Helyőrség: Nyelvünk és kultúránk ötven fiatal szemszögéből - megjelent a kötet

2020. szeptember 23., 13:24

A Magyar Nyelv és Kultúra Társasága kiadásában jelent meg az a kötet, melyben ötven, harminc év körüli fiatal beszél a magyar nyelvről, a magyar kultúráról, a hazafiságáról.  Cservenka Judit újságíróval, a kötet társszerkesztőjével Kovács katáng Ferenc beszélgetett az Olvasat.hu-n.

– Kinek a fejéből pattant ki az a remek ötlet, hogy a jövő nemzedék tagjait kérdezzék meg ezekről a még ma is „kényes kérdésekről”?

– Szerkesztőtársam, Blankó Miklós, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának főtitkára vetette fel, hogy jogelődünk, az Anyanyelvi Konferencia alapításának 50. évfordulójára tervezett kiadványunk ezúttal ne a fél évszázad eseményeire való visszaemlékezés legyen, hanem ismerjük meg azoknak a nézeteit, akik fejében, szívében dől el, hogy milyen lesz a magyar nyelv és kultúra jövője. Tehát szólítsuk meg a fiatalokat, közülük is a jövő értelmiségét!

– Hogy történt a kötetben, amely a Nyelvünk és kultúránk ötven fiatal szemszögéből címet viseli, a szereplők kiválogatása? Tudományos alapon, mint a reprezentatív felméréseknél, vagy egyéb szempontok mentén?

– Arra törekedtünk, hogy ne csak bölcsészeket kérdezzünk, hanem minél több terület képviselőjét, és természetesen az elszakított területeken, illetve a diaszpórában élőket vagy onnan származókat is.

– Minden megszólított válaszolt a szerkesztők felkérésére?

–- Nyilván nem mindenki, de erre nem tudok pontos választ adni, mert közben terjedt át a mi térségünkre is a Covid–19-járvány, minden ország meghirdette a karantént, ami mindenkinek az életére kihatott, s többek életében előállhattak olyan problémák, hogy megfeledkeztek a levelünkről. 

Volt olyan, aki menet közben vagy az utolsó pillanatban visszalépett?

– Nem, legfeljebb olyan, akit emlékeztetnünk kellett a határidőre.

– Az ötven nagy szám. Nem lehetett egyszerű a szerkesztők dolga. Sok energiát emésztett fel a kéziratok összefésülése? Szükség volt némelyikben stiláris vagy nyelvtani beavatkozásra? Ilyenkor egyeztettek az érintettel?

– Azt hittük, hogy sok ilyen problémánk lesz, de alig-alig kellett korrigálni. Egy-egy szórendi cseréért vagy apróbb helyesírási hiba javításáért egyetlen szerkesztő sem kér engedélyt a szerzőtől.

– Támadt egy merész gondolatom. Barátaimnak, közeli ismerőseimnek ez a kötet lesz az idei karácsonyi ajándékom. Cserébe azt kérem tőlük, hogy mielőtt még beleolvasnak, írják meg nekem saját gondolataikat a hazafiságról, hazaszeretetről, anyanyelvről. S arra is rákérdezek majd, hogyan értékelik a kötet elolvasását követően az ifjak válaszait. Számítok két-három tucatnyi „vallomásra” a hatvan pluszosok egész biztosan nem reprezentatív köréből.  Milyen várakozással találkozott a szerkesztői munka közben a készülő kötettel kapcsolatban, mit tapasztalt? Kíváncsiságot? Kételkedést? Közömbösséget?

– Akiknek beszéltem róla, udvariasságból sem mutathattak közömbösséget, de valóban kíváncsiak voltak az eredményre. A kételkedést le tudtam olvasni egy-egy arcról, volt, aki kis keserűséggel a hangjában kérdezte: egyáltalán, érdekli ez a fiatalokat? Én pedig visszakérdeztem: és az öregeket? Most utólag bevallhatom, hogy ennyi értékes gondolatot, mély érzést, a nemzeti érzés ilyen nyílt és változatos megvallását nem reméltem. Blankó Miklóssal együtt hittünk a könyvben, különben nem vágtunk volna bele, de felülmúlta várakozásainkat. Augusztus 18-án ünnepélyes keretek között megtörtént a bemutató. Ez a nap nekem fontos családi ünnep, házassági évfordulónk, idén a 47. Külön szép ajándéknak tekintjük e kötetet, köszönjük…

A teljes interjú az Olvasat oldalán olvasható.