– Kinek a fejéből pattant ki az a remek ötlet, hogy a jövő nemzedék tagjait kérdezzék meg ezekről a még ma is „kényes kérdésekről”?
– Szerkesztőtársam, Blankó Miklós, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának főtitkára vetette fel, hogy jogelődünk, az Anyanyelvi Konferencia alapításának 50. évfordulójára tervezett kiadványunk ezúttal ne a fél évszázad eseményeire való visszaemlékezés legyen, hanem ismerjük meg azoknak a nézeteit, akik fejében, szívében dől el, hogy milyen lesz a magyar nyelv és kultúra jövője. Tehát szólítsuk meg a fiatalokat, közülük is a jövő értelmiségét!
– Hogy történt a kötetben, amely a Nyelvünk és kultúránk ötven fiatal szemszögéből címet viseli, a szereplők kiválogatása? Tudományos alapon, mint a reprezentatív felméréseknél, vagy egyéb szempontok mentén?
– Arra törekedtünk, hogy ne csak bölcsészeket kérdezzünk, hanem minél több terület képviselőjét, és természetesen az elszakított területeken, illetve a diaszpórában élőket vagy onnan származókat is.
– Minden megszólított válaszolt a szerkesztők felkérésére?
–- Nyilván nem mindenki, de erre nem tudok pontos választ adni, mert közben terjedt át a mi térségünkre is a Covid–19-járvány, minden ország meghirdette a karantént, ami mindenkinek az életére kihatott, s többek életében előállhattak olyan problémák, hogy megfeledkeztek a levelünkről.
– Volt olyan, aki menet közben vagy az utolsó pillanatban visszalépett?
– Nem, legfeljebb olyan, akit emlékeztetnünk kellett a határidőre.
– Az ötven nagy szám. Nem lehetett egyszerű a szerkesztők dolga. Sok energiát emésztett fel a kéziratok összefésülése? Szükség volt némelyikben stiláris vagy nyelvtani beavatkozásra? Ilyenkor egyeztettek az érintettel?
– Azt hittük, hogy sok ilyen problémánk lesz, de alig-alig kellett korrigálni. Egy-egy szórendi cseréért vagy apróbb helyesírási hiba javításáért egyetlen szerkesztő sem kér engedélyt a szerzőtől.
– Támadt egy merész gondolatom. Barátaimnak, közeli ismerőseimnek ez a kötet lesz az idei karácsonyi ajándékom. Cserébe azt kérem tőlük, hogy mielőtt még beleolvasnak, írják meg nekem saját gondolataikat a hazafiságról, hazaszeretetről, anyanyelvről. S arra is rákérdezek majd, hogyan értékelik a kötet elolvasását követően az ifjak válaszait. Számítok két-három tucatnyi „vallomásra” a hatvan pluszosok egész biztosan nem reprezentatív köréből. Milyen várakozással találkozott a szerkesztői munka közben a készülő kötettel kapcsolatban, mit tapasztalt? Kíváncsiságot? Kételkedést? Közömbösséget?
– Akiknek beszéltem róla, udvariasságból sem mutathattak közömbösséget, de valóban kíváncsiak voltak az eredményre. A kételkedést le tudtam olvasni egy-egy arcról, volt, aki kis keserűséggel a hangjában kérdezte: egyáltalán, érdekli ez a fiatalokat? Én pedig visszakérdeztem: és az öregeket? Most utólag bevallhatom, hogy ennyi értékes gondolatot, mély érzést, a nemzeti érzés ilyen nyílt és változatos megvallását nem reméltem. Blankó Miklóssal együtt hittünk a könyvben, különben nem vágtunk volna bele, de felülmúlta várakozásainkat. Augusztus 18-án ünnepélyes keretek között megtörtént a bemutató. Ez a nap nekem fontos családi ünnep, házassági évfordulónk, idén a 47. Külön szép ajándéknak tekintjük e kötetet, köszönjük…
A teljes interjú az Olvasat oldalán olvasható.
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 12. havi, friss száma – akárcsak az előzők – száz oldalon kínál olvasnivalót.
Isten kezében című versének újraközlésével a 130 éve született barcasági poéta, Bartalis János előtt tiszteleg a szerkesztőség, a decemberi lapszám további költői: a temesvári Eszteró István, a székelyudvarhelyi Nagyálmos Ildikó, a micskei Oláh József és a marosvásárhelyi Márton Károly.
Verskarácsonyfával segíti Viola Szandra író, költő a sukorói Vadmadárkórházat, és segíthetjük mi is, ha megvásároljuk a magyar költők soraival ékesített díszek valamelyikét. A verskarácsonyfa-állítás hagyományát még 2014-ben indította el Viola Szandra a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Azóta pedig olyan impozáns helyszínek adtak neki otthont, mint az irodalmi és történelmi múltjáról méltán híres Centrál kávéház. A verskarácsonyfán klasszikus és kortárs versek egyaránt megtalálhatók, amelyek olvasgatása az ünnepek valódi átélését is segítheti.
„Elismerésre és főhajtásra méltó az a kezdeményezés, amit Döme Barbara és Király Farkas a Tegnap.ma portállal csinál. Felismerték azt, hogy van egy hiátus ebben a szakmában, mégpedig az, hogy hosszú távon és szisztematikusan rögzítsék a kortárs magyar írókat, költőket, hangban, képben, alkotásaikkal együtt. Az ő kitartó, sziszifuszi munkájuknak köszönhetően összeáll egy olyan archívum, nemzeti közkincs, amit nemcsak mi magunk fogunk használni, hanem reménységünk szerint az utókor is”
Rendhagyó, kettős kötetbemutatónak adott helyet a Benczúr-ház, ahol a teltházas díszterem irodalomkedvelő közönsége egy sokoldalúan alkotó házaspár, Tallián Mariann színművész, író és Lázár Balázs színművész, költő, a Törvényen kívüliek és Karanté(ny)ek című, legújabb könyveivel ismerkedhetett meg. Az est felvezetésében kiderült, a két szerző ugyan a közös projektjeik, a versszínházi előadásaik révén sok időt tölt együtt, egy térben, az íráshoz, az alkotáshoz viszont mindkettőjüknek magányra, csendre van szüksége.
Új kiállítás nyílt december 1-jén a Magyarság Háza Galériában Krisztus születésének misztériuma címmel. Alapvetően Lukács evangéliuma révén, a festészet eszközeivel kapcsolódtak a művészek Krisztushoz, a születéshez és a misztériumhoz.
Kulturális öngondoskodás, szövetség, közösségépítés, válságálló struktúra kialakítása – ilyen kulcsszavak köré épül Demeter Szilárd vezetői koncepciója, melyet a szakmai bizottság a részletes meghallgatást követően egyhangúlag támogatásra javasolt.
Bánatot váltunk szerelemre – ezzel az idézettel szólította meg a Nagy László és Szécsi Margit szerelemtörténetét és kicsit élettörténetét is felidéző műsor a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, Juhász Anna, Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori és Tempfli Erik közreműködésével az irodalom iránt érdeklődőket november 29-én, a MOMKult Kupolatermében. A program egyik apropója, hogy idén lenne 95 éves Szécsi Margit költő, és 45 éve halt meg Nagy László költő.
Vajon miként rezonál a Kárpát-medence és a diaszpóra kortárs magyar festőművészeinek lelkében a kétezer éves téma, Krisztus születésének misztériuma? Milyen képi világot álmodnak vászonra ma, 2023-ban, megidézve a szent szöveget? Ezekben a kérdésekben fogalmazódott meg a Krisztus-kiállítás létrehozásának alapgondolata.
Díjátadó gálára invitálja az irodalomkedvelőket a Tegnap.ma kulturális és irodalmi portál, ahol a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására irodalmi díjat vehet át két író-költő. A díjazottak kilétét a december 1-jén – 18 órától – tartandó gálán fedi fel a Tegnap.ma két alapító főszerkesztője, Döme Barbara és Király Farkas a Kello Tankönyvcentrumban.