók jobb eszközök híján szavakkal próbálták megvédeni a fáradságos munkával alkotott műveiket. A könyvek elejére vagy végére átkokat helyeztek, hogy ezzel rettentsék el a tolvajokat.

Teljesen természetes, ha valaki bizonyos értéktárgyait jobban félti a többinél, ezért azoknak különös figyelmet szenttel, jobban vigyáz rájuk. Próbáljuk olyan helyekre elrejteni őket, ahol nem találhatják meg, esetleg páncélszekrényt is veszünk, ha nagyon féltünk valamit. Nos, a középkorban sem volt ez másképp. Azonban az írnokok, másolók nem tehették meg, hogy azt a rengeteg könyvet, amelyek megírására, másolására egy egész életet szántak, egy széfbe zúdítva óvják meg a tolvajoktól. A bezárt ajtók sem kínálnak tökéletes megoldást, így az írnokok egy igen kreatív – bár aligha hatékonyabb – utolsó védvonalat is bevetettek életműveik védelmében: átkokkal próbálták elijeszteni az esetleges rablókat.

A középkorban egy könyv megalkotása bizony akár több év munkáját is igénybe vehette. Az írnokok naphosszat görnyedtek az asztaluk fölött, csak a természetes fénytől megvilágítva (a gyertyák túl kockázatosak voltak a könyvekre nézve), hogy gondosan formálják a betűket, ügyelve, hogy egy hibát se kövessenek el. Írnoknak lenni akkoriban igen sok fájdalommal járt, tudjuk meg egy másoló feljegyzéséből: „Kiöli a fényt a szemekből, meggörnyed a hátad, összenyomja a beleidet és a bordáidat, fájni fog a veséd és az egész testedet elgyötri.”
Figyelembe véve azt az óriási munkát, ami akkoriban egy-egy könyv megalkotásához kellett, a tollnokok és a könyvek tulajdonosai legalább annyira féltették a könyveket, mint bármelyik más értéktárgyukat, ha nem jobban. Mivel a bezárt ajtókon kívül nem sok védelmi eszköz állt a rendelkezésükre, azzal védekeztek, amijük volt: szavakkal. 
Az írnokok vagy a tulajdonosok félelmetes átkokat és halálos fenyegetéseket írtak a könyvek elejére vagy végére, melyek halállal és szenvedéssel kívánták sújtani azt, aki el akarta lopni vagy meg akarta rongálni a legbecsesebb kincseiket.

Ha elloptál egy könyvet, lelkiekben számolnod kellett azzal, hogy esetleg egy démoni kard darabol föl, fel kell áldoznod a kezeidet, kivájják a szemed, és persze, hogy a kénköves pokolban fogsz elégni.  

A cikk folytatása, benne korabeli könyvátkok magyar fordításban a Hajónapló oldalán olvashatók.