A legismertebb mozgóképes médium érdemesebb darabjaira szokták mondani, hogy bármelyik képkockája megállná a helyét bekeretezve a falon. Nos, a videójátékok esetében is több hasonló, míves vizuális alkotás létezik, elég, ha az Okami megelevenedett japán tusfestményeire vagy a Flowerre gondolunk, amelyben a szélben sodródó színes virágszirmokat irányítottuk. A markáns, megkapó, ám nem feltétlenül élethű képi világ a videójátékok esetében gyakorlatilag már félsikernek számít, különösen mivel a realisztikus ábrázolás egyre fokozódó igényei általában a fejlesztési költségeket is az egekbe emelik. Andreas Cuevas és Roger Mendoza, miután éveket töltöttek a világ különböző részein, hogy nagy stúdiók tripla A kategóriás játékain dolgozzanak, visszatértek Barcelonába, ahol megismerkedtek Conrad Roset grafikussal. A fiatalember életének első 29 évét szülővárosában, a spanyolországi Terrassában töltötte grafitceruzák, filctollak és vázlatfüzetek között, később Barcelonában már ecsetek, festékek, tustollak és színes ceruzák vették körül. Szenvedélye, a rajz a munkája is lett egyben. Illusztrátorként dolgozott reklámügynökségeknek, divatcégeknek, kiadóknak, műveiből kiállításokat rendeztek Madridtól Londonon át San Franciscóig. Régi vágya volt azonban, hogy alkotásait egyszer majd egy videójátékban is viszontláthassa. A három fiatalember találkozásából így született meg a Gris, közös stúdiójuk, a Nomada első és eddigi egyetlen játéka.
A cím a játék hősnőjének a neve, aki történetünk kezdetén egy omladozó szobor tenyerében ébred. Szélfútta fürtjei és bő, harangformájú kosztümének fodrozódó lebernyegei mind megvalósításukban, mind animációjukban már a főcím előtt jelzik, hogy nem egy szokványos játékkal lesz dolgunk. Gris ajkai dalra nyílnak, a szobor tenyere megreped, hősünk hangja elcsuklik, majd alázuhan egy világba, melyből hiányoznak a színek. Gazdag képzelettel és kiváló esztétikai érzékkel megálmodott világ ez, amelyet különös, ám mégis ismerős épületek, furcsa gépezetek és különleges teremtmények népesítenek be. Ez a világ azonban távolról sem statikus. Gris mozgásával életre kelt egyes pályaelemeket, miközben maga is változik és újabb képességekre tesz szert. Légies ruhájából kocka alakú súlyt formálhat, amivel masinákat hozhat működésbe, vagy a pálya geográfiáját módosíthatja, dalával virágokat nyithat, vagy épp a villanások idejére láthatóvá váló áttetsző épületeken szökellhet. Tevékenységünk hatására lassan, egyesével visszatérnek a színek a játék világába, hogy a végén egy akvarell felhőkben úszó műalkotás teljesedjen ki előttünk.
A Gris stílusát tekintve platformer játék, ami az egyetemes videójáték-történelem egyik legrégibb, ám máig nagyon népszerű műfajának számít. Ezek a legtöbbször oldalnézeti perspektívából ábrázolt kalandok jórészt az ügyességünket teszik próbára, midőn hősünket különböző, egymástól szakadékokkal elválasztott felületek között kell navigáljuk. Az esetek legtöbbjében kikerülendő vagy elpusztítandó ellenségek, valamint a szakadékba zuhanás kockázata nehezíti a dolgunkat. A Gris azonban a műfaj e két sarokpontját egy elegáns metszéssel kihagyja, mi több, pályafelépítésében sem ragaszkodik a klasszikus balról jobbra haladáshoz. Mivel hősünknek nincsenek ellenségei, és a zuhanás sem jár halállal, ez nem jelenti azt, hogy ne lennének izgalmak. A fesztelen, könnyed játékmenetet itt-ott logikai feladványok színesítik, melyek amellett, hogy megoldásaikban elmések, vizuálisan is bravúrosak.
Aki fogékony a mögöttes üzenetekre, szintén felfedezhet érdekes motívumokat. Gris elvesztett hangjából fakadó félelme rendre fekete madarak formájában ölt formát, mely hol sok apró szárnyas figurából, hol csak egy-egy hatalmas madárból áll. Kísérik, akadályozzák, terelgetik, akárcsak a szél, a madarak fogadatlan szövetségese. Idővel azonban megtanuljuk, hogyan vessük meg a lábunkat ellene, mi több, később a ruhánk segítségével szállhatunk is a szelek szárnyán. A Gris így és ilyen módon próbál meg mesélni arról, hogy a bennünk lévő félelmek keltette akadályokat hogyan formáljuk át erősségeinkké.
(Gris. Platformok: PC, Mac, Play-Station 4, iOS)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. január 25-i számában.)
