Nagy hatással van a befogadóra Pilinszky János Apokrif című műve. A vers direkt módon szólít meg mindannyiunkat: „Ismeritek az évek vonulását, / az évekét a gyűrött földeken? / És értitek a mulandóság ráncát, / ismeritek törődött kézfejem?” Ezek a kérdések szétszálazzák a múltunkat, olyan idők felé fordítanak, amikor először ismerszik fel az elmúlás, a kín, a gyötrelem, a hiány. Az Apokrif megrendítő érzelmi világot tud felmutatni, mintha egy szakrális helyen lennénk. Fűzfa Balázs értelmezésében Pilinszky verseinek olvasásakor úrrá lesz rajtunk egyféle elfogódottság. Kevésszer tudjuk így megtapasztalni a világot, a környezetünket, kevésszer nézzük önmagunkat is kívülről, megfelelő távolságból. Pilinszky éppen ezek iránt a ritka pillanatok iránt volt fogékony, a csend időzónáira figyelt, amely megnyilvánul a hallgatásban és szemlélődésben – ezt a legmagasabb rendű tevékenységnek tartotta, ezért is íródott kitartott szóközök közé a költészete. Kicsit ezekre a szóközökre helyeződik most a hangsúly, Pilinszky születésének századik, halálának negyvenedik évfordulóján.
Egész évben különleges centenáriumi ünnepséggel készül a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Ügynökség és a Juhász Anna Irodalmi Szalon szervezésében megvalósuló programsorozat, melynek első online eseményén Juhász Anna Fűzfa Balázs irodalomtörténésszel, egyetemi docenssel Pilinszky költészetének kapcsolódási pontjairól beszélgetett. Miért lehet meghatározó élmény egy-egy Pilinszky verssel találkozni? A válasz nyilván sokrétű, de például a Fűzfa Balázs által felidézett Nagy versmondás című kezdeményezés jól igazolta a szöveg befogadóra tett hatását, hiszen a programon csaknem 1300 középiskolás diák szavalta együtt az Apokrif című művet, majd feszült csendben hallgatták meg a művet a szerző előadásában. Rendkívüli Pilinszky hangja ezen a felvételen, emlékezetes marad a kitartott idő, amit az egyes sorok, gondolatok között észlelünk. Azt sugallják, hogy számára minden írásjelnek és gondolatnak külön ideje volt, tehát saját gondolkodásának történetét is a kezünkbe adja. A legmagasabb rendű megértést a szavak közötti csendben, vagy éppen a szavak nélküli csendben találja meg. Ezért tartja kiemelt fogalomnak Fűzfa Balázs például a csendet (ami a Pannonhalmi Szemle tematikus száma is volt 2019-ben), emellett pedig a hiányt, a megszólalást és elhallgatást, valamint a semmit – ezek most már részei annak a száz fogalomnak, melyek bemutatják az éves programsorozat részeként Pilinszky költészetét és életútját.
Csend: ebben a csendben találkozhatunk a hitünkkel, a gondolatiság örömével és kínjával, de a pátosz-szerű élmények mellett ez a költészet hétköznapi tapasztalatokat is ad. Persze tudjuk, hogy Pilinszkynél a csend elsősorban tűnődés eredménye, a vers a nyelv temploma. „Költő vagyok és katolikus” – így szól sokat idézett önmeghatározása. S noha megéli a világ dichotómiáját, kétértelműségét és ellentmondásait, ennek ellenére szeretné azt „gömbszerűen” látni. A vállalt vallásosság Fűzfa Balázs megközelítésében egy belső transzcendencia kivetülése lehet, amihez hozzá tartozik ez a hétköznapiasság, így a kínlódás, szenvedés. Bizonyos gondolkodási környezetben átfordul a szavak értéke. Ennek kapcsán Fűzfa Balázs az Apokrif kulcssorát idézi: „Ezért tanultam járni” – a szavak segítségével lehetőségem van a másikkal való párbeszédre, a szavak eljuttatnak a másik emberhez. Kitől is kérdezhetnénk meg különben: „Az éjszakát, a hideget, a gödröt, / a rézsut forduló fegyencfejet, / ismeritek a dermedt vályukat, / a mélyvilági kínt ismeritek?” Két hét múlva továbbgondolhatjuk lehetséges válaszainkat.
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 12. havi, friss száma – akárcsak az előzők – száz oldalon kínál olvasnivalót.
Isten kezében című versének újraközlésével a 130 éve született barcasági poéta, Bartalis János előtt tiszteleg a szerkesztőség, a decemberi lapszám további költői: a temesvári Eszteró István, a székelyudvarhelyi Nagyálmos Ildikó, a micskei Oláh József és a marosvásárhelyi Márton Károly.
Verskarácsonyfával segíti Viola Szandra író, költő a sukorói Vadmadárkórházat, és segíthetjük mi is, ha megvásároljuk a magyar költők soraival ékesített díszek valamelyikét. A verskarácsonyfa-állítás hagyományát még 2014-ben indította el Viola Szandra a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Azóta pedig olyan impozáns helyszínek adtak neki otthont, mint az irodalmi és történelmi múltjáról méltán híres Centrál kávéház. A verskarácsonyfán klasszikus és kortárs versek egyaránt megtalálhatók, amelyek olvasgatása az ünnepek valódi átélését is segítheti.
„Elismerésre és főhajtásra méltó az a kezdeményezés, amit Döme Barbara és Király Farkas a Tegnap.ma portállal csinál. Felismerték azt, hogy van egy hiátus ebben a szakmában, mégpedig az, hogy hosszú távon és szisztematikusan rögzítsék a kortárs magyar írókat, költőket, hangban, képben, alkotásaikkal együtt. Az ő kitartó, sziszifuszi munkájuknak köszönhetően összeáll egy olyan archívum, nemzeti közkincs, amit nemcsak mi magunk fogunk használni, hanem reménységünk szerint az utókor is”
Rendhagyó, kettős kötetbemutatónak adott helyet a Benczúr-ház, ahol a teltházas díszterem irodalomkedvelő közönsége egy sokoldalúan alkotó házaspár, Tallián Mariann színművész, író és Lázár Balázs színművész, költő, a Törvényen kívüliek és Karanté(ny)ek című, legújabb könyveivel ismerkedhetett meg. Az est felvezetésében kiderült, a két szerző ugyan a közös projektjeik, a versszínházi előadásaik révén sok időt tölt együtt, egy térben, az íráshoz, az alkotáshoz viszont mindkettőjüknek magányra, csendre van szüksége.
Új kiállítás nyílt december 1-jén a Magyarság Háza Galériában Krisztus születésének misztériuma címmel. Alapvetően Lukács evangéliuma révén, a festészet eszközeivel kapcsolódtak a művészek Krisztushoz, a születéshez és a misztériumhoz.
Kulturális öngondoskodás, szövetség, közösségépítés, válságálló struktúra kialakítása – ilyen kulcsszavak köré épül Demeter Szilárd vezetői koncepciója, melyet a szakmai bizottság a részletes meghallgatást követően egyhangúlag támogatásra javasolt.
Bánatot váltunk szerelemre – ezzel az idézettel szólította meg a Nagy László és Szécsi Margit szerelemtörténetét és kicsit élettörténetét is felidéző műsor a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, Juhász Anna, Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori és Tempfli Erik közreműködésével az irodalom iránt érdeklődőket november 29-én, a MOMKult Kupolatermében. A program egyik apropója, hogy idén lenne 95 éves Szécsi Margit költő, és 45 éve halt meg Nagy László költő.
Vajon miként rezonál a Kárpát-medence és a diaszpóra kortárs magyar festőművészeinek lelkében a kétezer éves téma, Krisztus születésének misztériuma? Milyen képi világot álmodnak vászonra ma, 2023-ban, megidézve a szent szöveget? Ezekben a kérdésekben fogalmazódott meg a Krisztus-kiállítás létrehozásának alapgondolata.
Díjátadó gálára invitálja az irodalomkedvelőket a Tegnap.ma kulturális és irodalmi portál, ahol a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására irodalmi díjat vehet át két író-költő. A díjazottak kilétét a december 1-jén – 18 órától – tartandó gálán fedi fel a Tegnap.ma két alapító főszerkesztője, Döme Barbara és Király Farkas a Kello Tankönyvcentrumban.