Oláh Norbert: Tűzfal – a Keleti pályaudvarnál (vászon, filctoll, 100 × 150 cm, 2018)
Senki sem tudta, hol tűnt fel először.
Egyesek szerint valahol az M5-ös bevezetője fölött jelenhetett meg, ahogy ráérősen szállva szemlélte az alant lévőket, mások a Soroksári út fölött vélték látni. Megint mások később úgy emlékeztek, a Duna fölött érte el délről a várost.
A fázós reggelen a hideg szélben a városlakók borúsan húzták magukon össze a kabátot, nem sokan törődtek a magasan fölöttük repkedő vidám kis lénnyel. Egy ferencvárosi társasház erkélyén épp, mikor fölé ért, egy idős asszony lemondóan jegyezte meg, a virágokat még mindig nem lehet kint hagyni éjszakára.
Abban egyetértés volt, hogy kilenc óra körül a kis lény már a Népliget pályaudvar tetejéről lógatta a lábát a városra. Kandin nézte a Hungária körút forgatagát, a villamosra várókat, ahogy a telefonjukat nyomkodva várják a járművet, vagy a szemben lévő irodaház előtt fázósan topogva dohányzókat.
A változást apránként lehetett csak érzékelni, egy idő után melegebb szelek kezdtek fújni dél felől, és a felhők is oszlani kezdtek. A lény mosolyogva szállt tovább, most már az Üllői úton haladt befelé.
Amerre járt, az utcák napsütéssel teltek meg, és egyre hangosabb lett a zsongás az iskolaudvarokon. A járókelők eleinte csak óvatos lelkesedéssel tekingettek az ég felé, és gombolták ki magukon a kabátjaikat.
Délre már egészen megéhezett a teremtmény, egy belvárosi társasház tetején a háztetőket és a város látképét nézegetve azon lamentált, hogy vajon most mit enne szívesen. Végül úgy döntött, elég lesz egy gyros, amit kézben is elvihet és eleszegethet.
„Hagyma, csípős, mehet minden?” – ébresztette fel az álmodozásából az eladó a körúton, mert sorbanállás közben gondolatai elkalandoztak. „Itt fogyasztja vagy elviszi?” – kapta a következő kérdést a válasz után, majd az étellel a kirakatokat nézegetve a Károlyi-kert felé vette az irányt.
Egy padra letelepedve hosszasan nézte a fokozatosan melegedő kellemes időben az unokáikra vigyázó időseket, az ágyásokban jókedvűen nyíló virágokat, a laptopjaikkal üldögélő egyetemistákat, közben hallgatta a fákon csivitelő madarak hangját.
Hirtelen nyilallt belé a gondolat, hogy neki még dolga van, nem időzhet hosszasan a parkban. Ezért a házak közötti tűzfalak mentén újra a magasba emelkedett, és kis idő múlva már az Olimpia park fölött szállt, lenn a kosárlabdázók pólóra vetkőzve pattogtatták a labdát.
Innen a Váci út felé repült, és látta, ahogy az építkezéseken dolgozó munkások a délutáni napsütésben erősen törölgetik homlokukat. Az irodákból a munkaidő végeztével hazafelé igyekvők karjukon vitték a reggel még felvett kabátjaikat, és késő délután megteltek a belvárosi kocsmák teraszai is nyüzsgéssel.
Ő ekkor már Zugló fölött szállt, ahol egy a lépcsőházból rövid szoknyában kilépő lánynak hosszasan utánanéztek a mellette elbiciklizők. Ennek persze kis híján rossz vége lett, mert nem sok hiányzott, hogy egy nagyobb baráti társaságot elsodorjanak, akik a napsugarakat élvezve ráérősen sétáltak az utcán.
A teremtmény később Budán is feltűnt. Legalábbis a BAH-csomópontnál az egyik araszoló autóban ülő kisgyerek később azt mesélte az édesanyjának, hogy őt látta az égen szállni.
Később pedig egy a kutyáját sétáltató idős úr megesküdött volna arra, hogy a Szilágyi Erzsébet fasoron vette észre a városból kifele repülni.
Az bizonyos, hogy a melengető szellők ekkor már a budaiakat is elérték.
A lény végül valahol a Bécsi út fölött hagyhatta el kora este Budapestet, és tűnt el a városiak szeme elől.
Épp ezek voltak azok a percek, amikor valaki a beköszöntött jó időben ledobta a pokrócát a Margitszigeten a fűre, és a kellemes esti levegőn leheveredett a földön szétterített fekhelyére.
A lábait keresztbe vetve a kezét a feje alatt átkulcsolva jólesően felsóhajtott: „Végre itt a nyár!”
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat
Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
