Kántor Mihály: Vörhenyes vadnyugati alkonyat

2020. március 01., 08:00
Forrás: https://xbox.com Fotó: []

Azt mondják, senki sem születik bűnözőnek, mindössze a körülmények teszik azzá. Így volt ezzel Arthur Morgan is, aki bűnöző apja mellett maga sem látott mást, mint lopást és rablást. Persze Lyle Morgan választott foglalkozása ellenére még lehetett volna jó apa, de sajnos távolról sem volt az. Korai halála után a fiatal Arthur egy másik férfiban találta meg azt az apafigurát, akire felnézhetett: a rettegett Van der Linde banda vezetőjében, Dutchban. A civilizáció és a törvények béklyójából kiszakított szabad élet utáni vágy álmában mindketten osztoztak. Arthur később a saját bőrén tanulta meg, hogy a szabadság bizony magányos dolog. Fiatalkori szerelmétől a lány szülei elszakították, mert nem nézték jó szemmel a foglalkozását, később pedig egy pincérnővel hozta össze a sors, aki szült neki egy fiút. Sajnos a férfi nem volt ott, hogy megvédje őket, amikor rablók mindössze tíz dollárért megölték a szeretteit. Az elvesztésük felett érzett fájdalom nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Arthur végül olyan rablóvá vált, aki nem kegyetlenkedik a védtelenekkel és az elesettekkel, ám ugyanakkor kíméletlen az ellenségeivel.

Nagyjából így tudnánk lefesteni a Rockstar Games idei nagy dobásának, a Red Dead Redemption 2-nek a főhősét. A romantikus vadnyugat végnapjaiba helyezett történet több szálon kötődik a nyolc évvel ezelőtti első részhez, ám mivel annak előzményeként funkcionál, ráadásul egy teljesen új főszereplőt mozgat, így minden előzetes ismeret nélkül is megállja a helyét. Kalandunk egy balul sikerült folyami rablással indul, amely után Arthurnak, Dutchnak és bandájuknak menekülnie kell a nyomukba szegődő fejvadászok illetve szövetségi ügynökök hada elől. A helyzetet nehezíti, hogy idővel ellentétek ütik fel a fejüket a bandatagok között, és Arthurnak döntenie kell, hogy hű marad az őt felnevelő társaihoz, vagy inkább a saját elveit követi.

A fejlesztők igyekeztek minden szempontból túlszárnyalni a korábbi részt és ez többnyire sikerült is nekik. Arthur Morgan története nagyívű és grandiózus, szól barátságról, szerelemről, mohóságról és árulásról. A sztori köré épített nyílt, szabadon bejárható világ mérete impozáns, kidolgozása pedig elképesztően részletgazdag. Geográfiájában az amerikai vadnyugat egy színes, de fiktív szelete tárul elénk, melyben a készítők változatos vidékeket és településeket ollóztak össze. Találunk itt a louisianai mocsarakat idéző bayou-t, az Appalache-hegyvidékre emlékeztető erdőborította hegyoldalakat, a Sziklás-hegység hófödte gerinceit, Texas homokos, kiégett fűcsomokkal tűzdelt síkságait. A tájat koszos porfészkek, iparosodott nagyvárosok, eldugott indián táborok és széles farmok pettyezik. A tekintélyes méretű világban az utazgatást leggyakrabban lóháton vagy postakocsin utazva oldhatjuk meg. A kijelölt vasútállomásokon akár vonatra is szállhatunk, melynek vágányai keresztbe-kasul szelik a térképet. Törvényenkívüliként lehetőségünk adódik arra is, hogy elfoglaljuk a gőzmozdonyt és kedvünkre garázdálkodjunk a vasparipával. Akik kevésbé sietnek és inkább a tájban gyönyörködnének, kereshetnek maguknak elköthető csónakokat. Ha már ráuntunk az utazgatásra és a történet fő csapását is inkább elkerülnénk, akkor olyan szabadon választott kedvteléseknek hódolhatunk, mint a vadászat, a horgászat, a póker, a dominó vagy a blackjack.

Különösen érdekes játékkészítői döntésnek mondható Arthur Morgan formában tartása és az ehhez felépített rendszer. Hősünknek ugyanis idővel megnő a haja, borostájából pedig szakáll serken. Ezek nyírását magunk is elvégezhetjük a táborunkban, vagy kérhetünk professzionális ellátást valamelyik borbélyszalonban. Emellett Arthur gyakran megéhezik, ám a bendőjét is csak csínján tömjük, mert különben látványosan elhízik. Visszafogottabb, szelektív táplálkozással (például gyümölcsök fogyasztásával) megszabadulhatunk a súlyfeleslegtől, rendszeres futással pedig általános állóképességünket növelhetjük. Hátasunk szintén igényli a törődést, ám ne szeressük meg túlságosan, mert kalandjaink során a jószágok halandósága igen magas lesz. Az már tényleg csak mellékes, hogy a fegyvereinket is tisztogatni és javítgatni kell, különben a hatékonyságuk látja kárát. Ezeknek a hétköznapi tevékenységeknek az elmulasztása szerencsére nem végzetes, mellőzésükkel mindössze csak nehezebbé tesszük a saját dolgunkat.

Mint az a fenti megoldásokból sejthető, a Red Dead Redemption 2 nem biztos, hogy mindenki szívéhez utat talál. A rendszer összetettségének a megtanulása és a világ méretének a befogadása követel némi türelmet és elhivatottságot – valamint nem utolsó sorban rengeteg időt. Szinte képtelenség gyorsan végigrohanni a fő sztorin, felépítése folytán a játék lépten-nyomon mellékutakra visz, vagy épp csak azokra csábít. Aki ezeknek enged, számítson rá, hogy nyom nélkül elveszhet a vadnyugati élményben. Ennél kevesebbet pedig nem várhatunk a 2018-as év egyik legnagyszerűbb játékától, melyre még sokáig viszonyítási pontként tekinthetünk majd vissza.

 

(Red Dead Redemption 2. Platformok: PlayStation 4, XBox One)

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. január 5-i számában.)