A középkori írnokok és másolók jobb eszközök híján szavakkal próbálták megvédeni a fáradságos munkával alkotott műveiket. A könyvek elejére vagy végére átkokat helyeztek, hogy ezzel rettentsék el a tolvajokat.
Teljesen természetes, ha valaki bizonyos értéktárgyait jobban félti a többinél, ezért azoknak különös figyelmet szenttel, jobban vigyáz rájuk. Próbáljuk olyan helyekre elrejteni őket, ahol nem találhatják meg, esetleg páncélszekrényt is veszünk, ha nagyon féltünk valamit. Nos, a középkorban sem volt ez másképp. Azonban az írnokok, másolók nem tehették meg, hogy azt a rengeteg könyvet, amelyek megírására, másolására egy egész életet szántak, egy széfbe zúdítva óvják meg a tolvajoktól. A bezárt ajtók sem kínálnak tökéletes megoldást, így az írnokok egy igen kreatív – bár aligha hatékonyabb – utolsó védvonalat is bevetettek életműveik védelmében: átkokkal próbálták elijeszteni az esetleges rablókat.
A középkorban egy könyv megalkotása bizony akár több év munkáját is igénybe vehette. Az írnokok naphosszat görnyedtek az asztaluk fölött, csak a természetes fénytől megvilágítva (a gyertyák túl kockázatosak voltak a könyvekre nézve), hogy gondosan formálják a betűket, ügyelve, hogy egy hibát se kövessenek el. Írnoknak lenni akkoriban igen sok fájdalommal járt, tudjuk meg egy másoló feljegyzéséből: „Kiöli a fényt a szemekből, meggörnyed a hátad, összenyomja a beleidet és a bordáidat, fájni fog a veséd és az egész testedet elgyötri.”
Figyelembe véve azt az óriási munkát, ami akkoriban egy-egy könyv megalkotásához kellett, a tollnokok és a könyvek tulajdonosai legalább annyira féltették a könyveket, mint bármelyik más értéktárgyukat, ha nem jobban. Mivel a bezárt ajtókon kívül nem sok védelmi eszköz állt a rendelkezésükre, azzal védekeztek, amijük volt: szavakkal.
Az írnokok vagy a tulajdonosok félelmetes átkokat és halálos fenyegetéseket írtak a könyvek elejére vagy végére, melyek halállal és szenvedéssel kívánták sújtani azt, aki el akarta lopni vagy meg akarta rongálni a legbecsesebb kincseiket.
…
Ha elloptál egy könyvet, lelkiekben számolnod kellett azzal, hogy esetleg egy démoni kard darabol föl, fel kell áldoznod a kezeidet, kivájják a szemed, és persze, hogy a kénköves pokolban fogsz elégni.
A cikk folytatása, benne korabeli könyvátkok magyar fordításban a Hajónapló oldalán olvashatók.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.