Félelem és rejtély ködébe burkolóznak azok a legendák, amelyek szájról szájra terjedtek a múlt babonás tengerészeinek körében. Kísértethajók, elátkozott kincsek, tengeri szörnyek és megszállott kapitányok mind-mind visszatérő szereplői ezeknek a kétes hitelt érdemlő történeteknek, amelyek gyakran a hosszú hónapokra összezárt, a világtól elszakadt legénység képzeletéből pattantak ki. A vitorlások korában, a tartós elszigeteltség miatt eseménynek számított a hajók találkozása a nyílt tengeren. Ezen kivételes alkalmakkor, ha az időjárás vagy a diplomáciai helyzet lehetővé tette, akkor sorstársként üdvözölték egymást. Híreket cseréltek, kiegészítették egymás víz- és élemiszerkészleteit, és ami a legfontosabb volt: hírt adhattak magukról. Hajókról, melyek soha sem érkeztek meg rendeltetési helyükre, olykor így jutott el az utolsó híradás az otthon maradottakhoz. Nagyobb fejtörést okoztak azonban azok a hajók, melyek idővel megkerültek, ám legénységük meghalt vagy eltűnt. A lehetséges magyarázatok ritkán jutottak túl a spekuláción, és egyértelmű bizonyítékok híján a teóriák gyakran vezettek kísértethistóriák születéséhez. Lucas Pope Return of the Obra Dinn című játékában pontosan az a feladatunk, hogy eloszlassuk a babonát és racionális magyarázatot találjunk a címbeli hajó esetére.
Lucas Pope neve nem ismeretlen a független játékok kedvelőinek körében. Korábbi műve, a Papers, Please szintén megkapó koncepcióra épül. Ebben egy fiktív kelet-európai ország bevándorlási tisztjének szerepében kell helytállnunk. Feladatunk pedig az, hogy minden egyes bevándorló papírjait és csatolt dokumentumait szigorúan ellenőrizzük, ezt követően pedig kérelmeiket elfogadjuk vagy elutasítsuk. Dolgunkat nehezítik a hamisított papírok, a törvénysértők, de lépést kell tartanunk a kormányunk bevándorlás politikájában beállt jogszabályi változásokkal is. A Papers, Please számos díjat és jelölést tudhatott magáénak, így mindenki fokozott érdeklődéssel várta Lucas következő játékát.
A Return of the Obra Dinn az egyik leghírhedtebb tengeri rejtély, a Mary Celeste legendájából merítve kalauzol vissza bennünket 1807-be. Hősünk egy londoni kárbecslő ügynök, akit egy nap megbíznak az Obra Dinn nevű vitorlás bevizsgálásával. A Kelet-indiai Társaság hajója négy évvel ezelőtt tűnt el, amikor készült megkerülni a Jóreménység fokot, nemrég azonban felbukkant a tengeren sodródva. A társaság szeretné kideríteni, mi lett a hajó hatvan főnyi utasának, illetve legénységének sorsa, amelynek egy része holtan fekszik a fedélzeten, a másik részének pedig nyoma veszett. Akit lehet, azonosítanunk kell, majd megállapítanunk, hol és miképpen érte utol a végzete, ha pedig meggyilkolták, ki volt a tettes. Munkánk során két eszköz áll majd a rendelkezésünkre: a hajó utasait, illetve szállítmányát nyilvántartó könyv és egy elátkozott zsebóra. Utóbbi különleges képessége, hogy egy holttest közelében felpattintva megmutatja az illető halálának pillanatát. Ilyenkor egy statikus jelenetbe kerülünk, ahol a szereplők a pillanatba dermedve állnak a halál bekövetkeztekor. Ezt a virtuális diorámát szabadon körbejárva, minden részletében alaposan megvizsgálhatjuk – és nemcsak közvetlenül az adott jelenethez kapcsolódó nyomok után kutatva. Bár zsebóránk nagyon nagy segítség, a hajó rejtélyének csupán egy részét segít megoldani. Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy a játék tíz fejezete nem lineárisan követi egymást. Ezzel az amúgy is szövevényes, szorosan összefüggő logikai rejtvényháló egy újabb csavart kap.
A Return of Obra Dinn vizuális megjelenítése a minimalizmus magasiskolája. Monokróm 3D grafikája nemcsak informatikai múltidézés, de művészi koncepció is egyben. Azt a benyomást kelti a nézőben, mintha a kor egy kriminológiai grafikusa igyekezne képekben rekonstruálni a hajón történt eseményeket. Fontos rámutatni, hogy a játékot Lucas Pope egymaga írta, programozta és még a muzsikáját is ő komponálta. Igazi szerzői alkotás tehát, amelyet végigjátszhatunk alapos detektívként, külön papírra jegyzetelve, gondosan kikövetkeztetve a részleteket, de akár hátradőlve is, kényelmesen, a rejtvények nagy részét csak megtippelve. A kihívás mindkét esetben jelentős, de egyikben sem megoldhatatlan.
(Return of the Obra Dinn. Platformok: PC, Mac, PlayStation 4, Xbox One, Nintendo Switch.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. február 15-i számában.)
Miért más a videójáték befogadása, mint a filmé? Előbbinél leomlik a negyedik fal, a befogadó egyszerre lesz előadó és készítő is. A játékos idézi elő a történetet pusztán azzal a ténnyel, hogy játszik. Amennyiben pedig a játék többféle befejezéssel operál, amik a játékos viselkedése, hozzáállása alapján jönnek létre, akkor pedig ténylegesen befolyásolja is a történteket. Remek példa az illusztrációra használt Witcher III: The Wild Hunt című játék is. Itt a történet bizonyos pontjain hozott döntések befolyásolják egy-egy karakter sorsát, ami így a végkifejletre is hatással van.
Szilveszter éjszakáján járunk, Clawville bűnös metropoliszának monokróm betonrengetegében. Hősünk, Santino „Sonny” Featherland, a vörös – esetünkben középszürke – kakas, a rendőrség ragadozási osztályának nyomozója. Belső monológjaiból kiderül, hogy már csak néhány napja van hátra a nyugdíjig, ám fásult közönye mögül önsajnálat, mi több önutálat is kiolvasható. Magánélete évekkel ezelőtt gajra ment, midőn csinos papagáj felesége, Molly a lányukkal együtt elhagyta őt. Szakmai renoméja sincs a csúcson, s bár egykori társával, Marty MacChickennel annak idején valóságos sztárzsaruk voltak, egy végzetes
A közel négy éven keresztül készített 1979 Revolution: Black Friday munkálatait a szokásos fejlesztési tevékenységek mellett szerteágazó kutatómunka is megelőzte. A játék rendezője, Navid Khonsari kisfiú volt még a forradalom idején, ám visszatekintve izgalmas témának találta a forradalom kaotikus közegét és annak egymással gyakran ütköző mozgató erőit. Izgatta a kérdés, hogy mit tenne ő vagy bárki más, aki belecsöppen Teheránnak azokba a turbulens napjaiba – hogyan navigálnának az ambivalens szereplők, illetve szituációk egymást követő sorában.
1984-ben járunk az angliai Shropshire egy fiktív, ám annál elvarázsoltabb völgyében, Yaughtonban. A hasonló nevű falucska melletti hatalmas obszervatórium bezárt kapuja előtt kezdünk, és mint játékosok nem tudjuk magunkról, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen. Hamar világossá válik, hogy nincs senki a környezetünkben, akitől ezt megkérdezhetnénk, ugyanis a vidék teljesen elhagyatott.
A játék tehát egy alternatív Bosszúállók univerzumba kalauzol bennünket, ahol Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Thor és Hulk mind szeretett és ünnepelt hősök. A történetet azonban mégsem velük kezdjük. Főszereplőnk ugyanis egy pakisztáni származású amerikai tinédzser lány, Kamala Khan, aki a Bosszúállók odaadó rajongója.
A játék története szerint a nem túl távoli jövőben a mindenható Orochi vállalat olyan jeleket észlelt a Marsról, melyeket a cég szakértői értelmes élet nyomaként azonosítottak. A társaság úgy ítélte meg, hogy az információ túlságosan kényes ahhoz, hogy a közönség elé tárják, így titkos küldetésbe kezdtek. Minimális személyzettel létrehozták a Marson az Invictus állomást, amelynek dolgozói hivatalosan a cég antarktiszi kutatóállomásán teljesítenek szolgálatot, valójában azonban a bolygót kutatják.
A Crusader Kings III a középkor egy nagyobb szeletét öleli fel, Hódító Vilmos 1066. december 25-i megkoronázásától kezdve egészen 1452. december 30-ig, azaz öt hónappal Konstantinápoly ostroma előtt ér véget. A köztes majdnem négyszáz évben nem annyira a konkrétan kijelölt célokért vagy egy-egy ellenfél legyőzéséért kell küzdenünk: az igazi ellenségünk a múló idő, erőfeszítésünk pedig, hogy mit hagyunk hátra magunk után.
Történetünk hőse Stella, a vidám és jókedvű révészlány, aki a nyugalomba vonuló Kharóntól megörökli annak munkáját. Feladata tehát az lesz, hogy felkutassa és segítse az elhunytak szellemeit átkelni a túlvilágra. Ezt persze nem a Sztüx folyó sötét vizén ringó ladikkal kell elképzelni, Stellának egy nagy, modulárisan bővíthető hajója van, melyet a fedélzetére fogadott szellemek igényei szerint tud átépíteni.
Ismét egy ismeretlen személyazonosságú illető számítógépének a képernyőjén kezdünk. Van itt játszható Pasziánsz program, Lomtár a fájloknak, szerkeszthető Jegyzettömb, valamint különféle dokumentumok és fotók, melyekből valamiféle képet alkothatunk a felhasználóról, akinek a bőrébe kerültünk. Az illető egy nő, akinek bizony valamiféle célja is van, midőn négy különböző ember privát beszélgetéseihez fér hozzá.