Valkó Virág: Vadrózsabimbó

2021. szeptember 28., 11:44

Berki Viola: Hobbykertészek (1976)

Különös, hogy néha milyen szimbiózisok vagy különböző kölcsönhatások alakulhatnak ki az élőlények között. Biológiailag meghatározhatatlan okokból egész életek hasonulhatnak egymáshoz minden megmagyarázható indok nélkül.

A férfi kertjében vadrózsabokor nőtt. Lusta volt hozzá, hogy foglalkozzon vele. A virág azonban újabb és újabb hajtásokat növesztett, megfojtott maga körül minden más növényt. Benőtte a fél kertet, gyökerével feltörte az aszfaltot, felburjánzott a kerítésen. A fiatalember végül kénytelen volt foglalkozni a virágtalan vadrózsacserjével. De ahogy meglátta a növény vad ragaszkodását, nem volt szíve kiásni. Megtetszett neki szívóssága és életereje.

A férfi nem volt valami nagy kertész. Sosem ültetett virágokat, nyáron elfelejtett locsolni, a fűnyírót pedig nagy ívben elkerülte. De attól fogva törődött a kis vadrózsabokrával, visszametszette, körbeásta és mindennap megöntözte. Óvta széltől, napsütéstől és viharoktól, elhessegette róla a rovarokat. Beszélt hozzá, becézgette, néha még énekelt is neki. Igen, a férfi magányos volt. Fölösleges idejét és szeretetét imádott rózsabokrának áldozta, a kis növény pedig meghálálta gondozója munkáját: növekedett, nyújtózkodott, végül bimbót növesztett. A fiatal férfi odáig volt a boldogságtól.

Az életében egy másik változás is történt. A nő fiatal volt és csinos. A férfi megosztotta szeretetét közte és virága között. A rózsabimbó pedig addig nyújtózkodott, amíg be nem kukucskált a férfi ablakán. Látta kertésze boldogságát, s hogy visszaadja a tőle kapott rengeteg szeretetet, szirmot bontott. A legcsodálatosabb rózsafej volt, ami valaha nőtt. Színe élénkpirosan ragyogott, szirmai tökéletes összhangban alkották a virágot. Ekkor a férfi metszőollóval kezében kisétált a kertbe:

– Kicsi rózsám, legdrágább barátom! Öntöztelek, metszettelek, védtelek széltől és esőtől, napsütéstől és hótól. Ó, drága hűséges vadvirágom, kérlek, bocsáss meg nekem! Gyönyörű tökéletességed méltán fogja jelképezni forró szerelmemet – ezzel levágta a vadrózsabokor egyetlen virágját. Szalagot kötött rá és a nőnek adta, akit szeretett. A nő boldog volt és meghatódott, megcsókolta a férfit, majd hazavitte az ajándékot. Metszett üvegvázába vizet töltött, és az asztal közepére helyezte. Naphosszat nézegette, csodálta a gyönyörű virágot. A rózsa pedig tündökölt, sugározva a férfi hatalmas szeretetét.

Nap múlt napra, és a virág már nem volt olyan csodálatos, mint előtte. Először csak tövisei sarkában lehetett látni a változást. Lassan lekonyultak a levelei, megfonnyadtak, szirmai nem voltak többé tökéletesen feszesek és puhák. A nő már nem törődött vele, a vázát a szoba sarkába száműzte. Ha véletlenül mégis a vadrózsára pillantott, a virág akkor is csak dühös vagy könnyes pillantást kapott tőle. A rózsa elhervadt, összesorvadt és megszáradt. A nő kivette a vázából, kiöntötte a barnás vizet, elmosta az edényt, a gyomot pedig összetörte és kidobta a háztartási hulladékok közé.

A vadrózsabokor pedig soha többé nem növesztett bimbót.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)

Lakatos-Fleisz Katalin

Temetés

2021. szeptember 25., szombat

‒ Mondják, hogy amikor kihalászták, volt az már többhetes is. Jaj, hallja, Isten mentsen, hogy valaki olyat lásson, egy állapotos asszony azon nyomban szörnyet szül. Tán már a halak is kikezdték, mert emberi kép nem volt rajta. De nem is ez az érdekes.

Saláth Richárd

Pásztoróra

2021. szeptember 20., hétfő

Az ajánlat hiába tűnt valószínűtlennek, túlságosan csábítóan hangzott. És a megadott cím alig volt két sarokkal odébb. Kockáztassa meg? Nevetséges! A legjobb esetben is egy újabb szélhámos pályázik a pénzére. De mit veszíthet?

Póda Erzsébet

Hullámzásban

2021. szeptember 20., hétfő

A reggeli séta elengedhetetlen részévé vált az életének. Szerette a kissé párás tájat ebben a fényszögben látni. Soha semmikor nem olyan, mint kora reggel. A nap sugarai, az illatok, a hangok mind különlegesek. Lágyan ölelik át megfáradt testét, gyógyító hullámokként kényeztetik.

Szombati Gréta

A falu

2021. szeptember 19., vasárnap

Kata bólintott, és felemelt egy vázát, hogy alatta is le tudja törölni a polcot. Lassan, megfontoltan mozgott. Nem akart megfordulni, hogy szembe kelljen néznie a férjével. Érezte, ahogy tekintete a hátába fúródik, és vár. Azt is tudta, milyen ez a tekintet: megrettent, szeretetteljes.

Fehér Miklós

Várakozás a palotában

2021. szeptember 18., szombat

Nevetése a buborékfújó játékából előbukkanó átlátszó, fényes gömböknek szólt. Vékony arcocskáját egy apró seb tette komolyabbá, mely sebnek okozója anyánk volt. A magas kapubejárótól egy komor tekintetű férfi közeledett felénk némán.

Szilágyi-Nagy Ildikó

Az éber házőrző

2021. szeptember 14., kedd

Dughagymadugás közben pedig az ember kezével dugja le a dughagymát, és előfordul, hogy macskapiszkosan húzza elő az ujját. Ani alaposan kikefélte körme alól az ürüléket, majd tiszta alkoholt csöppentett alá. Ráadásul pont a tiszta kezére ment, így most pár napig a másik kezét kell a tisztaságot igénylő dolgokra használnia.

György Attila

Timur bej levelezései Tekirdağból, nevezett Rodostóból (XI.)

2021. szeptember 14., kedd

Kémeim, a sziámiak jelentették, az albán és bosnyák macskák erősen szervezkednek, fondorkodnak és ármánykodnak ellenem, de majd a karakál testőröm megvéd.

Most már a halbelsőségek piacát is átvettem, de ez már csak amolyan mellékes kereskedelem.

Ficsku Pál

Amikor nem tudnak meghalni az ízek a szájban

2021. szeptember 14., kedd

Huszonkét napja számolom a halottakat. Reggel hatkor bekapcsolom a tévét, megnézem a híreket. Szerencsére nem vagyok benne. Közben elindítom a gépemet, automatikusan a katasztrófajelentés jön be, megtudom, hányan vannak lélegeztetőgépen. Elmegyek zuhanyozni, szerencsére itt csak magamat hallom.

Szabó Orsolya Edit

Sarah

2021. szeptember 11., szombat

Miért van az, hogy amióta itt vagyok, kizárólag elmebeteg, totálisan elcseszett, mentálisan labilis emberekkel találkozom? És miért akarja mindenki megosztani velem ezt az elcseszettséget? Vagy csak az én ingerküszöböm ennyire alacsony? Nem vagyok empatikus?

Gáspár Ferenc

Én, Mátyás Király (regényrészlet)

2021. szeptember 09., csütörtök

Én, Mátyás király Károly királyról álmodom, arról a Carobertóról, akinek a nevét a magyar urak képtelenek voltak kiejteni, azt hitték, két neve van, egy Károly, egy meg Róbert. És ez a Károly király jó száznegyven-valahány évvel ezelőtt erre járt, a havas hegyek között, hogy megleckéztesse Basarabot.

Valkó Virág művei

Legfrissebb hírek

2022. július 05., 10:25

Gál János
A formák triumphusa

2022. július 05., 09:50

Ilyés Krisztinka
Számomra az irodalom egy oltáron van – interjú Jánoki-Kis Viktóriával

2022. július 04., 09:21

Ilyés Krisztinka
Nincs ki letörölje könnyeinket – recenzió Lőrincz P. Gabriella Könnytelen madonnák című kötetéről

2022. július 03., 10:15

Eszteró István
Veszélyben virágzó – versek

2022. július 03., 10:09

Jóna Dávid
Óbuda – versek