Helyőrség: Múzeumpedagógiai tér nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban

2020. október 13., 14:35
Múzeumpedagógiai tér, PIM – Fotó: Sóki Diána/PIM

Van egy tér a Petőfi Irodalmi Múzeum déli szárnyában, amely korábban kiállítások helyszínéül szolgált, azonban 2020 májusában új funkciót kapott: kiállítótérből, csendes sarokszobából múzeumpedagógiai műhellyé lényegült át. Ez a tér nemcsak a gyerekeket, csoportokat szólítja meg, hanem az egyéni látogatót is, aki itt megpihenhet, elmerenghet két tárlat között. Kocsis Katica írása a most megnyílt múzeumpedagógiai térről a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogján, a PIM-Blogon olvasható.

A tér aligha kikerülhető, hiszen két tárlat is ebbe a sarokhelyiségbe fut be, és már az első pillanatban elképesztő élményt nyújt. A sötét, mesterségesen megvilágított kiállítóterekkel szemben ugyanis éles kontrasztot jelent ez a helyiség, ahol az újra használatba vett ablakokon ömlik be a fény. Tágas, világos és jól tagolt helyszínre érkezünk meg, amely tetszés szerint alakítható, változtatható, így remekül igazodik az adott foglalkozás igényeihez, és a résztvevők fantáziáját is nagyszerűen beindítja: alkotásra, akciókra ösztönzi a gyerekeket. Ez a tér az egyéni látogatót is cselekvésre, kreativitásra inspirálja, miközben lehetőséget ad arra is, hogy megpihenjen két tárlat között.

– Másfél évig terveztük ezt a helyszínt Kádár Annával, Kodolányi Judittal és Sóki Diánával. Elképesztő csapatmunka volt, rengeteg egyeztetéssel, egyet nem értéssel, kompromisszummal és szépséggel, mire minden pici részlet összeállt – meséli Czékmány Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógiai és felnőttképzési főosztályának vezetője, majd elmondja azt is, hogy praktikus szempontok is szerepet játszottak e tér megszületésében. – A vírus előtti időkben olykor igen nagy létszámú csoportokkal dolgoztunk együtt, akikkel a palotasor egyik termében gyűltünk össze. Azonban azok a terek túl magasztosak ahhoz, hogy a gyermekek valóban felszabaduljanak, másrészt eléggé távol esnek a kiállításainktól is. Ez a tér azonban közvetlenül a tárlatokból nyílik, és alkalmas arra is, hogy az összes eszközünket itt tároljuk.

A foglalkozások indulhatnak innen, és folytatódhatnak a kiállításokban, de az is jól működik, amikor egy vezetést követően érkeznek meg ide a gyerekek, és kezdenek bele az alkotómunkába. Magyarországon egyedülálló helyszín ez abból a szempontból, hogy a kiállításokkal integrált egészként létezik.

A tér érvényes választ ad a kortárs múzeum feladatára, társadalomban betöltött szerepére is. A 19. századi felfogás, amely szerint a múzeumnak a közoktatás eszményét kell szolgálnia (George Brown Goode), valamint hogy ez a hely a szépségről való elmélkedés temploma (Benjamin Ives Gilman), mára tarthatatlanná vált. A múzeum ma a közönség és a közösség felől értelmezi magát: kiállításai látványalapúak, részvételre építenek, míg maga a múzeum egy agora, ahol a közösségben megélt egyéni élmények válnak fontossá. A most létrejött múzeumpedagógiai tér épp azt segíti elő, hogy a gyerekek meg tudják fogalmazni a kiállítás kapcsán felmerült gondolataikat, hogy meg tudják valósítani a tárlat inspirálta ötleteiket. Egyszerre alkotó- és akciótér tehát ez a terem.

 

A teljes írás és további képek a térről a PIM-Blogon.