– Huszonhat éven át elsősorban antik (görög és római) irodalmat, illetve bevezető filológiai és elméleti tárgyakat oktatott, kutatói munkája viszont a patrisztikához kapcsolódik. Ezt láthatjuk, ha végigtekintünk a szakmai múltján, publikációin, konferenciaszereplésein, tudományos közéleti szerepvállalásain. Mindezek alapján magától értetődőnek tűnik a tavaly megjelent tematikus tanulmánykötetének a témaválasztása. Engem mégis az a nem túl eredeti, ám megkerülhetetlen kérdés foglalkoztat, hogy miért éppen Nüsszai Szent Gergely? Milyen út vezette el a kappadókiai atyák egyikéhez, mikor és minek hatására fonódott össze az alakja az ön kutatásaival?
– Engedje meg, hogy kicsit távolabbról kezdjem a válaszadást. A kereszténységgel, közelebbről a kora keresztény vallással, annak történetével és teológiájával meghatározó módon egyetemista koromban, magyar–történelem szakos hallgatóként találkoztam Orosz István tanár úr, mindnyájunk szeretett „Pista bácsi”-ja óráin. A számomra korábban ismeretlen témák és kérdésfelvetések nagyon gyorsan magukhoz rántottak, úgyhogy a szakdolgozatomat is tanár úrnál készítettem, Az evangéliumi Jézus-kép kialakulása címmel, majd később a „kisdoktorimat” is, egy 2. századi szerző, Hermasz Pásztor című művéből, melyet 1984-ben védtem meg. Az érdeklődésem az ókeresztény irodalom iránt ezt követően sem szűnt meg, az akkori hivatalos lehetőségeknek és az önképzésnek számos formáját megragadtam, hogy minél többet megtudjak róla; azonban hosszú ideig inkább csak amolyan műkedvelőként foglalkoztam a szövegekkel. A Nüsszai Gergely művei iránti érdeklődésem alakulásának egyik első lépése tulajdonképpen egy praktikus szempont, szakmai kényszer volt, hogy tudniillik előbb-utóbb döntenem kellett egy szerző, egy téma mellett, amellyel megpróbálok komolyabban és eredményesen foglalkozni.
Kicsit fellengzősen azt mondhatnám, hogy ő választott engem, de valóban így is érzem. Utólag is örülök, hogy a kezdeti, szinte ösztönös tájékozódás, szemelgetés után a megérzéseimre hallgatva döntöttem: Nüsszai Gergely munkáival akarok foglalkozni. Akkor még nem sejtettem, hogy a 20. század elejének úgynevezett patrisztikus megújulása Gergelyt is népszerű és sokat kutatott szerzővé teszi a nyugati teológiai gondolkodásban is, és népszerűsége csak tovább nő a század folyamán; illetve azt sem tudtam, hogy többek között teológiai tanáromnak és szakdolgozati témavezetőmnek, Vanyó Lászlónak is ő volt a legkedvesebb szerzője. A további munkámat aztán nagymértékben segítette, hogy éppen azokban az években kezdett fellendülni Magyarországon is az ókeresztény kor kutatása: megalakult a Pécsi Tudományegyetem Patrisztika Központja, majd 2001-ben a Magyar Patrisztikai Társaság, amelynek én is egyik alapító, jelenleg pedig elnökségi tagja vagyok. Az akkor és később megismert kollégákkal mindmáig jó kapcsolatban vagyunk; fontos számomra az a baráti és elfogadó együttműködés, amely a társaságot jellemzi.
– 2006-os kötetében (Test és lélek – Antropológia és értelmezés Nüsszai Szent Gergely műveiben) kiemelt figyelmet szentelt a test és lélek kérdéskörének, és ez a téma a 2019-es művében is felsejlik. Mennyiben tekinthető a Mártírok, szentek, keresztény filozófusok Nüsszai Szent Gergely műveiben a korábbi munka folytatásának?
– A 2006-ban megjelent munkám eredetileg habilitációs értekezésnek készült, de az eljárás ideje alatt meg is jelent a Catena sorozat Monográfiák alsorozatában. Ez a műfaji kettősség érződik rajta, ezen túl pedig – mint általában az első nagyobb terjedelmű szakmai munkák – a „gyermekbetegség” több tünetét is mutatja. Ma már nem mernék olyan nagy célt kitűzni magam elé, mint akkor. Ugyanakkor Gergely antropológiai nézeteinek vizsgálata megalapozásként szolgált saját magam számára is, ilyen tekintetben ugyancsak háttere a tavaly megjelent tematikus tanulmánykötetem írásainak. Ahogy a Mártírok, szentek… előszavában fogalmaztam: olyan jól körülhatárolható szövegkorpuszt kerestem Nüsszai Gergely rendkívül kiterjedt munkásságában, amelyet viszonylagos magabiztossággal lehet vizsgálni (és amely a nemzetközi kutatásban sincs még teljesen „lerágva”). Így döntöttem a halotti, vigasztaló- és dicsőítőbeszédei mellett, kiegészítve egy-két olyan írással, amely szintén mutatja a kappadókiai atyák, közelebbről Nüsszai Gergely keresztény embereszményét, amelynek lényege az erényes, „filozófus élet” (biosz philoszophosz) minél teljesebb földi megvalósítása. A téma abban az értelemben is összefügg az előző kötettel, hogy az mintegy teológiai-antropológiai keretét adja a 2019-esnek. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embert (Gen 1,26) a bűnbeesés determinálja arra, hogy megpróbálja visszaszerezni az istenképiség (eikón) és hasonlatosság (homoiószisz) elvesztett elemeit (a kettő azonosságáról és különbségéről sokat értekeztek már az ókeresztény szerzők is), megpróbáljon „átistenülni” (theószisz), amely gondolat a keleti keresztények szemléletének fontos vonása, szemben az ember bűnösségét hangsúlyozó nyugati szemlélettel.
Az átistenülés, az isteni természetből való minél nagyobb mértékű részesedés az erényes élet mint egész életen át tartó törekvés lényege, és ennek paradigmáit látjuk a mártírok, szentek és más kiváló keresztény emberek alakjához kapcsolódó, általam vizsgált szövegekben. A szűkre szabott választ azzal zárhatnám, hogy Gergely munkáiban – mint minden nagy kortárs egyházatyáéban – minden mindennel összefügg, a protológiától az eszkatológiáig és szótériológiáig, ami persze nem jelenti azt, hogy teológiai-antropológiai nézetei ne változtak volna az élete folyamán.
A teljes interjú a KULTer.hu oldalon olvasható..
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.