Helyőrség: Töredék Tandori-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

2020. július 29., 18:04

Irodalom és fotográfia ismét együtt a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Budapest FotóFesztivál együttműködésében: a tavaly elhunyt Tandori Dezső roppant életművének izgalmas szeletére, a vizuális munkáira reflektál a kortárs magyar fotográfia egyik legkülönlegesebb alkotója, Szilágyi Lenke. A kiállítás kurátorával, Szarka Klára fotótörténésszel Kocsis Katica beszélgetett a PIM szakmai blogján.

A Töredék Tandori-kiállítás – Fotó: Birtalan Zsolt/PIM

– A Budapest Fotófesztivál harmadik éve működik együtt a PIM-mel. Hogyan találtak egymásra?

– Amikor Mucsi Szilvivel, Somosi Ritával és Kocsány Kornéllal elindítottuk a Budapest FotóFesztivált, célunk volt, hogy együttműködjünk az összes olyan budapesti kiállítóhellyel, ahol előfordulhatnak fotográfiák. A fesztivál második évétől kezdve a Petőfi Irodalmi Múzeummal is sikerült egymásra találnunk, ami azért is öröm, mert a PIM-nek páratlan fotográfiai gyűjteménye van. Szakmai szempontból talán ez a legnehezebb terep: komoly kihívás olyan kiállításokat létrehozni, amelyben az irodalom és a fotográfia nem egymás illusztrációjaként működik, hanem valamilyen szempontból túllép ezen.

– Mik voltak e kiállítás előzményei?

– Az első alkalommal, 2018-ban az Ország(h), város, híres ember – Arany János és a fényképezés című kiállítás született meg, amelyen az írót egyik kiemelt fotográfusa, Országh Antal szemén keresztül ismerhettük meg. Tavaly pedig Kányádi Sándorra emlékeztünk. A Kamasz szelek fütyörésznek című tárlaton Fiala de Gábor, Herendi Péter, Kerekes Emőke Kányádi gyerekverseire született képfantáziáit tekinthették meg az érdeklődők. Ezek sem illusztrációk, hanem reflexiók voltak.

Miért éppen Tandori lett a fesztivál idei témája?

– Tandorival elég régóta kacérkodunk, a magyar irodalom izgalmas személyisége volt ő. Munkásságában és az életében is mindig a műfajok és műnemek közötti természetes átjárhatóságot sugározta. Rengeteget rajzolt, számos grafikája és képverse maradt fenn. Ő tényleg az az alkotó volt, aki ki tudta tágítani az irodalom és a vizuális művészet határait egyaránt.

– A kiállítás online megnyitóján hangsúlyozta, hogy Tandori kapcsán szinte azonnal Szilágyi Lenkére gondolt. Hogyan jutott eszébe az ő neve?

– Ennek sok oka van. Az egyik evidens: Szilágyi Lenke munkásságában kitüntetett szerepe van az íróknak. Számos, szebbnél szebb íróportréja született. Azonban nem csak ezért gondoltam rá. Lenke egy szabad, kreatív, bátor lélek, akiről sejtettem, hogy nagyon izgalmasan tudna Tandori rajzaira reflektálni.

 

A teljes beszélgetés a PIM blogján olvasható.