Mayer Hella: Rejtőzők II. (olaj, vászon, 58 × 58 cm, 2018)
Éva korán kelt. Megfőzte a kávét. Elkészítette férjének a rántottát sok szalonnával, ahogy szereti. Kedvében akart járni. Mióta megszűnt a férfi munkahelye, Gábor nem találta helyét a világban. Az elsők között bocsátották el, amikor elkezdődött a vírus következtében kialakult válság.
Feleslegesnek érezte magát. Addigi élete összeomlott. Nehezen fogadta el, hogy felesége lett a kenyérkereső a családban. A gyerekek születése óta Évának nem volt munkahelye. Gábor büszkén hangoztatta, hogy náluk klasszikus családmodell van, a férfi keresi a pénzt, s eltartja a családját.
Amikor elmondta feleségének, hogy elbocsátották, Éva nem esett kétségbe. Elővette jó öreg Singer varrógépét.
– Minden rendben lesz – ölelte át férjét. – Amíg ez a helyzet tart, újra varrok.
Hamar híre ment a városban a Varrókuckónak. Éva szépen, gyorsan dolgozott.
Gábor azonban nem tudott megbarátkozni a helyzettel. A karantén fokozta szorongását. Sosem tudta elviselni a bezártságot, a másokhoz való állandó alkalmazkodást.
Az asszony elővette a krumplit, gyors mozdulatokkal meghámozta, ügyelve arra, hogy minél kevesebb menjen kárba. Be kell osztaniuk a pénzt, ki tudja, mit hoz a holnap. A piruló hagyma illata betöltötte a lakást.
– Megint paprikás krumplit főzöl? – morgott Gábor, ahogy előbukkant a szobából. – A héten már másodszor. Múlt héten is ezt ettük. Már a szagát sem bírom.
– Csak krumpli van itthon. Valamit enni kell – válaszolta csendesen Éva. – A gyerekek szeretik. Készítettem reggelit. A kedvenced.
A pofon olyan hirtelen érte, hogy Éva nekiesett a falnak.
– Folyton ezt hallom – ordította a férfi –, hogy nincs semmink! Szegények vagyunk! Mintha én tehetnék arról, hogy nincs munkám! – Egészen közel hajolt Évához, kezébe fogta az asszony vállát és rázta, mint a pelyhet. – Boldog vagy, hogy megalázol? Te tartasz el engem! Igen! Ezt akarod hallani? Tessék. Kimondtam.
– Sosem mondtam ilyet – susogta Éva. – Soha. Ne kiabálj, kérlek, felébrednek a gyerekek.
– Az én lakásom! Akkor kiabálok, amikor akarok!
Még egyszer megrázta Évát, majd az ajtót feltépve elrohant.
Éva letörölte arcáról a vért.
A történtek már szinte a mindennapok részévé váltak. Gábor eleinte csak kiabált, később ütött is. Hol pofon csattant, hol hajánál fogva ráncigálta, hol módszeresen verte a feleségét. Aztán elment otthonról. Amikor este visszatért, mindig bocsánatot kért, virágot hozott, udvarolt. Pár nap nyugalomban telt. Ilyenkor Éva reménykedett, hogy minden rendben lesz. Gábor talál munkát, s élhetnek tovább boldogan.
Sajnos nem így történt. A férfi egyre többször nyúlt a pohár után, ami kilátástalanná tette a helyzetet.
Kattogott a varrógép, a gyerekek tanultak. Természetessé vált számukra az otthoni iskola. Délelőttönként elvégezték a feladatokat, részt vettek az internetes órákon. A karantén megtanította a lányokat az önállóságra, be tudták osztani az idejüket, s ahogy teltek a hetek, lassan jutott idejük mindenre.
Megszokták azt is, hogy Éva reggeltől estig varr, s lakásuk műhellyé alakult. A kisszoba volt a próbafülke. Esténként, mikor már senki nem jött, a lányok befészkelték magukat az anyagok közé, s hercegnőnek képzelték magukat.
– Akár boldogok is lehetnénk – sóhajtott Éva.
Gábor késő délután érkezett haza. Süteményt hozott a gyerekeknek, Évának virágot. Mintha visszatért volna az életkedve.
Éva újra reménykedett. Talán ma este minden jól alakul.
Gábor nézte, ahogy felesége fésüli hosszú, selymes haját. Mögé állt, átölelte.
– Gyönyörű vagy – nevetett rá a tükörben. Az asszony hálásan elmosolyodott.
A férfi hirtelen maga felé fordította Évát. Ütötte, ahol érte.
– Szajha! – sziszegte. – Kinek akarsz tetszeni? Egész nap idegenek járnak ide, ne hidd, hogy nem tudom, mit művelsz!
Éva nem védekezett, úgyis hiába. Összeszorította a fogát, nehogy felkiáltson a fájdalomtól, mert felébrednek a gyerekek. Mozdulatlan maradt akkor is, amikor már nem záporoztak az ütések.
Gábor horkolása térítette magához. Felkeltette a lányokat.
A kis kék autó belefúrta orrát az éjszaka sötétjébe.
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat
Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
