Helyőrség: Mártírok, szentek, keresztény filozófusok

2020. augusztus 02., 10:44

D. Tóth Judit, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének nyugalmazott docense kiterjedt patrisztikai és irodalomtudományi tevékenysége keretében már két évtizede közöl tanulmányokat a 4. századi kappadókiai atya, Nüsszai Szent Gergely munkáiról. A 2006-ban Test és lélek – Antropológia és értelmezés Nüsszai Szent Gergely műveiben címmel megjelent munkája után 2019-ben tematikus tanulmánykötetet jelentetett meg a Kairosz Könyvkiadó gondozásában, Mártírok, szentek, keresztény filozófusok Nüsszai Szent Gergely műveiben címmel. A kötet témáiról, koncepciójáról, illetve friss kutatásairól Kondás Krisztina beszélgetett vele a KULTer.hu oldalon. 

D. Tóth Judit irodalomtörténész – Forrás: nyirgorkat.hu Fotó: []

– Huszonhat éven át elsősorban antik (görög és római) irodalmat, illetve bevezető filológiai és elméleti tárgyakat oktatott, kutatói munkája viszont a patrisztikához kapcsolódik. Ezt láthatjuk, ha végigtekintünk a szakmai múltján, publikációin, konferenciaszereplésein, tudományos közéleti szerepvállalásain. Mindezek alapján magától értetődőnek tűnik a tavaly megjelent tematikus tanulmánykötetének a témaválasztása. Engem mégis az a nem túl eredeti, ám megkerülhetetlen kérdés foglalkoztat, hogy miért éppen Nüsszai Szent Gergely? Milyen út vezette el a kappadókiai atyák egyikéhez, mikor és minek hatására fonódott össze az alakja az ön kutatásaival?

– Engedje meg, hogy kicsit távolabbról kezdjem a válaszadást. A kereszténységgel, közelebbről a kora keresztény vallással, annak történetével és teológiájával meghatározó módon egyetemista koromban, magyar–történelem szakos hallgatóként találkoztam Orosz István tanár úr, mindnyájunk szeretett „Pista bácsi”-ja óráin. A számomra korábban ismeretlen témák és kérdésfelvetések nagyon gyorsan magukhoz rántottak, úgyhogy a szakdolgozatomat is tanár úrnál készítettem, Az evangéliumi Jézus-kép kialakulása címmel, majd később a „kisdoktorimat” is, egy 2. századi szerző, Hermasz Pásztor című művéből, melyet 1984-ben védtem meg. Az érdeklődésem az ókeresztény irodalom iránt ezt követően sem szűnt meg, az akkori hivatalos lehetőségeknek és az önképzésnek számos formáját megragadtam, hogy minél többet megtudjak róla; azonban hosszú ideig inkább csak amolyan műkedvelőként foglalkoztam a szövegekkel. A Nüsszai Gergely művei iránti érdeklődésem alakulásának egyik első lépése tulajdonképpen egy praktikus szempont, szakmai kényszer volt, hogy tudniillik előbb-utóbb döntenem kellett egy szerző, egy téma mellett, amellyel megpróbálok komolyabban és eredményesen foglalkozni.

Kicsit fellengzősen azt mondhatnám, hogy ő választott engem, de valóban így is érzem. Utólag is örülök, hogy a kezdeti, szinte ösztönös tájékozódás, szemelgetés után a megérzéseimre hallgatva döntöttem: Nüsszai Gergely munkáival akarok foglalkozni. Akkor még nem sejtettem, hogy a 20. század elejének úgynevezett patrisztikus megújulása Gergelyt is népszerű és sokat kutatott szerzővé teszi a nyugati teológiai gondolkodásban is, és népszerűsége csak tovább nő a század folyamán; illetve azt sem tudtam, hogy többek között teológiai tanáromnak és szakdolgozati témavezetőmnek, Vanyó Lászlónak is ő volt a legkedvesebb szerzője. A további munkámat aztán nagymértékben segítette, hogy éppen azokban az években kezdett fellendülni Magyarországon is az ókeresztény kor kutatása: megalakult a Pécsi Tudományegyetem Patrisztika Központja, majd 2001-ben a Magyar Patrisztikai Társaság, amelynek én is egyik alapító, jelenleg pedig elnökségi tagja vagyok. Az akkor és később megismert kollégákkal mindmáig jó kapcsolatban vagyunk; fontos számomra az a baráti és elfogadó együttműködés, amely a társaságot jellemzi.

– 2006-os kötetében (Test és lélek – Antropológia és értelmezés Nüsszai Szent Gergely műveiben) kiemelt figyelmet szentelt a test és lélek kérdéskörének, és ez a téma a 2019-es művében is felsejlik. Mennyiben tekinthető a Mártírok, szentek, keresztény filozófusok Nüsszai Szent Gergely műveiben a korábbi munka folytatásának?

– A 2006-ban megjelent munkám eredetileg habilitációs értekezésnek készült, de az eljárás ideje alatt meg is jelent a Catena sorozat Monográfiák alsorozatában. Ez a műfaji kettősség érződik rajta, ezen túl pedig – mint általában az első nagyobb terjedelmű szakmai munkák – a „gyermekbetegség” több tünetét is mutatja. Ma már nem mernék olyan nagy célt kitűzni magam elé, mint akkor. Ugyanakkor Gergely antropológiai nézeteinek vizsgálata megalapozásként szolgált saját magam számára is, ilyen tekintetben ugyancsak háttere a tavaly megjelent tematikus tanulmánykötetem írásainak. Ahogy a Mártírok, szentek… előszavában fogalmaztam: olyan jól körülhatárolható szövegkorpuszt kerestem Nüsszai Gergely rendkívül kiterjedt munkásságában, amelyet viszonylagos magabiztossággal lehet vizsgálni (és amely a nemzetközi kutatásban sincs még teljesen „lerágva”). Így döntöttem a halotti, vigasztaló- és dicsőítőbeszédei mellett, kiegészítve egy-két olyan írással, amely szintén mutatja a kappadókiai atyák, közelebbről Nüsszai Gergely keresztény embereszményét, amelynek lényege az erényes, „filozófus élet” (biosz philoszophosz) minél teljesebb földi megvalósítása. A téma abban az értelemben is összefügg az előző kötettel, hogy az mintegy teológiai-antropológiai keretét adja a 2019-esnek. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embert (Gen 1,26) a bűnbeesés determinálja arra, hogy megpróbálja visszaszerezni az istenképiség (eikón) és hasonlatosság (homoiószisz) elvesztett elemeit (a kettő azonosságáról és különbségéről sokat értekeztek már az ókeresztény szerzők is), megpróbáljon „átistenülni” (theószisz), amely gondolat a keleti keresztények szemléletének fontos vonása, szemben az ember bűnösségét hangsúlyozó nyugati szemlélettel.

Az átistenülés, az isteni természetből való minél nagyobb mértékű részesedés az erényes élet mint egész életen át tartó törekvés lényege, és ennek paradigmáit látjuk a mártírok, szentek és más kiváló keresztény emberek alakjához kapcsolódó, általam vizsgált szövegekben. A szűkre szabott választ azzal zárhatnám, hogy Gergely munkáiban – mint minden nagy kortárs egyházatyáéban – minden mindennel összefügg, a protológiától az eszkatológiáig és szótériológiáig, ami persze nem jelenti azt, hogy teológiai-antropológiai nézetei ne változtak volna az élete folyamán.

 

A teljes interjú a KULTer.hu oldalon olvasható..