Pál-Lukács Zsófia: Egy maximalista író, aki maximalista fordító. Átadták az idei Csáth Géza-díjat

2021. szeptember 21., 07:13

Szeptember 18-án adták át a Csáth Géza-díjat, Kollár Árpád megfogalmazásában a „legőszintébb irodalmi díjat” a PesText Piknik program keretében az Ottlik-kertben. A díjjal együtt járó fél sertésről, hasonlóan az előző évekhez, idén is lemondott egy karitatív szervezet javára a díjazott, de szimbolikusan megjelent Kollár Árpád kezében a hús – érdemes újraolvasnunk a hússal kapcsolatos filozófiai értelmezéseket, amelyek nem is álltak olyan távol a díjátadó szemléletétől.

A díjátadót megelőző programokon a gyerekeké volt a főszerep, workshopokkal, papírszínház-előadással, zenével készültek a szervezők, közvetlenül a díjkiosztó előtt pedig Bartók és a fából faragott királyfi címmel a Kempelen Biomatic Orchestra Interaktív zenés gyermekelőadást tartott Bartók Béla életéről és művészetéről. Az előadás Garajszki Margit azonos című mesekönyve alapján készült, a szerzőnő volt az interaktív műsor egyik főszereplője. Az előadás során Bartók Béla élettörténetének érdekesebb, kiemelt pontjaival ismerkedhettek meg a nézők. A didaktikusan építkező műsor során zenei elemekkel, közismert dallamokkal is ismerkedhetett a legkisebb korosztály.
Ezt követte a Fiatal Írók Szövetségének programja, a Csáth Géza-díj átadása. Pataki Viktor, a FISZ társelnöke beszédében kiemelte: a Csáth Géza-díj odaítélésnek egyik fontos kritériuma, hogy a díjazott szerző pozitív értelemben „kilógjon a közegből”. Idén, amikor a kuratórium összejött, aligha volt kérdéses a tagoknak, ki kapja a díjat: Elekes Dóra fordítói és alkotói tevékenysége egyértelműen elismerést érdemelt. Elekes Dóra munkásságáról laudációjában Borbáth Péter „a hülyeségig maximalista fordítóról” beszélt (ezt a szerzőnő mondta magáról egy interjúban), kiemelve az ismert Rudyard Kipling-fordításokat, amelyek alapvetően 1920-as években íródó szövegek, novellák, mesék, ezeket korábban Jékely Zoltán fordította magyarra.
Fordítani mindenki tud, mondta Borbáth Péter, jól fordítani viszont kevesen, ami különösen igaz a Kipling-művekre, mivel bennük megelevenedik az indiai univerzum, egyfajta kolonializációs kontextust is mozgósítanak, komoly tudományos háttérismeretekre van szükség a szövegek olvasásakor. „Van egy maximalista írónk, aki maximalista fordító” – mondta összegezve Borbáth Péter, így vezetve át a laudációt Elekes Dóra alkotói-szépírói tevékenységére, aki A muter meg a dzsinnek című művében kendőzetlenül és új nyelven beszél a társadalom egyik legmeghatározóbb problémájáról, az alkoholizmusról. A tematizált probléma mellett például a felnőttség esetlegességével is szembesülhetünk az olvasás során. Írói technikájára jellemző, hogy látszólag egyszerű a témaválasztása és a módszere, mégis erőteljes kitettségük van ezeknek a szövegeknek, „nem löknek le a szakadék szélén”, inkább filozofál az elbeszélő, komolyan veszi az olvasót, a határterületek szakértőjévé válik. Összegezve: Elekes Dóra egyszerre képviseli műveiben a lazaságot és az eltökéltséget.

Gratulálunk a díjazottnak!