home office napló
2020. márc. 11.
Éjfél után pár perccel. Optimista vagyok, sok feladatot szeretnék megoldani a következő hónapokban. Nemrég megírtam a Szanka-interjút az Artisztikumnak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a koronavírus-ügyet világjárvánnyá nyilvánította.
Márc. 12.
Elküldtem a Szanka-interjút az Artisztikumnak, B. Erzsébet visszaírt, hogy rövidesen hosszabban is válaszol.
Márc. 13.
Tegnap sikeresen megvolt a könyvbemutatóm, ami miatt napokon át rengeteget izgultam. Ma sokan gratuláltak a Facebookon. Most már nagyon várom B. Erzsébet válaszát a Szanka-interjúhoz.
Márc. 14.
Még tegnap is jöttek gratulációk.
Megjelent a Szanka-interjúm. Küldtem köszönőlevelet B. Erzsébetnek.
Márc. 15.
Három apró előrehaladás. Kováccsal megbeszéltük, hogy jövő hétfőn megyek anyagot felvenni az eredményeik és terveik kapcsán. Igaz, a lapzártát így lekésem, de majd írok Sz. Szilviának: később küldöm az anyagot.
A Hexameter Központtól megkaptam a válaszokat a verstanulmányom kérdéseire. Ugyanonnan elküldtek három lehetséges témát az Artisztikumban való megjelentetésre. Az egyik témával kapcsolatban írtam is engedélykérő levelet a főszerkesztőnek.
Márc. 16.
Január másodikán írta B. Erzsébet, hogy nemsokára válaszolni fog a Varró-interjúra, és azóta sem válaszolt.
Hosszú gyötrődés után felhívtam – egy életem, egy halálom –, és azt mondta, most nem ér rá, de a jövő héten válaszolni fog. A legrosszabb, a nem megjelenés és a nem foglalkoztatásom tehát nem következett be.
Márc. 17.
Kinyomtattam a Hapax legomenom anyagot, és javítva beírtam a gépbe. Ezt az anyagot egybe kell írni a korábbi, Pindaroszi-félével s azzal, amit Kovács fog mondani, illetve a novellaüggyel. Minderre a jövő héten kerül sor, miután hétfőn jártam Kovácsnál.
Márc. 18.
Ma B. Erzsébet megírta, hogy érdekes a Láng-féle interjú, és a május-júniusi számban fog megjelenni. Erről értesítettem Lángot, aki visszajelzett, jó lesz ez akkor is. B. Erzsébet még azt is írta: elolvasta a könyvem előszavát, amit Takács írt, nagyon jónak tartja. Írt Fehér Zs., ha beleegyezem, felrakja a Facebookra az Artisztikum címoldalát és a vele az Artisztikumba készült interjúm bevezetőjét, Erre írtam, hogy rakja fel. Fel is rakta, ezt megírtam B. E.-nek, aki erre azt írta, hogy az ő nevében is köszönjem meg Fehérnek a megosztást.
Márc. 19.
Ma Kovácsnál felvettem az elmúlt évről és a mostaniról szóló anyagot, és kiegészíttettem vele a már rég nálam levő Feketevíz-láz anyagot. Otthon mindkettőt megírtam és elküldtem neki (a vízlázasat Barta Elemérnek is).
Este: az Artisztikum hapax legomenon anyagot korrektúrázni, továbbítani Kovácsnak.
Márc. 20.
Ma megírtam és elküldtem két egyoldalas anyagot az Artisztikumnak, miután Kovács javítva visszaküldte őket. Képeket is küldtem, Mammutmaillel.
Márc. 21.
B. Erzsébet visszaüzent, hogy köszöni a korrektúrát, és javítja.
Márc. 22.
Ma van az 55. születésnapon. Kicsivel több mint tíz jókívánságot kaptam a Facebookon.
Márc. 23.
Nyuszikával elvittük a postára az Írók Boltjának szánt öt könyvet.
Márc. 24.
Tegnap felvettem egy Artisztikum-anyagot, félig-meddig, Kovács nyilatkozott, de még a főiskolát és Feketét is meg kell keresnem.
Márc. 25.
Most van de. fél 12, ezt csak azért írom, hogy lássam, továbbra is balra zár-e a számítógépem. Egyik sort írom a másik után, hogy kiderüljön. Most mindjárt ki fog derülni, jó-e a gépem vagy sem. Eddig úgy néz ki: jó. Hurrá! Küldött e-mailt az Új Könyvek, adjam meg a bankszámlaszámomat, mert megérkeztek a könyveim, és fizetnének. Megadtam, és nemsokára pittyegett is a telefonom, hogy megjött a 10 600 forint.
Küldtem három kisprózát az Artisztikumnak, melyeket már régen elküldtem a Légvárnak, de válasz nem érkezett.
Tegnap elhatároztam, az A kapu-ból, és A közelítő ház-ból csinálok két kisregényt, egy kötetben. Nyuszika is áldását adta rá. Tegnap levelet írtam Z.-nek, dolgozna-e ezzel, igenlő választ adott, ma megírtam neki, hétvégén hozza el A közelítő ház nála levő, kinyomtatott anyagát, visszaírt: hozni fogja.
Márc. 26.
Voltam az SZTK-ban, új időpontot kérni a hasi ultrahang- és pajzsmirigyvizsgálathoz, mert tegnap kellett volna mennem. És a szemészetre is kértem időpontot.
Márc. 27.
SZTK-ban, Nyuszikával.
Kovács megküldte a kijavított cikket, de még Feketének is bele kell javítania, ő hétfőn küldi.
Megnéztem a nagyáruház hírlaposztályán az Artisztikumban megjelent cikkemet, ott volt a nevem, ez a lényeg.
Márc. 28.
Kovács visszaküldte a javított hapax legomenon-anyagot, fel kellett hívnom Feketét, hogy egészítse ki.
Márc. 29.
Ma felhívtam az Esztétikai Intézetet, mert láttam az interneten egy cikket: sikeresen működik a hibaeltávolító rendszer, és a sajtószóvivő, Nagy Gabriella megígérte, az elküldött kérdéseimre küld egy írásos anyagot. Az Artisztikum-főszerkesztő visszaírt, kell az anyag.
Márc. 30.
Reggel felvettem Kováccsal a versformákcikk kiegészítését.
Márc. 31.
Átvezettem Fekete javításait, és elküldtem a Pars-nak a cikket reggel. Nemrég indult, jó lenne, ha közölnének.
Nem jól vagyok.
Ápr. 1.
Tegnapelőtt rájöttem, veszélyes egy szövegrész Fehér-interjúban. Írtam levelet Balogh Zsuzsannának és B. Erzsébetnek, hogy a szövegrészt vegyék ki az internetre felkerülő, illetve már felkerült változatból, és tegnap visszaírtak: rendben.
Tegnap nem jól voltam, emiatt veszekedés is volt Nyuszikával, ma jobban vagyok.
Most 4 db, 1-1 oldalas anyagom van az Artisztikumnál, a főszerk. megírta, jönni fognak.
Ápr. 2.
Most délelőtt 11 van. Reggel örömteli dolgok történtek. Írt e-mailt Szabó Mária, a g.-i Írás szerkesztője, hogy lehoznák két kisprózámat, csak a másodikban kell némi változtatás. Írt a Pars is, válaszul tegnap küldött levelemre: kell az anyag. Írt továbbá az Artisztikumtól a titkárnő is, hogy e-mailen küldi a honorral kapcsolatos nyomtatványokat, és kérdezte, tudok-e számlát adni. Felhívtam H. Ildikót az adópapírok kapcsán, és mondta, a jövő héten jön Szegedre, s intézi. És végül: megrendeltem az interneten Kapáss három könyvét.
Du. 1 óra. Pénteken 11-kor indulok Kecskemétre busszal (maszk, kesztyű), Barna Miklóssal interjút felvenni a fiatal költők helyzetéről. (E témát tegnap láttam az interneten, és írtam az Artisztikumnak, hogy megírhatnám-e. Igent mondtak.)
A Pars-tól írtak, elküldték az adóval kapcsolatos, újabb papírokat, és megírták, hogy 20-20 ezer Ft honorom lesz két anyaggal kapcsolatban.
Ápr. 3.
Postára adtam 30 db-ot az új könyvemből, Knopp Évának, a könyvtár beszerzőjének. Jövő hét első napjaiban felhívom, hogy mi lett a küldött korábbi könyveimmel.
Ápr. 4.
Felhívtam Knopp Évát, s mondta, a postától ma kaptak értesítést, hogy lerakták a könyveket a postafiókjukban. Kérdeztem, mit lehet tudni a régebben küldött könyveimről, azt mondta, jó helyen vannak azok is.
Ma felhívtam a Szövetséget, hogy kinek küldhetek az új könyvemből, mondták, hogy H. Erzsébetnek, a könyvtárosnak.
Kaptam értesítést az antikvarium.hu-ról, hogy megérkeztek Kapáss könyvei a Gogol utcai átvevőhelyre, elmegyek értük.
Ápr. 5.
Elküldtem az Artisztikumnak egy anyagot.
Fel akartam hívni Antal Gábort a d.-i egyetemen, hogy van-e olyan kutatása, amiről lehetne írni, nem volt, átadta a telefont K. Krisztiánnak, így tőle kérdeztem meg. (Az Artisztikum e havi számában jelent meg az az anyag, amit vele készítettem, még fél évvel ezelőtt.) Elég foghegyről válaszolgatott, talán nem tetszett neki a megjelent írás? Este Kapáss könyveit olvastam, én is szerepelek bennük. Még szép.
Ápr. 6.
Takács Mária az Otthontól visszaküldte javításra a január végén küldött kisprózákat, a háromból kettőt közölni akar, a másodikban voltak javítanivalók. Kijavítva elküldtem neki, megírva, hogy ha további javítások szükségesek, nyugodtan tegye meg. A 3. számban jelenik meg az anyag (nem tudom, mikor jön ki a 3. szám). Visszajelzett, köszöni a gyors és hatékony javítást; megjelenés előtt még egyszer elküldi. Egyszersmind rövid életrajzot kér és egy fotót magamról. Elküldtem neki az önéletrajzom és a Bellányi Timi készítette fotót.
Tegnap írtam az Artisztikum-főszerknek levelet, kérdezve, hogy írhatnék-e a kortárs novellaírásról, ma válaszolt a szerkesztőségi titkár, egy 2 oldalas anyagot várnának. (Pedig csak 1 oldalasra számítottam.)
Ápr. 7.
Félig megírtam a tárcaanyagot, és elküldtem Wégh Zsoltnak, akinek az adatait belevettem a cikkbe, most várom a válaszát.
Ápr. 8.
Wéghnél van a tárcaanyag, nagyon várom. Reggel volt itt Bátori R., felrakta a Wikipédiára az új könyvem, az Emlékvizeken címét, megjelenés helyét, idejét, ISBN-számát, és beírta a Szabadság, reggeli fényben-nek a megjelenési idejét is.
Megkaptam az anyagot Wéghtől, elküldtem Harkainak is, jóváhagyta. Most elküldtem Detteinek, remélem, nem fogja leállítani a cikket.
Ápr. 9.
Reggel megkaptam Detteitől a kiegészített anyagot, elküldtem az Artisztikumnak, küldtem hozzá képeket, és felhívtam a szerk. titkárt, hogy a képaláírások és az alcímek még nincsenek benne az anyagban, ezeket utólag pótoltam.
Írt Mlinár Eleonóra, akitől korábban képeket kértem egy cikkhez: megvásárolta az Artisztikumot, látta a képeket, és köszöni a megjelenést.
Ápr. 10.
Pesti szerkesztőségi találkozó az Artisztikumnál. Mindenki maszkban-kesztyűben. Megalázottnak érzem magam, valami kis jót vártam, hogy elismerik a tevékenységemet, de semmi. Mintha ott sem lettem volna.
Ápr. 11.
Lehet, hogy megjelenik az új könyvem, ha Isten és a koronavírus is úgy akarja. Már előrehaladott tárgyalásokat folytatok a kiadóval, a szöveg a korrektornál van, ezután kell elküldenem a kiadónak, majd vissza, megint a korrektornak, majd megint vissza… Csak érjünk el odáig!
(Karantének)
Z. Dániel már nyomban a könnyű szédüléssel és sajgó féltékenységgel járó tizenöt éves találkozó után elkezdett készülni a nagy feladatra. Először is keresett egy nagy, de legalább lapos követ a Küküllő partján, és azóta a szájában hordta; csak evésnél vette ki, de azzal is aludt – vagy a kő aludt vele, mondhatnánk, ha filozófusok volnánk. Apropó, filozófia. Z. Dániel rengeteg filozófiai munkát is elolvasott a rendelkezésére álló közel öt évben, különös tekintettel az idő múlására, az érettségre, mint olyan(ra), a közösségek értékére, az elmúlás tragikumára, sors- és
A nevem 02090702011407. Békésen élünk a 190914072- 1120118092025-ön. Mindenki a dolgával törődik, teszi, amit tennie kell. Számunkra nincs múlt, jelen és jövő; nem tudjuk, mi a történelem – ha te sem érted ezeket a fogalmakat, nyájas olvasóm, akkor sikerrel járt utolsó elkeseredett vállalkozásunk.
Pável hegymászó, egy társkeresőn találtam rá, és önmagamra. Ragyogtam a szerelemtől. Büszke voltam, hogy az enyém. Lázas kételyeimet, kusza vívódásaimat megosztottam vele, beszéltem neki kedvenc orosz költőimről, Jeszenyinről meg Ahmatováról – elcsodálkozott, hogy van még orosz nyelv és irodalom szakos bölcsész –, és saját verseimből is felolvastam neki. A végletekig kitárulkoztam. Húszas éveim keserűsége elmúlt, határtalan csend és békesség szállt rám. Könnyű lettem, sőt súlytalan. Álmomban is tengerzöld szemét láttam, gyengéd érintése simogatta testemet.
Másodikos középiskolás korában indította és szerkesztette T. – osztálytársával és testi-lelki jó barátjával, Vrábel Sándorral – a Diákélet c. komáromi diáklapot. Hogy hány száma jelen(hetet)t meg, arra már nincs adat, s nem is valószínű, hogy bármi is előkerül(het) még a lappal kapcsolatban az azóta eltelt idők súlyos tömbjei alól.
Négyen négy napon át lovagoltunk Częstochowától Zamarskiig. A háború irányába tartottunk a békéért zarándokolva. A napi átlag, harminc kilométeres táv embert–állatot próbáló, ezért szünnapokat is iktattunk programunkba. Lóháton olyan eseménydús volt az idő, hogy szinte féltem, nem fogok tudni mit kezdeni szabadidőmmel. A lovak pihentek. Logisztikai emberünkkel együtt öten kísérleteztünk, hogy interneten szállást keressünk az előttünk álló újabb egyhetes szakaszra.
Ennis reggel elhúzta a csíkot, éjjel pedig teli hassal érkezett meg, és fintorgott egy sort a macskatápos edénykéje fölött, mielőtt elvonult aludni. Mónikában forrt a méreg. Végül fogott egy DVD-író filctollat, és szép olvasható, nyomtatott betűkkel ráírta a nyakörvére: NE ETESS!
Sose láttam még ilyen csendesnek New Yorkot. Zavarodottan megdörzsöltem a szemem. Pontban reggel hétkor kelek hétköznaponként. Nincs szükségem ébresztőre, mindig az autók zaja kelt fel. Háromnegyed tíz: ennyit mutat most az óra, én pedig csodálkozva néztem ki az ablakon. Nem hittem a szememnek. Pizsamában kicammogtam az utcára, s megálltam az út közepén. Csend. Megpiszkáltam a fülem. Hello? A látszólag véget nem érő utcán egy autó sem haladt át, egy árva lélek sem akadt a láthatáron.
Kiss Jolán, a raksai SZTK recepciósa elkerekedett szemekkel olvasta a bejárati ajtó melletti hirdetőre kitűzött plakátot. Mintha nem is magyarul lett volna írva. Napokon keresztül az lett az üresjáratok programja, hogy megfejtse a plakát tartalmát. Kiss Jolán nem érezte magát teljesen hígvelejű libának, akinek utolsó olvasmánya még a hetedikben átszenvedett A kőszívű ember fiai volt, de ebbe beletört a bicskája.