Mandics György: Covid-kórház* (részlet)

2021. május 21., 05:22
Szkukálek Lajos: Vidám kórterem

Betegségem története, azaz majdnem kerek harminc napig tartó kálváriám először a kistarcsai nagy Covid-kórházban, majd a Szent László járványkórházban 2020. november 20-ától december 20-áig.
(…) Lehet, a téma miatt is megragadt bennem, hogy a folyosóról befele jövet ugyanazt a vitát hallottam: a Covid igazi járvány-e, avagy valami mesterséges, génmanipulációs kísérlet. A szemüveges, aki a túlsó ágysoron mindig olvasott, képviselte a hivatalos, tudományos álláspontot, a mellette fekvő az internetről gyűjtötte információit. A cigányképű a vallásos-szektás vonalat képviselte, de természetesen ő volt a leghangosabb.
– Bármit is mondtok, ez Isten büntetése. Ez az Úr büntetése. Mert nem hisztek, mert nem imádkoztok, mert nem jártok a gyülekezetbe. Ez a büntetés!
– Tán te sem jársz eleget a gyülekezetbe? Tán te sem hiszel? Mert ha jól látom, te is itt vagy mellettünk.
– Tévedsz, testvér! Mert én hiszek, de egy hitetlen megfertőzött, s hamis leletet csempészett be. Másként ez nem történhetett meg. Mert én hívő vagyok, csak az a fickó a határon nem volt az.
– Hát, én nem jártam a szerb határon, s mégis itt vagyok.
– Mert hitetlen vagy. Mert állandóan könyv van a kezedben, de nem az egyedüli szent könyv. Mert akkor nem kérdeznéd, hogy a sátán hogyan jelent meg. Akkor tudnád, hogy a denevér a disznó hátán a sátánt jelenti.
– Milyen denevér, milyen disznó?
– Hát te mondtad, hogy ez a cirkusz azért tört ki, mert valahol Kínában a denevérek rászálltak a disznókra. A kínaiak a sárgák. Az apokalipszis a sárgák földjéről jött, úgy, ahogyan azt a szent könyv megjósolta. Miért nem figyelt senki a jelekre?
Az internetimádó azt mondta:
– Ez csak egy duma, a hivatalos ködösítés, hogy eltitkolják a tényt, ez titkos katonai kísérlet volt.
– Na persze, újra összeesküvés-elmélet. Ha ilyen biológiai fegyver létezett volna Kínában, ez már régen kitudódott volna. Nincs olyan titok, amely ne szivárgott volna ki eddig. Beleértve az atom- és hidrogénbombát, vagy a mikrochipet. Itt léptem közbe én.
– Nos, volt kiszivárogtatott titok. Én olvastam róla, hogy a franciák víruslabort építettek Kínában. De a konszern amerikai. A National Geographic vagy a Spektrum, már nem tudom, melyik tévécsatorna bemutatott egy rövidfilmet a vírusvadászokról, akik kínai vagy thaiföldi barlangokat kutatnak új vírustörzsek után. Ami pedig a figyelmeztetéseket illeti, bizony nemcsak a Bibliában olvasható figyelmeztetés, nemcsak a Jelenések könyve írt róla, hanem sokkal közelebb, ha jól emlék szem, 1981-ben Dean R. Koontz írt egy könyvet a vuhani laboratórium vírusairól.
– Hogyan? Ez valami vicc?
– Sajnos nem vicc. A könyv 2007-ben megjelent magyarul is. A vuhani laboratóriumban jött létre a Vuhan 400 törzs. A helyi laborban vizsgálták ezt a kereszteződést, de a biztonsági hiányosságok miatt kiszabadult, s elindult a lavina.
– Ezt honnan tudja?
– Az Irodalmi Jelenben ez év áprilisban Szőcs Géza írt róla.
– Nekem ismerős a név. Hol hallhattam?
– A sajtóban mindenütt. Géza november 5-én halt meg.
– Isten ujja! Isten ujja! – lelkendezett a szektás.
– Ha pedig 1981-ben írtak e vírusról, akkor biztos, hogy ezt mesterségesen csinálták. Ez egy biológiai fegyver.
– Egy fegyver, amelyik visszafelé sült el?
– De ki tudja, mi volt a cél? S melyik az előre, melyik a hátra a tervben? Ki akart elpusztítani kit: a kínaiak az amcsikat, avagy az amcsik a kínaiakat?
– Na, meg azt is figyelembe kellene venni, hogy ez egy sci-fi. Egy irodalmi kitaláció. Egy spekuláció.
– Nekem furcsa, hogy valaki a járványt s annak útjait jósolja meg. Én eddig úgy gondoltam, hogy az ilyen írók rakétákról meg csillagközi utakról írnak, nem ilyen földhözragadt ügyekről, mint egy vírus.
– Én úgy látom, hogy a múlt században elsősorban a technológiai újítások vonzották a fantáziát. Erőművek, járművek, repülők, szupervonatok. Erről írt Verne meg Jókai. Aztán a XX. században az lett az érdekes, hogyan alakul a társadalom. Ez H. G. Wells meg Orson Welles kora. Morlockok meg 1984. S most jönnek a vírusok?
– Ha úgy vesszük, minden a halálról szól. Hiszen Hódító Robur vagy Tatrangi Dávid repülője is bombáz, az ellenfél flottáját semmisíti meg. Aztán ott van az az óriás ágyú, amelyik egyetlen lövedékkel akarja megsemmisíteni Angliát vagy Japánt, mindenki a maga ellenségét. A mérgező gáztól a vírusig rövid az út…
– Maguk sokat karattyolnak, de a lényeget nem értik – vette át újra a szót a szektás. – Ez Isten büntetése. De Isten rostája is. Az ember mérhetetlen gőgjében Istennek képzeli magát, s ő akar rostálni. Pedig az Úr az egyetlen, akinek erre joga van. Ti, hitetlenek, térjetek meg, s mondjátok velem: „Miatyánk, aki a mennyekben vagy, / Ámáró dad, kon szan ando rajo, / Szenteltessék meg a neved, / te svucisajvelpe tyo anav, / jöjjön el a te országod, / te aveltar tyo them, / legyen meg a te akaratod, / te kerdiolpe tyi voja, / mint a mennyben, úgy a földön is, / sar ando raja, kade vi pej phuv. / Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, / Sakko dyesko manro de amen adyes, / s bocsásd meg a vétkeinket, / haj jertosar amare bezexa, / amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. / sar ke vi ame jertosaras kodolenge, kon amenge keren bezexa. / És ne vígy minket kísértésbe, / Haj na inger amen andel’ nasulyipe, / hanem szabadíts meg a gonosztól, / ba slobodisar amen kathar a dushmano, AMEN.”
A terem elcsendesült. A cigány fellelkesült, mert újrakezdte, mint egy imamalom, újra és újra.
Az ápolók benéztek, aztán vagy visszafordultak, vagy ők is beálltak a terem ajtajánál gyűlő tömegbe. Egyesek csak a magyar részt, mások mindkettőt ismételték, ki mennyire tudta. A zúgó, egyhangú ima körbeforgott, egyre inkább összecsiszolódott, mert a cigány ősi ösztöneitől hajtva megtalálta az Istenhez szólás tökéletes ritmusát. A nyelvek különbözősége lényegtelenné vált, csak a szavak voltak, s a bizalom, a hit egy felső rendben, igazságszolgáltatásban.
Aztán a fülemben elvesztek a szavak, csak a szárnycsattogást hallottam. Ezek ugyanazok a madarak voltak. Nagy, súlyos szárnyak szelték a késő őszi levegőt. A tudatomban csak egy szó volt. Keselyűk.


*A kötet megjelenés előtt az Irodalmi Jelen kiadónál, A remény peremén – Covid-kórház címmel.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)