A Google valamivel több mint háromezer-hétszáz találatot jelez a Küry Klára név beírásakor, miközben Fedák Sárira kereken huszonötezer-nyolcszázat. Nem, én semmiképp nem akarok azokkal egy úton járni, akik a két művésznőt összehasonlítják. Párhuzamot sem szeretnék vonni sem származásuk, sem jellemük, sem művészi kiteljesedésük vagy sorsuk között. Azt sem szeretném boncolgatni, hogy egyikük neve miért ismerős tömegeknek, miközben a másikat szinte teljesen elfelejtették. Hasonlították össze őket már életükben is sokan, leírták többször is, hogy úgymond Fedák Sári letaszította a trónjáról a nála majdnem egy évtizeddel idősebb Küry Klárát.
A párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Küry Klára és Fedák Sári (csak érdekességként jegyzem meg, Fedák Sárinak három keresztneve volt, közülük az egyik pont a Klára, tehát vonulhatott volna akár úgy be színháztörténetbe, mint Fedák Klára) viszont találkoztak nemcsak az életben, hanem a színpadon is, és a végső nyughelyen is, hiszen mindketten a Farkasréti temetőben várják a feltámadást.
Mint említettem, nem hasonlítgatom össze a Jászság és Beregszász nagy szülötteit, csak egyetlen idézetet másolok ide és többet nem lesz szó ebben az írásban Fedák Sáriról (tavaly decemberben, születésének száznegyvenedik évfordulójától nem zengett a sajtó, idén májusban halálának hatvanötödik évfordulóját is félő, hogy elhomályosítja az éppen dúló világjárvány). Egy meglehetősen hanyagul összeállított megemlékező cikkben találtam, sajnos sem az évszám, sem a konkrét forrás nincs megjelölve, ám feltételezhetően egy korai fellépésről lehet szó: Pozsonyban, Hervé Lili című operettjének címszerepében mutatkozott be Fedák Sári és egy recenzióban ezt írta a meg nem nevezett kritikus: „Fedák Sári elemében volt. Játéka ugyan teljesen Küry Klára hatása alatt állott, de legalább jó mintát választott. Játékában több eredetiség kívánatos. Ének dolgában is sokat kell még tanulnia, ne restellje, lásson hozzá csinos hangjának tökéletesebb kiképzéséhez. Hogy mit lehet Liliből csinálni ének dolgában, azt megmutatta Küry Klára. Kifogásainkat Fedák kisasszony ne gáncsnak vegye, hanem annak az elismerésnek, hogy ő még nagyobbra termett”.
Fenti megállapításokat lehet boncolgatni, értelmezni, és azt sem tartom kizártnak, hogy a hajdani kritikus később sokszor felemlegette, hogy ő bizony megmondta, megjövendölte, ő már akkor látta, ki szárnyal túl kit. Pedig korántsem biztos, hogy a közönség és a szakma ízlése mindig találkozik, sőt, többnyire nem. De ezen a vonalon sem szeretnék elindulni.
Aki a Wikipédia szócikkénél tovább nem akar Küry Klárával foglalkozni, nagyon hamar túljut emberi és művészi sorsán. Karrierjének kiindulási pontja 1890, lám ez is kerek szám, 130 éve volt Kolozsvárott az a próbafelvétel, amely után Ditrói Mór leszerződtette Varney (rá is ki emlékszik már?) Tiszturak a zárdában című operettjébe, Luise szerepére. Két év múlva már a Népszínházban találkozhatott a közönség Küry Klárával, mint Denise, Hervé Nebántsvirágjában. A századforduló elhozza számára azt, akit sokan riválisának tartanak, és akinek a nevét pár bekezdéssel fentebb megígértem, hogy többet nem írom le itt és most. Hogy azért, mert úgymond osztoznia kellett a babérokon, vagy azért, mert már megérett a hangja, előadásmódja és színpadi játéka, 1902-ben a külföld is megismerhette: Bécsben a Carl Theaterben lépett fel, majd Prágában is vendégszerepelt. Visszatérte után népszínművek és a színházi világban egyáltalán nem ritka belső intrikák várták, amiknek következtében feladta társulati tagságát a Népszínházban, és a mai értelemben vett szabadúszóvá vált, már csak szerepekre szerződött a Vígszínházba, a Királyszínházba, a Magyar Színházba, majd a Városligeti Színkörbe a tízes évek elejéig. Aztán Amerikában próbált szerencsét, New York is megismerhette a hangját.
Aztán az önkéntes számkivetettség vigasztalan évei következnek. A Népszínház egykor ünnepelt primadonnája Váci utcai lakásában így kesereg egy újságcikkben: „Ez tragédia, higgye el… Ahogy múltak az évek, az emberek elraktároztak az emlékeik közé és én hallgattam. Pedig kiáltani kellett volna, beleharsogni újra és újra ebbe a városba, hogy velem nagy-nagy igazságtalanság történt, nekem még mindig ott a helyem a deszkákon, ahol nem is olyan régen egyike voltam a legünnepeltebbeknek. De hát csak múltak az évek s ahogy múltak, belefásultam, beletörődtem a sorsomba. Talán rosszul tettem…” Az kiderül, hogy az újságíró abból az alkalomból kereste fel Küry Klárát, mert megtudta, hogy a Városi Színház szeretné felléptetni a Cigányprímás című operettben. Arról viszont már nem kapunk információt, hogy lett-e ebből valami, mint ahogy arról sem, hogy vajon milyen szerepet ajánlottak neki: ám jó okom van feltételezni, hogy nem Sári vagy Juliska, sokkal inkább Rácz Pali egykori szerelme, a már őszülő arisztokrata hölgy megformálására kérték fel Küry Klárát. Aki viszont: „…Frissen, dallamosan zenélnek a szavai, fürgén jár-kel a szobában, demonstrál a fiatalságával, halkan dúdol, amikor átmegy a harmadik szobába valamiért, úgy, hogy pillanatokig … azt hiszem, hogy a tíz-tizenöt év előtti Küry Klárát hallom, azt a Küry Klárát, akibe egész Pest szerelmes volt, akinek kocsijából kifogták a lovakat…”.
Végezetül, legyen itt az én vallomásom is a témában. Küry Kláráról pár évvel ezelőtt hallottam, amikor meglátogattam – aktív évei után a Jászságban letelepedett – kedves ismerősömet, távoli rokonomat, Kóródi Anikó operaénekesnőt. Akkori beszélgetésünkből idézek.
– Meg hát ugye, kutatásokat végeztem, most egy könyvet szeretnék, Küry Kláráról egy dokumentumkönyvet.
– Mikor van időd még erre is?
– Nem tudom, éjjel egykor… Gyakorlatilag az anyag megvan, csak szerkesztem, meg szeretnék még hozzáírni újkori történéseket. Jászsági születésű, nemesi származású volt, az apja ügyvéd volt, és aztán felkerültek Budapestre, Népszínház… Meg Kolozsvárra. A századfordulón élt 1870 és 1935 között. Ő volt a No.1 Magyarországon, és Fedák Sári előtt volt. Rengeteg fényképanyagot vásároltam, gyűjtöttem, ez folyamatban van. Ez az első könyvem. Ilyen egyujjas – már nagyon gyorsan megy a gépelés, megtanultam, hol vannak a betűk.
Kóródi Anikó tizenöt évet szánt az életéből nagy elődje és a Jászság nagy szülötte életének és pályájának kutatására. És arra, hogy a feledés homályából ismét a fénybe kerüljön. Többek között elhanyagolt síremlékét is méltóképpen felújították, születésnapján az előző években szép megemlékezéseket tartottak. Többször érezte úgy, hogy lezárhatja az anyagot, kész a könyv. Aztán újabb és újabb dokumentumok kerültek elő. Idén év elején, a kettős évfordulóra gondolva, úgy érezte, jobb alkalom nem is lehetne a könyv kiadására. Most viszont már minden bizonytalan. A biztos csak az, hogy idén elmarad Küry Klára jászsági tisztelőinek csoportos temetőlátogatása. De semmi nem történik véletlenül, talán még lapul valahol egy eddig fel nem fedezett dedikált fénykép, talán még kerül elő egy megsárgult újságcikk, eddig ismeretlen információval. És megjelenik a könyv, amelyben minden benne lesz Küry Klára rendkívüli pályájáról és életéről. És nem mondhatja senki többé, hogy hálátlan az utókor.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 18-i számában.)
A Magyar Ezüst Érdemkereszt és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma ezüst plakettjének kitüntetettje, a PRO URBE-díjas Banyák István prímás az idén három kerek évfordulót ünnepel. 20 évvel ezelőtt élesztette újra a Bihari Napokat, 20 éves a Lipcsey György alkotta Bihari János-szobor Dunaszerdahelyen, és október 8-án ünnepelte 85. születésnapját. A nagyabonyi születésű zenész neve évtizedek óta fogalom a cigányzene szerelmesei körében.
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.