Kántor Mihály: A hajó rejtélye

2020. március 01., 07:56
Forrás: https://kholat.com Fotó: []

Az Urál északi vidékén található Holatcsahl-hegy, egészen pontosan annak hágója a XX. század egyik legnyugtalanítóbb, máig megoldatlan rejtélyéhez szolgált helyszínül.

A szverdlovszki Uráli Műszaki Főiskola hallgatóiból és néhány végzőséből álló kilencfős turistacsoport 1959. január 25-én indult útnak Igor Gyatlov ötödéves rádiótechnikai hallgató vezetésével. Egy kimerítő, háromhetes előkészületet követően közel háromszáz kilométeres túrát tűztek ki célul, melynek teljesítése legalább tizennégy napot vett volna igénybe.

Bár a csoport tagjai tapasztalt túrázók és minősített hegymászók voltak, a hatóságok kirendeltek melléjük egy hivatásos vezetőt is Igor Zolotarjov személyében. Az így tíz főre bővült csapat egyik tagja azonban az indulást követő harmadik napon betegség miatt kénytelen volt visszafordulni. Az idegláztól szenvedő Jurij Jugyin épségben visszatért a közeli Vizsajba, és ezzel ő lett a túra egyetlen túlélője.

Gyatlov és társai a tervek szerint február 12-én érkeztek volna meg a céljukhoz, ám mivel Jurijjal azt üzenték, hogy vélhetően pár napot késni fognak, így eltűnésük miatt csak később kezdték meg a keresést. Február 19-én a rendőrség, a hadsereg, a hegyi mentők, valamint több száz önkéntes eredt a nyomukba, erőiket helikopterek és felderítő repülők is kiegészítették.

A tíz emberből hatot februárban, további négyet májusban találtak meg. Tragikus haláluk körülményei azonban komoly fejtörést okoztak. A nyomok alapján 1959. február 1-jéről 2-ára virradó éjszaka belülről kivágták a sátraikat, néhányuk a –18 fokos hőmérséklet ellenére fehérneműben távozott, volt, amelyikük lábbeli nélkül.

A tábortól nem messze legtöbbjük végzetesen kihűlt, míg másokon olyan sérüléseket találtak, melyekről kizárható, hogy ember okozta volna. A hivatalos jelentés végül megállapította, hogy „A halál oka ismeretlen; valószínűsíthetően egy mindent elsöprő külső erő miatt következett be”.

Az azóta Gyatlov-incidensként elhíresült eset oknyomozó könyvek, szórakoztató regények, dokumentum- és játékfilmek tárgyát képezte, így csak idő kérdése volt, hogy a rejtély megfejtésében rejlő izgalom mikor ölt formát egy játékban.

A lengyel IMGN.pro stúdió Kholat című kalandja pontosan azt a célt tűzte maga elé, amit a korábban napvilágot látott egyéb alkotások: egy lehetséges magyarázatot adni arra, mi történhetett a túrázókkal.

A lassú tempójú, nyomozással és felderítéssel operáló játék elsősorban az atmoszféra-teremtésben jeleskedik. A melankolikus zenével aláfestett, havas, baljós hegyvidéken való bolyongás hamar az elszigeteltség, a kiszolgáltatottság és az elveszettség érzésébe taszítja a játékost – ami a megtörtént eset fényében egyáltalán nem mondható indokolatlannak.

Ezeket a jellemzőket aztán olyan játéktechnikai megoldások is erősítik, mint például az iránymutató segédletek teljes hiánya. Ahogy a korábban bemutatott Firewatch című játék esetében, úgy barangolás közben itt is mindössze térképolvasó képességünkre és az iránytűvel való tájékozódási készségünkre hagyatkozhatunk. A Kholat nem fogja a kezünket és nem vezet bennünket egyik fontos ponttól a másikig, nekünk kell felfedeznünk minden titkát.

Ezen titkok leggyakrabban szétszórt jegyzetek, illetve naplótöredékek formájában tárulnak majd elénk, melyek közelségére szélfútta papírlapok zöreje utal. Magányunkat némileg enyhíti, hogy a feltárt nyomokat Sean Bean (A Gyűrűk Ura, Trónok harca) yorkshire-i hangjával narrálja nekünk.

Idővel kiderül, hogy nem vagyunk egyedül a hegyvidéken, és az is világos lesz, hogy a jelenlét nem egészen evilági. S bár a játékban nem kell harcolnunk, sajnos teljes biztonságban sem vagyunk. A hóban elrejtett csapdák mellett bizonyos ellenfelek közelségét is kerülgetnünk kell, mert a „szégyen a futás, de hasznos” elve csak rövid távon ültethető át a gyakorlatba, mivel hősünk hamar kifárad.

A Kholat játék sajnos pont ott fut zátonyra, ahol az eredeti Gyatlov-rejtély is: a magyarázat nem elfogadható, és ami nagyobb baj, nem is nagyon áll össze. A begyűjtött információk helyenként meglehetősen zavarosak, néha pedig szinte semmilyen kihámozható értelemmel sem bírnak.

Nem tudni, hogy ezért a játék íróját terheli-e felelősség, vagy csak a lengyel nyelvről angolra fordított szövegben veszhetett el a tartalmi mondanivaló. A töredezett narratíva okozta csalódásért azonban némileg kárpótol a felfedezés öröme, a fenyegetettség érzése és a szépen megvalósított, ám helyenként kifejezetten vészjósló környezet.

 

(Kholat. Platformok: PC, Play-Station 4, XBox One)

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. január 12-i számában.)