A második nap
Rejtett, kanyargós kis utcákban sétálgatok. A kerítésen ülve macska jelzi, hogy az előadói udvarrá átalakult családi ház napokkal ezelőtt még valakinek az otthona volt. Elgondolkodtató: vajon én le tudnék mondani – még ha csak pár nap erejéig is – az otthonomról annak érdekében, hogy 10 napon át emberek százezreit tegyem boldoggá ezzel? Van ebben a kérdésben valami megfoghatatlan parancs, ami miatt sokkal jobban odafigyelek arra, hogy miképp csukom be a kaput, s hogy kikerüljem a látszólag frissen ültetett rozmaringot a kertben. Mintha csak hazaérkeztem volna, úgy foglalok helyet az ismeretlen emberek között.
Szabó T. Anna versének egy részlete jár most a fejemben: „Értsd meg magad, mint libegő, sosem-álló mozgását a fa, tumultuózus felhőit az ég az őszi szélben, képlékeny hullámzását a tenger, fénymozaikját a lüktető, mindig változó metropolisz”. Számomra az Értsd meg című vers évről évre újabb értelmezési lehetőségekkel gazdagodik, ahogyan kinyílik előttem a világ, s ahogyan engedem, hogy különböző impulzusok hassanak rám teljes valójukban. Kapolcs megtanított arra, hogy értékeljem a körülöttem lévő legapróbb élet-mozaikokat.
Elsőként a Falumalom környékét veszem célba, ahol az árusok kézműves alkotásaitól telik meg az utca. A patak halk csordogálása egyszerre keveredik össze a hangos gyerekzsivajjal, valamint a központból beszűrődő, különböző zenék akkordjaival. Mellettem egy kislány próbálkozik megtalálni a tökéletes egyensúlyt a patak, valamint a padka között. Sikerül neki – ujjaival megérinti a hideg vizet, majd édesanyjához rohan. Még egyszer visszafordul, rám mosolyog, majd eltűnik a tömeg kavalkádjában. A távolból kenyérlángos illata érződik némi fahéjas kürtőskaláccsal vegyítve. Beszélgetőtársammal hamar rájövünk arra, hogy Kapolcs valóban, egy nagy, családi összejövetelként funkcionál, amely család tagjai még ha sosem találkoztak ezelőtt, most mégis átbeszélnek nappalt s éjszakát.
Utunkat a főút irányába vesszük, ahol a tömeg szinte ritmusra mozog. Érdekes ez most nekem. Zsebembe nyúlok, ahol rég nem látott maszkom pihen. Mosolygok egy pillanatra, majd visszadugom jó mélyre, ezzel jelezve számára, hogy szolgálata – remélhetőleg hosszú távra – most véget ér. A Böbi nosztalgiája névre elkeresztelt házikó húz minket vonzáskörébe, ahonnan Korda György hangja szűrődik az utcára. Betérve meglepő kép tárul elém: ha azt gondolnánk, hogy egy 1946. decemberi Nők Lapja szám a legidősebb tárgy a helyszínen tévednénk. Ahogyan sétálok az udvar sorai közt, úgy köszönnek vissza rám a gyermekkoromból ismert játékok, mint például a Gazdálkodj Okosan, a Holdautó, vagy a sokak által ismert Moncsi és Lencsi baba is. Legtöbbjük még ma is nagymamám szekrényeiben lapul. Az udvar közepére érve apró régiségek sora fogad. Gyufásdobozok, régi dohányárú, kanalak, pecsétek, fényképezőgépek, valamint negatívok, de könyvek, s legnagyobb meglepetésemre képeslapok ezrei találhatók itt, amelyek betekintést engednek egy-egy család történetébe. Nyaralásokról, húsvéti ünnepségekről, szívbemarkoló szerelmeslevelekről és olykor félresikerült karácsonyozásokról árulkodnak a fiókokban sorakozó képeslapok. Csak sejteni lehet, hogy mit tett Ernő, amiért Klára bocsánatáért esedezett 1978-ban, ahogyan fantáziákon múlik az is, hogy milyen volt a „nem mindennapi” karácsony 1963-ban Jenő bácsiéknál.
A nap utolsó helyszíne felé haladok: A Folk Udvarban (más néven Hagyományok Háza) óriási táncház van – kiáltják többen. Porzik az udvar, több tucatnyian ropják a Folkkocsma jóvoltából a néptáncot. Becsatlakozom, s bár a nap folyamán a lepukkant járgányomat is megszereltem, az online tanácsadás keretei közt autószerelővé is avanzsáltam, mégis kivilágos kivirradtig tartó tánc veszi kezdetét.
Az élő irodalmon túl rengeteg visszatekintés, emlékezés történt az EgyFeszt keretein belül a Színház- és könyvudvar programfüzete alapján. A Petőfi Kulturális Ügynökség Juhász Anna képviseletében hozta el Gyergyószentmiklós főterére a Tamási Áron 125. évfordulójára összeállított vándorkiállítását.
Az est házigazdája, Erdős Viki Csorba Lórántot, a Lóci Játszik frontemberét köszönthette színpadán, akinek – mint ahogy már az elején elárulták – három Lóci-dalon keresztül próbálják bemutatni az előadó igencsak különleges dalszerzői metódusait. Csorba Lóránt egy nagyszerű előadó és dalszövegíró – mondja Erdős Viki, amelynek érzékeltetésére első találkozásukat is felidézte, egy 2015-ben megrendezett dalszerzői estet, ahol Erdős Viki szerint Csorba Lóránt a Tankcsapda Be vagyok rúgva című dalát elemezgetve kitért még a legapróbb alany-állítmány egyeztetési hibákra is.
Bizonytalan jövőkép, de egy közös érdek: ekképpen lehetne összefoglalni a július 31-én Kapolcson, a Petőfi-udvarban tartott könnyed, reggeli beszélgetés legfontosabb üzenetét. Az esemény során dr. Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus, az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum vezetője, Gombos Péter magyar szakos tanár, olvasáskutató, Kovács Gergely magyar szakos tanár, valamint Poós Zoltán író, az esemény moderátora beszélgettek az alfa generáció olvasási szokásairól, az online világ problematikájáról, valamint a tanárok küldetéstudatáról.
Az eső sem bátortalanította el a csíki jazzfesztivál közönségét, kitartott, élvezte apraja-nagyja a színes programkínálatot. Tartalmas ötnapos programmal készültek idén is a Csíki Jazz szervezői. 14 koncert, tíz ország fellépői, 14 zenei stílus, jam session, táncperformansz, gyermekprogramok, kézművesek és képzőművészek várták a nagyérdeműt július 27–30. között Csíkszeredában. A 12. alkalommal megszervezett fesztivál két helyszínen, a Mikó-vár impozáns udvartere mellett és a Kulissza kávéház előtti Petőfi-színpadon zajlott.
Mi is az a művészetterápia és hogyan segíthet bennünket a traumafeldolgozás rögös útjain? A Diabelli művészeti és oktatási alapítvány udvarában Kiss Dorottya művészetterapeuta vezetésével kerestünk választ a kérdésre. A foglalkozás során Tamar Hazut izraeli művészetterapeuta módszerével és az agyagozás alapjaival ismerkedtünk.
A színes – főként a kortárs – művészvilágot bevonzó fesztivál, a Művészetek Völgye idén is rengeteg újdonsággal várta az érdeklődőket. A nagyszabású rendezvény természetesen az irodalom tágas teréből is válogatott: a klasszikusainktól egészen a kortárs irodalomig válogathattak és kaphattak kedvükre valót az irodalom iránt érdeklődők.
Az idei tíznapos fesztivál kiemelt élőirodalommal kedveskedett a közönségnek, szombaton az esti órában lehetett részt venni két kiváló író, Döme Barbara és Király Farkas közös beszélgetésén.
Bíró Gergely, az esemény moderátora elsőként a természet iránti vonzódásáról kérdezi az írót. Mirtse Zsuzsa közelsége az élővilághoz már gyermekkorában kirajzolódni látszott, de igazán fiatal felnőtt korában értette meg, mit is jelent számára az élővilág nyújtotta ősi erő.
A tíz napon át tartó Művészetek Völgye fesztivál színes programsorozatai között állandó helyet kapott a Hobo Klub udvarán a zene és a költészet egyvelege. Éppen ezért a későn érkezők is könnyen betekintést nyerhettek Földes László Hobo szemléletvilágába: így a péntek délutáni beszélgetés József Attila alakja köré szerveződött.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) fogadótere ünnepi hangulatban várta vendégeit a 125 éve született magyar író kerítéskiállításának budapesti megnyitója alkalmából. A nem több mint egy órát felölelő rendezvény Richly Gábor, az MMA főtitkára köszöntőbeszédével kezdődött, melyben a megszólaló hangsúlyozta: „a 125 évvel ezelőtt született székely író élete a 20. század kortörténeti dokumentumaként is értelmezhető.”