Van egy tér a Petőfi Irodalmi Múzeum déli szárnyában, amely korábban kiállítások helyszínéül szolgált, azonban 2020 májusában új funkciót kapott: kiállítótérből, csendes sarokszobából múzeumpedagógiai műhellyé lényegült át. Ez a tér nemcsak a gyerekeket, csoportokat szólítja meg, hanem az egyéni látogatót is, aki itt megpihenhet, elmerenghet két tárlat között. Kocsis Katica írása a most megnyílt múzeumpedagógiai térről a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogján, a PIM-Blogon olvasható.
A tér aligha kikerülhető, hiszen két tárlat is ebbe a sarokhelyiségbe fut be, és már az első pillanatban elképesztő élményt nyújt. A sötét, mesterségesen megvilágított kiállítóterekkel szemben ugyanis éles kontrasztot jelent ez a helyiség, ahol az újra használatba vett ablakokon ömlik be a fény. Tágas, világos és jól tagolt helyszínre érkezünk meg, amely tetszés szerint alakítható, változtatható, így remekül igazodik az adott foglalkozás igényeihez, és a résztvevők fantáziáját is nagyszerűen beindítja: alkotásra, akciókra ösztönzi a gyerekeket. Ez a tér az egyéni látogatót is cselekvésre, kreativitásra inspirálja, miközben lehetőséget ad arra is, hogy megpihenjen két tárlat között.
– Másfél évig terveztük ezt a helyszínt Kádár Annával, Kodolányi Judittal és Sóki Diánával. Elképesztő csapatmunka volt, rengeteg egyeztetéssel, egyet nem értéssel, kompromisszummal és szépséggel, mire minden pici részlet összeállt – meséli Czékmány Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógiai és felnőttképzési főosztályának vezetője, majd elmondja azt is, hogy praktikus szempontok is szerepet játszottak e tér megszületésében. – A vírus előtti időkben olykor igen nagy létszámú csoportokkal dolgoztunk együtt, akikkel a palotasor egyik termében gyűltünk össze. Azonban azok a terek túl magasztosak ahhoz, hogy a gyermekek valóban felszabaduljanak, másrészt eléggé távol esnek a kiállításainktól is. Ez a tér azonban közvetlenül a tárlatokból nyílik, és alkalmas arra is, hogy az összes eszközünket itt tároljuk.
A foglalkozások indulhatnak innen, és folytatódhatnak a kiállításokban, de az is jól működik, amikor egy vezetést követően érkeznek meg ide a gyerekek, és kezdenek bele az alkotómunkába. Magyarországon egyedülálló helyszín ez abból a szempontból, hogy a kiállításokkal integrált egészként létezik.
A tér érvényes választ ad a kortárs múzeum feladatára, társadalomban betöltött szerepére is. A 19. századi felfogás, amely szerint a múzeumnak a közoktatás eszményét kell szolgálnia (George Brown Goode), valamint hogy ez a hely a szépségről való elmélkedés temploma (Benjamin Ives Gilman), mára tarthatatlanná vált. A múzeum ma a közönség és a közösség felől értelmezi magát: kiállításai látványalapúak, részvételre építenek, míg maga a múzeum egy agora, ahol a közösségben megélt egyéni élmények válnak fontossá. A most létrejött múzeumpedagógiai tér épp azt segíti elő, hogy a gyerekek meg tudják fogalmazni a kiállítás kapcsán felmerült gondolataikat, hogy meg tudják valósítani a tárlat inspirálta ötleteiket. Egyszerre alkotó- és akciótér tehát ez a terem.
A teljes írás és további képek a térről a PIM-Blogon.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.