Helyőrség: Utolsó útjára kísérték Kő Pált

2020. június 20., 18:48

Családja, tanítványai, barátai és tisztelői körében vettek végső búcsút a sokak által Lujos mesterként emlegetett Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművésztől, a nemzet művészétől Heves város temetőjében.

Kő Pál fejfáját fia, Kő Boldizsár faragta – Fotó: Éberling András

"Ahogy megöregszik az ember, elkezd visszatekintgetni az életére. Most Lujos életére kell visszatekintenem, és innen nézve az ember egy csodálatos életpályát lát telis-tele csodálatosan végiggondolt lépéssel, tettel, művekkel. De ha visszasuhan a kezdetéig, összerándul a gyomra. Hogyan történhetett meg, hogy ennyi gyerek- és ifjúkori tehertétellel és akadállyal körülvéve sikerült neki. Hát nem csodálatos ez? Mint egy mesehős" – mutatott rá Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke.

"Itt van mindjárt a jászszentandrási keresztút, amelyet tizenhárom évesen festett. Egy művészt ismerek, aki gyerekfővel, tizenhárom évesen remeket alkotott: Dürer. Lujos lazán besétált a templomba – így képzelem –, látta Aba-Novák szentélybe és diadalívre festett robusztus falképét Krisztussal, az összes magyar szentekkel, megnézte Chiovini Ferenc Szent László csodájáról és a déli harangszóról festett két freskóját, majd betársult harmadiknak a jászszentandrási halhatatlanok közé. Tizenhárom évesen! Aztán ötvenévesen nyomatékul a templom falára megmintázta Aba-Novákot ábrázoló domborművét, majd hatvanévesen főhajtásként a falu keresztútján Szent András apostol szobrát" – tette hozzá.

Jankovics Marcell: Lujos nemcsak a műveiben, hanem életében is végtelenül színes és szeretetreméltó ember volt – Fotó: Éberling András

Mint mondta, Kő Pál munkáiban szinte elmaradhatatlanul megfogalmazódó gondolat a kedvesség, a szeretet. A kritikaként beléjük csempészett elemek sohasem kegyetlenül groteszkek, ennek ellenére is megfogják és sokszor mosolyra késztetik a szemlélőt.. Sikerének lelki titka van: tárgyához, modelljéhez mindig van köze, és alkotásaiból igazi hazaszeretet sugárzik.

"Lujos nemcsak a műveiben, hanem életében is végtelenül színes és szeretetreméltó ember volt – a kettő nála tényleg elválaszthatatlan egymástól. Ki mással történhetett volna meg, hogy egy gyermekét autópálya szélén segítse a világra és a helyén emlékművet állítson a szó szerint világra szóló eseménynek. (...) Az autópályák szélén rendszerint a holtakra emlékeznek. Lujosra jellemző, hogy ő ott az életet állította meg egy pillanatra az örökkévalóságnak" – idézte fel Jankovics Marcell. 

Gálhidy Péter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára kijelentette: nincs még egy szobrász, aki ennyi oldalról közelített volna hazája sorskérdéseihez, hagyományához, nagyságaihoz, rejtett szépségeihez, fájdalmaihoz, mint Kő Pál. Szobrászata egy kánonoktól független, rendkívül sokrétegű életmű. Mint rámutatott, olyan önazonosság van a személye és a művei között, ami egyedülálló a magyar szobrászatban.

"Ahová megérkezett, ott otthont teremtett. Megjelenése, megérkezése mindig rendkívüli volt. Ahol befordult, ott rögtön megváltozott az élet. De amilyen viharosan érkezett, gyakran olyan csendben tudott távozni. Ahogy mondani szokta: mint angol. Nekem inkább olyan volt, mint Lázár Ervin Csillagmajorának gyolcsingese, aki látomásszerű érkezése után tanítással távozik" – mondta Gálhidy Péter.
Hozzátette: Korunkban a derünek, az életszeretetnek a vitalitásnak az a hőfoka, amellyel ő rendelkezett, és amellyel gyógyítani és közösséget építeni lehet, ritkán jelenik meg a művészetben. Mint felidézte, egy pályatársa azt mondta róla, hogy ha Kő Pálnak azt a feladatot adnák, hogy kenyérről készítsen szobrot, akkor arra törekedne, hogy jóízű legyen.

Gálhidy Péter hangsúlyozta: Kő Pál tanítása a példa volt; a cselekedetekben és nem a magyarázatokban bízott; nem elbizonytalanított, hanem megerősített. 

"Nem vagyok egy sovinizmus, de amit mondok, az rizikó – ezt is tőled tanultam, meg egy csomó mást, amit itt nem lehet elmondani, mert nincs is rá idő, meg talán nem is volna ildomos" – mondta a szertartás legemberibb, legközvetlenebb beszédében Együd László, az Eötvös József Református Oktatási Központ igazgatója. Lujos mester számos jellemző szófordulatát, gesztusát megidézve derültséget hozott a könnyes szemű búcsúzók arcára is.

"Két dolgot nagyon csodáltam benned. Egyik a feltétel nélkül való, eredendő szeretet, amellyel minden és mindenki felé közeledtél. A legnagyobb humanista vagy, akit valaha láttam. A másik a kérdések nélküli, megingathatatlan szeretete a hazának és a szülőföldnek. Nagyobb lokálpatriótát se láttam nálad. Pedig ez a szülőföld, volt, hogy mostohán bánt veled" – mondta a hevesi barátok nevében megszólaló Együd László.

Hozzátette: "Ha azt hiszed, hogy egy két méter mély gödörrel meg néhány szál deszkával vége van, akkor – ahogy szoktad mondani – nem jól tudod. Mert biztos vagyok benne, hogy fogunk mi még sokat beszélgetni, és abban is biztos vagyok, hogy válaszolni is fogsz a kérdéseinkre, persze csak azokra, amelyekre válaszolni is akarsz, mert amire nem akarsz válaszolni, arra finom udvariassággal továbbra is azt fogod mondani: ne haragudjatok, nem emlékszem, tudjátok, volt egy súlyos fejműtétem."

 A szertartáson felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök búcsúzó gondolatait. "Hálásak vagyunk, hogy gazdag alkotómunkájával párhuzamosan a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként évtizedeken át oktatta a jövő szobrásznemzedékét nagy gondot fordítva arra, hogy szakmai tudásával együtt művészi hitvallását is továbbadja tanítványainak" – méltatta Kő Pált a kormányfő.

Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, a nemzet művésze, professor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életének 80. évében hunyt el június 7-én.